Hetirend
4.o.
Apró örömök élvezete
Elkészítettük a boldogság kék madarát, kezeinket körbe rajzoltuk, tenyerünkbe és ujjainkba írtuk, hogy mi okoz számunkra örömet.
Maurice Maeterlinck:
A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét.
Ez alkalommal nem készítettünk produktumot.
Szép idő volt, így a szabad levegőn tartottuk az órát. Plédet vittünk az udvarra, lefeküdtünk a virágzo fák alá, relaxációs zenét hallgattunk.
Majd jógagyakorlatokat csináltunk. A jó levegőre, virágokra, szellőre koncentráltunk. Hogy ne rohanjunk, ne siessünk..
Katalin Andrea dr. Balogné Dévai
A márciusi boldogságóra témája: az apró örömök élvezete volt.
Bevezetéseként meghallgattuk a hónap dalát és megbeszéltük kinek mit jelent örülni? Példákat gyűjtöttünk, hogy mi mindennek szoktunk örülni az iskolában és az otthonunkban? Azt is megbeszéltük, milyen nagy öröm mások számára örömet szerezni.
Kis csoportunk elhatározta, hogy egy teljes hónapon át, igyekszünk gyűjteni az apró örömöket a csoportban és kis örömökkel megajándékozunk másokat is.
Az első közösen szervezett élményünk egy elhagyott virágágyás „örökbefogadása” volt iskolánk játszóudvarán. A tavalyi év száraz időszaka miatt kiégett kert újjászületésén fáradoztunk. Nagy öröm volt a gyermekeknek, hogy kapálhattak, áshattak, ültethették a felajánlásból kapott fehér orgonákat és talajtakaró aljnövényeket új élethelyükre. A kerti munka hevében, lelki szemeink előtt láttuk, hogy a nyár elejére már virágba is borul az iskola udvara. Egész hónapban lelkesen locsolta, gyomlálta a csapat a kertecskét és mindig mosolyt csalt az arcokra a nyiladozó rügyek és szép zöld hajtások látványa. Lelkesedésünk és a hónap során szépülő játszóudvar örömet szerzett iskolatársainknak és kollégáinknak egyaránt.
A kerti munkák enyhülésével saját örömünkre kézműveskedtünk, nemzeti szín virágot készítettünk március 15-e tiszteletére. Elkészült virágainkat a Petőfi szobor lábánál helyeztük el. Egyik kisdiákunknak útközben eszébe jutott, hogy éppen most tanuljuk a nagy költő, „Anyám tyúkja” című versét, szavaljuk el neki a szobornál, hátha látja a mennyországból. Bizony több arra sétáló felnőtt is megállt megnézni a gyermeki tisztelet egyszerűségét, abban a megható percben az emlékműnél.
A következő apró örömünk, az édesanyáknak készített ajándék volt. Reményeink szerint az elültetett hajtásokból, szép színes korallvirágok lesznek anyák napjára. A gyerekek naponta ellenőrzik, locsolgatják a cserepeket. Nagy öröm, hogy minden dugvány erősödni látszik, élvezik a teremtő alkotás örömét.
A hónap végére megérkezett a tavasz is. A jó meleg iskolaudvaron élveztük a délutáni szűrt napfény melegét, kellemes zene hallgatás közben. Egy közös pokrócra összehúzódva elevenítettük fel a gondolatot, hogy az ilyen egyszerű élmények is milyen örömteliek a mi kis csoportunknak.
A témakör lezárásaként, a hónap végén meglátogattuk kiskertünket és örültünk a most már szép zöld hajtásoknak. A tanteremben meghallgattuk újra a hónap dalát és megbeszéltük milyen sok örömöt tudtunk együtt megélni, és mennyien kaptak és fognak kapni élményeket a mi örömünk által is.
A hetedik boldog foglalkozást tartottuk a Búzavirág csoportban.
Nem a szokványos módon kezdtük a foglalkozást, mert úgy vettem észre, hogy a gyermekek nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak az elmúlt napokhoz képest. Azért hogy ezt a nyugalmat ne zavarjam meg, a csengettyűt vettem elő és a Boldog Dóra mondókájával indítottam a tevékenységet. Nagyon aranyosan felfigyeltek a csengettyűre és már jöttek is a szőnyegre leülni. A mesét is szépen odafigyelve, csendben hallgatták, még azok a gyermekek is, akik máskor türelmetlenebbek. A beszélgetést a meséből indítottam, és szinte magyaráznom sem kellett azt, hogy mik azok az apró örömök. Egymás után mondták a kérdéseimre a választ, ezért bőven volt arra idő, hogy a feladatlapokat is megoldjuk, illetve hogy más játékokat is kiprróbáljunk. Szinte minden érzékszervünket kipróbáltuk, és a végén megbeszéltük, hogy bizony minden ember, akinek működnek az érzékszervei, csakis boldog lehet. Olyan jó hallani a madarak csicsergését, látni a virágok szépségét és érezni az illatukat. Ezután meghallgattuk Bagdi Bella „Imádok élni” című dalát. Végül kiragasztottuk a következő lépcsőfokra a napocskáinkat, és a nap megkoronázásaként elmentünk egy nagyot sétálni a Tisza partjára. Összességében kellemesen telt a napunk.