A hónap témája az apró örömök élvezete.
E havi boldogságóránkat a „Tüdőtakarítás” nevű relaxációval indítottuk. Meghallgatuk a Bagdi Bella: Imádok élni című dalát, amely nagyon tetszett a gyerekeknek. A téma bevezetéseként megbeszéltük, hogy mik is azok az apró örömök, és miért is fontosak nekünk. Megállapítottuk, hogy ezek nem nagy dolgok , mégis jól érezzük tőlük magunkat és boldogsággal töltenek el minket. Örömleltárt készítettünk, ahol mindenki elmondhatta, hogy mi okoz neki örömöt. A téma feldolgozásaként közösen mesét alkottunk, amelyben a szegény ember 3 próbatételen ment keresztül, amelyek a az apró örömök élvezetét tanították meg neki. Kicsit nehézkesen indult a mesealkotás, ám kis segítséggel fordulatokban gazdag, érdekes mesét sikerült alkotniuk a gyerekeknek. Ezt követően csoportokat alkottunk.Minden csoport megrajzolta a saját maga által elképzelt „Apró örömök szigetét”. Nagy élvezettel végezték a feladatot. A legtöbb csoport nagyon jól megértette a feladat lényegét és igen színes, szemet gyönyörködtető művek születtek.

Imádunk élni!
Fred Bryant és Joseph Veroff kutatók meghatározását, a jelen pillanat élvezetének jelenségét beszéltük át először.
A relaxáció elvégzése után példákat is kerestünk apró örömeinkre.
A mozgásban is felfedeztük apró örömeinket. Nagyon tetszett nekik, és sokat nevettek az egyes izmok vagy izomcsoportok külön mozgatásain, főleg a fülek esetében vagy a fütyülésnél.
Lelkes Lóri történetének felolvasása után megbeszéltük, hogy ők hány babot tudnának vajon áttenni egyik zsebükből a másikba? Átgondolhatták, hogy a nap azon részéig (délig) milyen örömök miatt, mennyit raknának át. Feladatul kapták, hogy este, lefekvés után, gondolják át az egész napi történéseket, majd másnap elmondták, hogy változott-e a zsebeikben lévő képzeletbeli babok száma.
A Víz Világ Napja alkalmából szót ejtettünk a vízben rejlő örömeinkről is, majd plakátokat készítettünk a víz megóvásának fontosságáról.
Az öröm árnyalatainak arccal, testtel történő kifejezését párban, két oszlopban állva végezték nagy derültségek közt.
Meghallgattuk a hónaphoz tartozó aktuális dalt, majd „megszőttük” alábbi mesénket.
***
De szép az élet!
Élt egyszer valahol, nem is olyan távol egy tízéves forma körüli Lőrinc nevű kislegény. Nagy szomorúságban teltek napjai, mert soha semmivel nem volt elégedett, mindig bosszankodott valamin. Egy szép nyári napon ez a mi Lőrincünk az udvaron foglalatoskodott, miközben hangosan mérgelődött. Felfigyelt erre egy éppen a házuk előtt sétáló szakállas öregember. Megszólította a gyermeket:
– Szervusz! Milyen szuper kinézetű herkentyűd van! De, hé, te fiú, miért vagy olyan bosszús?
Lőrinc elmondta neki, hogy LEGO-ból építette a robotot, és azért dühös, mert nem az övé a világ legokosabb robota. Az öreg nyugtatgatta egy ideig, de mivel látta, hogy hajthatatlan, a következőt mondta:
– Úgy látom, hogy szükséged lenne néhány próbatételre! A legény erre megkérdezte, hogy ugyan mi célt is szolgálnának ezek a próbák, no meg mi lesz az ő jutalma, és ha úgy adódna merre induljon, merre találja őket.
Az idős ember így válaszolt:
– Ezek olyan próbák, amelyek megtanítják neked, hogyan élvezd az élet apró örömeit. Menj el a Próba-szigetre, nyisd ki az első kaput, s ott megleled, amire szükséged van!
