A Boldogságóra megtartásához a havi segédanyagot használtam útmutatónak.
Relaxációhoz az elképzelt tenger, vitorlás és sziget képét jelenítettük meg. Nagyon élvezték a gyerekek, szerették a témát.Szívesen elképzelték a tengert, a hullámokat, a madárcsicsergést. Nagyon jó érzés volt, hogy melegnek, simogatónak érezték a homokot, a hullámokat. A vitorlást többnyire kék színűnek gondolták. A tengerben nem az általában félelmetes állatok, hanem a kedves „állatok” jelentek meg,
mint például a delfin. Elcsendesedtek, csendben beszélgettünk, ami mostanában nem jellemző. Megépítették a hajót is és akinek volt kedve kishajót is hajtogatott, amit hazavihettek.
Apró örömök élvezete
Boldog Dóra felhős napja
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Mesekert óvoda, a Mesekert óvodában a Babóca csoport. Ebbe a csoportba sok-sok mosolygós, vidám, boldog kisgyermek járt. Az egyik reggel amikor a szokásos „beszélgető körben” ültek a gyerekek, halk szipogás hallatszott a babaszoba felől. Óvó néni odament a babaszobába és megtalálta a hang forrását, Boldog Dórit a rongybabát. Megkérdezte tőle:
– Mi a baj Dórikám, miért szomorkodsz?
-Rosszat álmodtam és semmihez sincs kedvem.-felelte Dóri.
-Gyerekek vigasztaljuk meg Dórit, mit csináljunk, hogy jó kedve kerekedjen? –kérdezte óvó néni.
A Babóca csoportos gyerekek mindjárt jobbnál-jobb ötlettel álltak elő, ők már nagyon jól tudták, hogy mivel lehet megvigasztalódni és mások arcára is örömöt csalni. Először Enikő vette magához Dórit.
-Gyere Dóri, megtörlöm a szemedet, és az orrodat, úgy látom, hogy szükséged van a segítségemre-mondta.
Ezt követően Luca és Mira ajánlotta fel a segítségét:
-Gyere Dóri ülj közénk, nem jó egyedül lenni. Megölelték, megsimogatták, ölelgették.
A játékba is hívták a délelőtt folyamán. A lányok Magukkal vitték és együtt játszottak vele a babszobában, főztek, mostak, vasaltak, tavaszi nagytakarítást csináltak. A fiúk is hívták magukkal, legózni, mágneses építőzni, még a kisvonatra is felültették.
Nem hagyták soha magára, minden kedves elfoglaltságot megmutattak neki. Közösen rajzoltak, ragasztottak, festettek. Természetesen a szabadba is magukkal vitték. Megmutatták neki a kiskertet és a tavaszi kerti munkálkodást, kapálást, gereblyézést, veteményezést. Egyre vidámabbá vált Dóri a gyerekek között. Minden nap mással-mással ismertették meg a gyerekek. Magukkal vitték a Ligetbe, ahol közösen csodálták meg az ébredő természetet. Gyönyörködtek a madarak hangjában, a virágzó bokrokban, fákban, az illatos fűben, ibolyában, gólyahírben, százszorszépben. Ámulva figyelték az úszó és lakmározó vadkacsákat. A jókedvű, barátságos gyerekek között nagyon jól érezte magát Dóri és soha többé nem érezte a szomorúságot.
Csólyospálosi Általános Iskola
Minden évben, márciusban a felső tagozatos diákok kísérleteket mutatnak be az udvaron. Az esemény nagy érdeklődésnek örvend, kicsik és nagyok körében egyaránt.
Az alsósokat elvarázsolja a kísérlet csodája, a felsősöket a siker öröme.
Márciusi témánk az apró örömök élvezete volt. A foglalkozáson beszélgettünk arról, hogy miért fontos az, hogy észrevegyük a mindennapok apró örömeit, hogy értékeljük életünkben az apró pozitív dolgokat. Átbeszélgettük, hogy ki mikor érzett utoljára örömet, mi váltotta ki, milyen érzés volt. Majd gyűjtöttünk apró örömöket, kinek mi okozhat örömöt a hétköznapokban. Eleinte ezek inkább kisebb meglepetések, cukor, csoki voltak, de megbeszéltem velük, hogy nem csak ezzel lehet örömet szerezni a másiknak, hanem odafigyeléssel, beszélgetéssel, vigasztalással, segítségnyújtással, jó szóval, simogatással, stb.
A kislányoknak a Nemzetközi Nőnap alkalmából a csoportban lévő kisfiúk meglepetés virágot készítettek. Egy köszöntő vers kíséretében adták át számukra.
Az órát a “Imádok élni” kezdetű dal meghallgatásával kezdtük. Ezután megkérdeztem meg tudják-e mondani saját szavaikkal, mit jelent az a szó Öröm. Ezután mindenki mondott valamit, aminek a mai napon örül. Ezzel elkészült egy örömleltár. Felajánlottam nekik, hogy elkészítheti mindenki a saját apró öröm szigetét, ahol ő boldogan érezné magát. Sajnos az osztály nagy része betegség miatt nem tudott részt venni a foglalkozáson, de így meghittebb volt a örömről beszélgetni. A tanulók közül voltak, akik kincse szigetre asszociáltak. Volt olyan tanuló, aki minden számára fontos dologgal felvértezte szigetét. Egymásra nagy hatás gyakoroltak, amikor az egyikük meglátta, hogy repülő teret rajzol, akkor a másik is rajzolt egyet. Jó hangulatban telt az óra. A rajzok elkészültével minden gyerek elkalauzolt az ő apró öröm szigetén a térkép segítségével.
Tetszett nekik az óra eleji dal, így még egyszer lejátszottam nekik zárásként.
Nézd az áldást, nézd meg egyenként,
Nézd az áldást, mind a jót mi ért.
Nézd az áldást, nézd meg egyenként,
S lásd az Úr kezéből mennyi jó is ért.
Apró örömök mindannyiunkat érnek a napkeltétől napnyugtáig. Ha természetesnek, megszokottnak tekintjük őket, akkor észre sem vesszük, mennyire gazdagok, áldottak vagyunk. Szükséges egyenként számba venni őket, hogy lássuk, milyen sok okunk van az örömre. Valamennyi érzékterületünkhöz köthetően számtalan örömforrás lehet a mindennapjainkban – kérdés, mennyire szemléljük pozitívan a minket érő hatásokat. Rajzos plakátot készítettünk, emlékeztetve magunkat a sok, apró örömre, amelyekért hálásak lehetünk.
Az órát beszélgetőkörrel kezdtük. Mindenki húzott egy természet fotót, aminek a segítségével az apró örömök széles spektruma tárult fel. Az óra második felében a Van nekem egy álmom dal koreográfiáját gyakoroltuk és arról beszélgettünk, hogy az örömteli út a fontos, nem a cél.
Hogyan is lehet az előttünk álló húsvétot méltón, örömmel megjeleníteni óvodánkban?
A szülőkkel való közös húsvéti mézes sütemények elkészítése lesz a számunkra megfelelő válasz! Ennél nagyobb öröme nem lehet egy kis gyermeknek, ha szeretett édesanyjával, édesapjával, vagy nagymamájával alkotva közelednek a csoda szép megújuló tavaszi ünnep felé! Természetesen a sütemények elkészítése a vendégvárás előfutáraként sz6olgál és az óvoda mindennapjainak keretében a lo9csolkodás elengedhetetlen kiegészítője lesz!
Áldott Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!