A gyerekek nagyon lelkesek voltak a havi feladatok kapcsán. Rengeteg ötletük volt a tevékenység továbbviteléhez. Például az is, hogy a hét folyamán összegyűjtött babszemeket „melegházban” gondozták tovább, napról napra gondozták, megfigyelték a bab csírázását, növekedését.
Apró örömök élvezete
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Ha megkérdeznék tőled, hogy melyek számodra az élet apró örömei, te mit válaszolnál? Bizony elsőre nem is könnyű ezt végiggondolni felnőtt fejjel. A gyerekek azonban csodálatos gondolatébresztő fantáziával és kreativitással vannak megáldva, mert amikor belekezdtünk március havi boldogságóránk témájába nekik nem volt nehéz válaszolni a kérdésre. A témáról sokat beszélgettünk, körbejártuk az 5 érzékszervünk által. Kártyán szerepeltek különböző tárgyak, ételek, dolgok, amiket nekik ahhoz az érzékszervhez kellett tenni, amivel az adott dolgot érzékeljük. Ez alapján könnyebben észrevették utána a hét során, milyen apró dolgoknak is örülhet az ember, akár egy borongósabb, esősebb napon is, amikor lehet, hogy reggel mikor felkel még nincs is annyira jó kedve. Megjelenítettük és eljátszottuk az arcunkkal az öröm árnyalatait, az örömölelés játékot is kipróbáltuk, nagy lelkesedéssel ugyan, de a szomorúságot nem volt könnyű eljátszaniuk. A mesére hívó versike és a havi mese pedig ezután következett. Amikor az egész csoport közösen foglalkozik egy témával és a szőnyegen ülünk, nem jut figyelem vagy idő mindenkire egyesével. Ám amikor az asztalokhoz leültünk és a munkafüzetben található feladatlap segítségével kértem őket, hogy rajzolják le milyen apró öröm vidítja fel őket leginkább akkor bizony tátva maradt a szám 1-2 gyerkőcnél és nagyon megfogott a mondanivalójuk. Egyesével meg tudtam nézni miket rajzoltak le és elmondták azokat. Volt olyan kisgyerek aki azt mondta, szereti hallgatni az unikornisok nyerítését, de sokan a zenét vagy éppen a tavaszi madárcsicsergést rajzolták. Volt egy kisfiú, aki arra a kérdésre, hogy mit szeretsz szagolni azt válaszolta, hogy a lányokat 🙂 Szerintem ő nagy hódító lesz! Annyira klassz dolgokat rajzoltak és mondtak, nekem aznap ez volt az apró örömöm. A hét folyamán én is jobban figyeltem és igyekeztem észrevenni az apró örömöket, mert amikor boldogságórázunk, nem csak én tanítom a gyerekeket, de én is tanulok tőlük! Nagyon szeretjük a tavaszt és a virágba borult fák látványa is apró örömöt csal a mindennapjainkba, ezt próbáltuk mi is a csoportterembe csempészni, mindenki megfestette a saját virágzó tavaszi fáját, közben pedig meghallgattuk Bagdi Bella-Imádok élni! c. dalát. Boldog Dóra felhős napját is igyekeztük felvidítani. Egy báb segítségével eljátszottam Dórát, ahogy rosszat álmodott és amikor fel kellett vidítani a gyerekek rögtön tudták, milyen apró örömöt mutassunk meg neki. „Szerintem szüksége van barátra!”-mondta egy kislány, így kapott mindenkitől ölelést. Finom étellel, banánnal is próbáltuk őt jobb kedvre deríteni. Ezután a terem új dekorációs napocskáját mutattuk meg neki az ajtónkon. Hogy valami szépet halljon énekeltünk neki egy szép tavaszi dalt. Az asztalomon lévő szép virágot pedig mindenki érzi a teremben olyan jó illata van, ezért Dórának is megmutattuk. Azt vettem észre, hogy ez a játék tetszett a gyerekeknek a legjobban, olyan lelkesek és felszabadultak voltak közben. A boldogságóra után könnyebben oda fogunk figyelni, milyen apró öröm történik velünk a mindennapok során. Mert mindig történik, csak nem vesszük észre.