Lőrinc egy kis gondolkodás után még aznap útra kelt. A szigetet az öreg elmondása alapján könnyen megtalálta, s mindjárt meg is pillantotta az első kaput. Azon belépve egy konyhában találta magát, ahol a következő feladat várta. Az ott lévő recept alapján mignont kellett készítenie. Lőrinc elképedt a feladat hallatán, hiszen a konyhának szinte még csak a közelébe se nagyon ment eddig. Kis morgolódás után hozzálátott a munkához. A leírtak alapján dolgozott, haladt pontról-pontra. Alaposan elfáradt mire elkészült a süteménnyel. Külsőleg nem volt olyan mutatós, az íze viszont fenséges lett. Az öregember ízbimbóit is elkápráztatta. De még Lőrinc is vígan falatozta. Ezután a második kapun belépve újabb próbatétellel találta magát szembe. Képeket kellett összehasonlítania, felfedezve bennük az elrejtett tíz különbséget. Figyelmesen nézte sokáig, de csak hetet talált. Nyugtalanul és fáradtan feküdt a puha fűre, hogy egy kicsit pihenjen. Fütyörészve az eget kémlelte, s hirtelen azt vette észre, hogy a felhők különböző alakokat formálnak. Ezen először elcsodálkozott, majd a boldogság érzése öntötte el. Megnyugodott, majd fölpattant, s ott hagyva a képeket elindult a harmadik kapu irányába. Kinyitotta és a folyóparton találta magát. Mivel feladatot nem látott sehol, kacsázni kezdett a kavicsokkal. Már háromig eljutott az ugráltatásban, mikor megjelent a szakállas öregember.
– Hogy érzed magad fiam?
– Remekül! Bár a süteményem nem lett tökéletes, de neked is és nekem is ízlett. A tízből csak hét különbséget találtam, de gyönyörködtem a felhőkben. Itt meg próbatétel se várt, viszont már háromig tudok kacsázni! Most éppen készültem a kavicsokból egy képet kirakni.
– Miféle képet?
– Egy szívet!
– Látom fiam a leckét megértetted, a próbát kiálltad! Jobb veled a világ!
– De szép az élet! Imádok élni! – mondta Lőrinc, és búcsút intett az öregnek.
Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána! Próbálja ki ő is az apró örömök élvezetét!

Ebben a hónapban a gyerekekkel Az apró örömök élvezete témakört dolgoztuk fel. Beszélgettünk a mindennapjainkban rejlő kis örömforrásokról. Fontos, hogy értékeljük és időt szánjunk az élvezetükre. Ezáltal nyitottabbak leszünk az értéket adó dolgokra, melyek hozzájárulnak a mindennapi boldogságunkhoz. Mindenben találhatunk apró örömöt, amit teszünk, akármilyen fárasztó is legyen.
Az együttlétünket apró örömök relaxációval kezdtük, ahol a múltban átélt örömteli pillanatot idéztük fel, melyet szóban el is mondtak.
Elolvastuk Lelkes Lóri történetét is, aki minden nap egy marék babot tett a bal zsebébe és amikor valami jó történt vele, akkor egy szem babot átrakott a jobb zsebébe. Mi is kipróbáltuk ezt a gyerekekkel és 1 héten keresztül tettük a babokat egyik pohárból a másikba, amikor a nap során valami örömben, szép élményben volt részük.
Kipróbáltuk Az öröm árnyalatai c. feladatot is, amikor a gyerekek arcukkal, testükkel egy-egy érzést jelenítettek meg, amit a szemben álló társuknak ugyanúgy vissza kellett tükrözniük.
Körben állva Apró örömök asszociációs láncot alkottunk, amikor szószerkezeteket kellett mondaniuk.
Megtapasztaltuk, hogy az apró örömök észrevételéhez és élvezetéhez az érzékszerveinkre is szükségünk van, ezért befejezték a megkezdett mondatokat. Hálás vagyok a szememnek (fülemnek, kezemnek, orromnak, számnak), mert…
Közösen mesét is szőttünk. A boldogság kulcsa címet adtuk neki, melyhez illusztrációt is készítettek a gyerekek. Természetesen folyamatosan hallgattuk és énekeltük a hónap háladalát az Imádok élni-t is.
Mesét még:
A boldogság kulcsa
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, akit a nagymamája egyedül nevelt, ugyanis egy balesetben elvesztette a szüleit.
Boglárka nagyon kedves, szeretetreméltó, bátor és segítőkész teremtés volt. Szabadidejében kedvenc időtöltése volt a kertészkedés. A gyönyörű virágoskertjének mindenki csodájára járt, örömét lelte a gondozásukban. Az állatokat is imádta, minden nap beszélgetett velük. Leggyakrabban a kerti tóban élő békának, Brekinek öntötte ki a szívét. Sokszor a kezébe vette, megsimogatta és ha bánatos volt elpanaszolta neki.
