Az egész márciusi hónapot átszőtte az apró örömök élvezete, sokat beszélgettünk róla, hogy ki miben tudja ezeket megtalálni. Átvettük az öröm árnyalatait és Boldog Dóra felhős napja nevű feladatot is elvégeztük, amit nagyon élveztek a gyerekek. Polli, a pillangó meséjét is feldolgoztuk, majd a gyerekek le is rajzolták, hogy a képzeletükben, hogyan jelent meg Polli.

Vili az erdei manócskánk babocskáit a csoportunkba is „kölcsönkértük”. Olyan rengeteg babocska, vagyis kövecske vándorólt egyik ládából a másikba, hogy magunk is elcsodálkoztunk. Örültünk annak, hogy mennyi- mennyi csodálatos dolog vesz bennünket körül. Az idő előrehaladtával egyre könnyebbé vált meglátni megfogalmazni azokat a dolgokat, jelenségeket, amik jó érzéssel töltenek el, amik boldogabbá tesznek minket.
Ehhez nagyban hozzájárult a természet újjászületése, a látható örömök átélésével könnyebben tudtak eszmei, érzelmi örömöket megfogalmazni, megélni.
A „varázsbabokat” számtalan dologra tudnák felhasználni a gyerekek, a repüléstől az új homokozólapátig szinte minden szerepelt a fantáziájukban.

Boldog Dóra babát, aki szomorúan érkezett az óvodába szívesen vonták be a gyermekek a mindennapi játékokba sőt még a tevékenységekbe is. Több nap, több alkalommal is előkerült, hiszen volt olyan gyermek, aki sírva érkezett az óvodába, mert fogfájással indult a napja, vagy egyszerűen csak hiányzott az anyukája napközben. Dóra baba mindíg kéznél volt és segített. A gyerekek vitték Dórát autózni, vonatozni, építeni, főzőcskézni, bevonták a húsvéti készülődésbe (Dóra is díszítheti velünk a húsvéti tojást vagy díszítheti velünk a tojásfát?-kérdezték), sőt az udvarra is kérték, hogy jöhessen velük, hogy ott is jól érezze velünk magát.

Az égig érő paszulyt dolgoztuk át kicsit Vuk csoportos módra.
Először is elmeséltem a gyerekeknek, hogy Boldog Dóra babánknak nagyon rosszul alakult a hétvégéje, ezért nagyon szomorú. Az lesz a feladatunk, hogy próbáljuk szebbé tenni a napját, szerezzünk neki örömöt. Vittembe az óvodába babokat, amiket egy edénybe tettem, amellé pedig egy üres edény került. Mondtam, hogy amikor valami öröm ér, rakjunk át egy babot egyik edényből a másikba, minél több öröm ér minket, annál boldogabb lesz Dóra is. Én azt mondtam, hogy az Égig érő paszuly mesével szeretnék nekik isés Dórának is örömöt szerezni. Megbeszéltük, hogy a hét végén el is ültetünk az öröm babból és megfigyeljük, hogyan növekedik.
A gyerekek minden nap figyelték, mikor bújik már ki. Mikor már nagyocska lett, raktunk egy karót, hogy azon fusson fel, a tetejére pedig egy kastély került.
A lányok minden nap próbáltak „programokat” kitalálni Boldog Dórának,hogy vidám legyen. Az egyik kislány ölébeültette és minden nap megfésülte. Egy másik kislány az ölébe ültette, a baba kezéhez tette a színes ceruzát, majd együtt színeztek. Minden együtt nézték , hogyan nő a bab, és még az építőkockákból is megépítették az égig érő kastélyt a babhoz.
Nagyon jó látni a gyerekek lelkesedését , a témákhoz való hozzáállását.