Ebben a hónapban a foglalkozásunkon az Apró örömök relaxáció című gyakorlatot végeztük el. A relaxációhoz zenét kapcsoltunk, igyekezett mindenki ellazulni, miközben az instrukcióimat hallgatta. Örömmel vették a diákok a pihenés lehetőségét. Közben felidéztek számukra örömteli eseményeket. Később papírra vetették őket, majd beszélgettünk ezekről. Megállapítottuk, hogy egy táncverseny első helyezés, vagy egy közös kerékpározás egy baráttal, vagy a családdal eltöltött minőségi idő, annyi pozitívumot adhat, hogy átlendíthet minket a nehézségeken, vagy a mindennapokon. Szerettük ezt a feladatot is.
Ebben a hónapban a foglalkozásunkon az Apró örömök relaxáció című gyakorlatot végeztük el. A relaxációhoz zenét kapcsoltunk, igyekezett mindenki ellazulni, miközben az instrukcióimat hallgatta. Örömmel vették a diákok a pihenés lehetőségét. Közben felidéztek számukra örömteli eseményeket. Később papírra vetették őket, majd beszélgettünk ezekről. Megállapítottuk, hogy egy táncverseny első helyezés, vagy egy közös kerékpározás egy baráttal, vagy a családdal eltöltött minőségi idő, annyi pozitívumot adhat, hogy átlendíthet minket a nehézségeken, vagy a mindennapokon. Szerettük ezt a feladatot is.
BOLDOGSÁGÓRA A KATICA CSOPORTBAN:APRÓ ÖRÖMÖK ÉLVEZETE
Március a tavasz első hónapja, ami a Boldogságóra programban az „Apró örömök élvezete” témakör feldolgozásának időszaka is. Játékos tevékenységekkel, mondókák, versek megismerésével, dalok és népi dalos körjátékok éneklésével, cselekedtetéssel ötvözve próbáltam alakítani a gyermekekben az optimista, pozitív hozzáállást a mindennapok nehézségeivel, gondjaival szemben. Beszélgettünk arról, hogy mitől is jó egy-egy nap, hogy mi okoz számukra örömet, minek örülnek a legjobban. Arról is beszéltünk, hogy milyen örömforrásokat találhatunk a szűkebb és tágabb természeti-, emberi- és tárgyi környezetünkben az évszakváltás, illetve a tavasz jelenségeiben. Beszélgettünk arról is, hogy ők mivel, hogyan szerezhetnek örömet a szüleiknek. Sokféle és szélesspektrumú válaszokat adtak (fantáziájukat, képzeletüket is alakítva), ez visszavezethető az eltérő szociokulturális háttér és környezet. A gyermekek szívesen mondták el álmaikat, vágyaikat, megnyilatkoztak pillanatnyi érzelmi állapotukról is. A mindennapok során többfajta percepciófejlesztő játékot játszottunk, amit összekapcsoltunk az anyanyelvi fejlesztéssel, a kommunikáció alakításával (pl: Mi van a takaró alatt? – meséld el milyen alakú, mihez hasonlít, mire használjuk…).
A Szemfüles érzékszervek (csodakkora.blogspot.hu) című mese megismerése után képes kártyákkal mélyítettük az öt érzékszervünk szerepét, feladatát a világ megismerésében. A játék során megállapítottuk, hogy a mesében szereplő Füles csacsi mennyire hasonlít Dórira, aki szomorúan ébredt egy rossz álom miatt (Boldog Dóri felhős napja) és nem tudja felfedezni a mindennapokban az örömforrásokat.
A Boldogságóra foglalkozásunkra meghívtuk a nagycsoportosaink szüleit, hogy együtt élhessünk át apró örömöket. Rövid köszöntés és tájékoztatás után meglepetés Cirkuszos tánccal köszöntöttük Őket. Mikor a gyermekek elmesélték, hogyan szereznek örömet anyukájuknak, apukájuknak, megkértük a jelenlévőket, hogy kapcsolódjanak be a közös „Apró örömök mozgásban” játékunkba, ahol az arc izomzatát mozgattuk meg. A mimika játékot kártyákkal is folytattuk, ahol a választott képet kellett leutánozniuk, majd a rajzolt minta alapján kiraktuk a „Csodálkozó”, a „Mérges”, a „Kacagó”, a „Nyelvnyújtó”, a „Kacsintó”, a „Puszit dobó”, a „Síró”, az „Arc felfújó”, a „Kiabáló” és a „Bánatos” családot (apa, anya, kisfiú, kislány). Megbeszéltük, hogy a képek közül mely érzelmek kellemesek a számunkra. Következő feladatként grimaszolással kellett megnevettetniük a bánatos „Dórát” (1-1 kiválasztott társat), ez a feladat tetszett a legjobban a gyermekeknek, jókat nevettünk a fintorok és grimaszok látványán. Ezek után a szülőket kértem meg, hogy szerezzünk örömet a gyermekeknek fújós pörgettyű készítésével. Míg a kézműves munka tartott, a háttérben a hónap dala szólt (Bagdi Bella: Imádok élni). Az elkészült pörgettyűket rögtön kipróbálták a gyerekek, és mivel a szülők mindenkinek készítettek, azt haza is vihették a gyermekek. A délelőtt zárásaként közös örömtáncot jártunk a hónap dalára, elfogyasztottuk a gyerekekkel készített limonádét, végül egy közös csoportfotó is készült, hogy emlékeztessen minket erre az „Apró örömök élvezete” napra.