Bogi az egyik nap nagyon szomorú volt, ezt Breki is észrevette és megkérdezte tőle.
– Mi bánt? Miért vagy elkeseredve?
– Hát tudod barátom szeretném megtalálni a boldogság kulcsát. Azt szeretném, hogyha az emberek boldogok, jókedvűek lennének. Szeretnék segíteni rajtuk.
– Tudod mit! Amiért ilyen kedves vagy velem, és másoknak is jót akarsz, ezért támogatlak mindenben. Bízzál magadban!
– Hálás vagyok, hogy ilyen barátom vagy!
A kislány tudatta tervét a nagymamájával, aki sós pogácsával és mindenféle finomságokkal megrakott tarisznyával, szomorúan engedte útnak.
– Kisunokám! Nagyon vigyázz magadra! Legyél kedves mindenkivel!
– Így lesz nagymama, remélem sikerrel térek vissza.
Útnak is indultak. Hét nap és 7 éjjel, hegyen-völgyön keresztül mentek, míg megérkeztek a Boldogság kastélyhoz. Illedelmesen bekopogtak, s köszöntek. A vár ura nyitott nekik ajtót. Elmondták neki, hogy mi járatban vannak.
-Én tudok rajtad segíteni, ha teljesíted a 3 próbát!
– Köszönöm a lehetőséget. Mindent megteszek a siker érdekében.
– Most pihenjétek ki a hosszú út fáradalmait!
Egy szép, tiszta, de egyszerű szobába vezette őket. A kislány szívesen osztotta meg a barátjával a vacsoráját és az ágyát is.
Másnap reggel üdén, de izgatottan ébredtek. Lelkesedve várták az 1. próbatételt.
– Nos, az első feladat a következő. A 3 ajtó közül (Szomorúság, Irigység, Jóság) válaszd ki a számodra legkedvesebbet!
Bogi a társával egyetértésben a Jóság ajtaját választotta. Beléptek rajta és elégedve tapasztalták, hogy itt mindenki kedves és segítőkész egymással.
A 2. napon 3 kenyér közül kellett választania. A kevésbé tetszetős kenyérbe haraptak bele, mely a kedvesség kenyere volt. A vár ura meg is dicsérte őket, hogy eddig nagyon ügyesek voltak.
A 3. próbatétel az volt, hogy változzanak egy olyan virággá, mely a szereteté. Mindketten fehér rózsává változtak, mely a tisztaságot is jelképezte. Amikor visszaváltoztak, a király nagyon elégedett volt. Így szólt hozzá.
– Mivel jól teljesítetted a próbákat, megtaláltad a boldogság forrásait: a jóságot, kedvességet, szeretetet, ezért megjutalmazlak téged és a barátodat. Ma este bált rendezek, és ezzel szeretném támogatni a rászoruló embereket, és az árva gyerekeket is. Örömömre szolgálna, ha részt vennétek rajta.
– Persze, természetesen!- örvendeztek.
A király a báli ruháikról is gondoskodott. Meseszépen néztek ki. a nyitótáncot is ők kezdték el. Bogika olyan jól érezte magát, hogy örömében, hálája jeléül megpuszilta Brekit. Hát csodák csodája a béka daliás legénnyé változott. Elmondta a lánynak, hogy a neve Gertrúd és egy gonosz boszorkány változtatta békává és az átok akkor törik meg, ha egy kedves lány megcsókolja. A kastély is az övé volt, a király pedig az édesapja, aki mindent tűvé tett, hogy megtalálja elvesztett fiát. Apa és fia így találtak újra egymásra. Percekig ölelték egymást, sírtak örömükben.
– Drága Boglárka! Köszönöm, hogy megmentettél az átoktól.
– Kedves Gertrúd! Nagyon boldog vagyok, hogy visszanyerted a korábbi életedet.
Telt, múlt az idő, a fiatalok egymásba szerettek. A nagymamát is odavitték magukhoz. Hétországra szóló lakodalmat csaptak, még máig is élnek, ha meg nem haltak. Ajtajuk mindig nyitva állt a segítséget kérő emberek előtt. Aki nem hiszi, járjon utána!