A Boldogságóra programban intézményünk valamennyi csoportja is részt vesz, igy a havi témánkat a szülőkkel közösen, Családi nap keretében dolgozták fel kolleganőim is. A szülők visszajelzései alapján: jól érezték magukat a Boldogságórákon, örömmel jöttek és sok élménnyel töltődve mentek haza a csoportokból.
Rózsahegyi Kálmán Általános Iskola és Kollégium
Az órán először beszélgettünk az apró örömök okozta boldogságról. Csoportokban dolgoztunk. Mesét írt két csoport, a harmadikban lévő tanulók elkészítették a heti napirendjüket. Az órát a hónap dalának meghallgatásával zártuk.
Egész hónapban kiemelt szerepet szenteltünk az apró örömök észrevételére és megélésére.
Osztályfőnöki órán a 6.b osztályos tanulókkal arról beszélgettünk, milyen apróság jelent számukra örömöt a hétköznapokban, az életben. A legtöbben a családjukat, barátaikat, az ivóvizet, az ételt, a sportot, a háziállataikat említették. Megkértem őket, hogy rajzolják le az említett örömöket.
Az óra elején ráhangolódásként felolvastuk Teréz anya Az élet himnusza c. művét, majd értelmeztük.
Ezután a tankönyv Tudni kell megállni című történetet olvastam fel a gyerekeknek. Az olvasmány kapcsán személyes történeteket meséltünk egymásnak a hétköznapi apró csodákról. A tanulók nagyon nyitottak voltak, és ráébredtek arra, mennyi apró öröm ér minket nap mint nap.
Ezeket összegyűjtöttük, és leírtuk a mellékelt lapra.
Az órát meditációval zártuk.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda,Közművelődési Intézmény és Könyvtár
Mi összekepcsoltuk az egész téma feldolgozását a tavasszal. Beszélgettünk az apró örömeinkről ebben az évszakban.Ehhez kapcsolódva babokat csíráztattunk.
A hónap során gyakran volt lehetőségünk élvezni az apró örömöket. Március 8-án a lányokat köszöntöttük apró figyelmességgel. Egy-egy papírrózsát kaptak ajándékba, amit osztályunk szorgos kezű fiai, nagy gonddal készítettek. A virág mellé egy-egy tábla csokoládét kapott mindenki, a fiúk is, így lelkesebben fogják köszönteni a nőket az elkövetkező években.
Mindenkinek jól esett a kedvesség, ezért eldöntötték a gyerekek, hogy a hónap során minden nap meglepik egymást egy apró, kézműves ajándékkal, amit maguk készítettek. Ezeket az ajándékokat minden reggel, 8 óra előtt, sorsolás alapján kapták meg az új tulajdonosok.
Osztálybulit is tartottunk, ahol mindenki remekül szórakozott.
Ebben a tanévben a mi osztályunk is szerepelt az ünnepi műsorban, méltó módon emlékeztünk meg az 1848/49-es szabadságharc hőseiről. Nagy öröm volt számunkra megmutatni tehetségüket.
A DOWN-SZINDRÓMA világnapján felemás zokniban jöttek iskolába, az efogadás jegyében!
Ezzel a témával is foglalkoztunk, elmondták tapasztalataikat, s véleményüket.
Boldogságórákon gyakran beszélgettünk az öröm, vidámság pozitív élettani hatásairól is.
A sikeres szereplésen felbuzdulva, a feladatok közül a történetírást választották. Mindenki hozzátett egy mondatot, így született meg Iza és a három próbatétel című írásuk, aminek a dramaturgiája is elkészült.
Megosztották egymással remek ötleteiket, ami alapján elő is adták a történetet.
Lelkesen dolgoztak, s a felvételt látva, nem apró örömöt és büszkeséget éreztek a gyerekek, hanem óriásit! 🙂
4. a osztály
Iza és a három próbatétel
Ez az én történetem. Iza a nevem, 10 éves vagyok. Ő volt az anyukám, ő pedig az apukám. Kérdezitek miért volt?
Azért, mert meghaltak egy balesetben. Ezért egyedül maradtam az öcsémmel, Lackóval.
Nehéz idők vártak rám.
Egyszer a suliban belém kötöttek Amanda és a barátnői.
– Ha! Ha! Ha! Lúzer!
– Maradj csendbe, vagy, vagy…
– Miért, talán félnem kellene egy kisbabától?
– Ha! Ha…(Durr. Au…)
– Hé gyerekek, álljatok le!- szólalt meg Wittenberg tanárnő.
– Iza, miért verted meg Amandát?- kérdezte a tanárnő.
– Azért, mert csúfolt.
– Amanda és Iza, menjetek a falhoz és gondolkodjatok azon, amit csináltatok!
A nap végén zaklatottan mentem haza. Miután Lackót lefektettem, kerestem egy mesekönyvet.
Varázslatos könyv volt! Arról szól, hogy volt egy gonosz férfi, Baltazár, aki elrabolta az apró örömök gyémántját.
– Jaj, ne ez borzasztó! – mondtam, megfogtam a képet és bekerültem a mesébe.
– Ho-ho-hol vagyok?- elkezdtem sírni. Álomba sírtam magam. Amikor felébredtem, egy tömlöcben találtam magam.
– Itt meg mi a csoda történt? Hol vagyok?
– Hát hol lennél? A királyi tömlöcben.- válaszolt a börtönőr.
– Hogyan kerültem ide?
– Úgy, hogy megszegted a 9562701-es törvényt. Idegeneknek tilos idejönni!
– Mikor mehetek haza?
– Egy kihívást kell teljesítened, amit Baltazár király szab meg.
– Rendben.
Felsétáltam a börtönőrrel a várba, ahol a király nézegette magát az apró örömök gyémántjában.
– Felség, Baltazár király, meghoztam Izát, a bajkeverőt.
– Gondolom azért jöttél, hogy a három próbát kiálld. Csak mondom, még senki nem teljesítette!
– Nem baj, kezdjük!- feleltem.
Első próba az volt, hogy segítsek kitakarítani az egyik szobát. Egy óra alatt elkészültem.
– Nagyon köszönöm a segítséged! Az első próbát kiálltad!- szólt a takarító néni.
– Mi értelme van ezeknek a próbáknak?- kérdeztem.
– Megtanítanak az apró örömök élvezetére. – hangzott a válasz.
– Már értem. Köszönöm.- feleltem, s közben megszólalt a hangos bemondó.
– Második próbatétel következik!
A következő próbatétel az volt, hogy apró ajándékoknak is tanuljak meg örülni.
Első ajándékom egy finom csokoládé.
– Nyami, hú, de finom!
A második egy kis rajz.
– Ó, de szép!
A harmadik ajándékom egy könyv volt.
– Milyen érdekes olvasmányok vannak benne!
A negyedik ajándék egy plüss maci.
– Jaj, de aranyos!
– A második próbatételt kiálltad!- mondta a hangosbemondó.
– A harmadik következik. Csúfolni fognak téged, de közben csak jóra gondolhatsz!
Bevallom nehéz volt mosolyogni és szépre gondolni, miközben ilyeneket hallottam:
– Csúnya vagy!
– Rossz vagy!
– Buta vagy!
– Ostoba!
– Rondaság!
– Szamár!
Nagyon szenvedtem, s hirtelen, egy varázsütésre, megszólalt a hangosbemondó:
– Harmadik próba kiállva, engedjétek el a kislányt!
Egy pillanat alatt az ágyban találtam magam. Felébredtem. Átgondoltam az iskolában történteket, s rájöttem, hogy mégsem annyira szomorú az életem. Bár a szüleim nem élnek itt a Földön, kell lennie egy világnak, ahol találkozhatunk még. Velem van az öcsém, s a keresztanyám nevel bennünket nagy szeretetben. Egészségesek vagyunk, van mit ennünk, van hol laknunk, van mibe öltöznünk. Mi kell ennél több egy csodás élethez? Legyünk elégedettek, s örüljünk mindennek, ha esik az eső annak, ha süt a nap, akkor pedig a napsütésnek, ha nyílnak a virágok gyönyörködjünk bennük, örüljünk a virágillatnak.
Lássuk meg mindenben a szépet, legyünk hálásak minden jóért!