A márciusi boldogságóra témája: az apró örömök élvezete volt.
Bevezetéseként meghallgattuk a hónap dalát és megbeszéltük kinek mit jelent örülni? Példákat gyűjtöttünk, hogy mi mindennek szoktunk örülni az iskolában és az otthonunkban? Azt is megbeszéltük, milyen nagy öröm mások számára örömet szerezni.
Kis csoportunk elhatározta, hogy egy teljes hónapon át, igyekszünk gyűjteni az apró örömöket a csoportban és kis örömökkel megajándékozunk másokat is.
Az első közösen szervezett élményünk egy elhagyott virágágyás „örökbefogadása” volt iskolánk játszóudvarán. A tavalyi év száraz időszaka miatt kiégett kert újjászületésén fáradoztunk. Nagy öröm volt a gyermekeknek, hogy kapálhattak, áshattak, ültethették a felajánlásból kapott fehér orgonákat és talajtakaró aljnövényeket új élethelyükre. A kerti munka hevében, lelki szemeink előtt láttuk, hogy a nyár elejére már virágba is borul az iskola udvara. Egész hónapban lelkesen locsolta, gyomlálta a csapat a kertecskét és mindig mosolyt csalt az arcokra a nyiladozó rügyek és szép zöld hajtások látványa. Lelkesedésünk és a hónap során szépülő játszóudvar örömet szerzett iskolatársainknak és kollégáinknak egyaránt.
A kerti munkák enyhülésével saját örömünkre kézműveskedtünk, nemzeti szín virágot készítettünk március 15-e tiszteletére. Elkészült virágainkat a Petőfi szobor lábánál helyeztük el. Egyik kisdiákunknak útközben eszébe jutott, hogy éppen most tanuljuk a nagy költő, „Anyám tyúkja” című versét, szavaljuk el neki a szobornál, hátha látja a mennyországból. Bizony több arra sétáló felnőtt is megállt megnézni a gyermeki tisztelet egyszerűségét, abban a megható percben az emlékműnél.
A következő apró örömünk, az édesanyáknak készített ajándék volt. Reményeink szerint az elültetett hajtásokból, szép színes korallvirágok lesznek anyák napjára. A gyerekek naponta ellenőrzik, locsolgatják a cserepeket. Nagy öröm, hogy minden dugvány erősödni látszik, élvezik a teremtő alkotás örömét.
A hónap végére megérkezett a tavasz is. A jó meleg iskolaudvaron élveztük a délutáni szűrt napfény melegét, kellemes zene hallgatás közben. Egy közös pokrócra összehúzódva elevenítettük fel a gondolatot, hogy az ilyen egyszerű élmények is milyen örömteliek a mi kis csoportunknak.
A témakör lezárásaként, a hónap végén meglátogattuk kiskertünket és örültünk a most már szép zöld hajtásoknak. A tanteremben meghallgattuk újra a hónap dalát és megbeszéltük milyen sok örömöt tudtunk együtt megélni, és mennyien kaptak és fognak kapni élményeket a mi örömünk által is.
Apró örömök élvezete
A hetedik boldog foglalkozást tartottuk a Búzavirág csoportban.
Nem a szokványos módon kezdtük a foglalkozást, mert úgy vettem észre, hogy a gyermekek nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak az elmúlt napokhoz képest. Azért hogy ezt a nyugalmat ne zavarjam meg, a csengettyűt vettem elő és a Boldog Dóra mondókájával indítottam a tevékenységet. Nagyon aranyosan felfigyeltek a csengettyűre és már jöttek is a szőnyegre leülni. A mesét is szépen odafigyelve, csendben hallgatták, még azok a gyermekek is, akik máskor türelmetlenebbek. A beszélgetést a meséből indítottam, és szinte magyaráznom sem kellett azt, hogy mik azok az apró örömök. Egymás után mondták a kérdéseimre a választ, ezért bőven volt arra idő, hogy a feladatlapokat is megoldjuk, illetve hogy más játékokat is kiprróbáljunk. Szinte minden érzékszervünket kipróbáltuk, és a végén megbeszéltük, hogy bizony minden ember, akinek működnek az érzékszervei, csakis boldog lehet. Olyan jó hallani a madarak csicsergését, látni a virágok szépségét és érezni az illatukat. Ezután meghallgattuk Bagdi Bella „Imádok élni” című dalát. Végül kiragasztottuk a következő lépcsőfokra a napocskáinkat, és a nap megkoronázásaként elmentünk egy nagyot sétálni a Tisza partjára. Összességében kellemesen telt a napunk.
Törteli Szent István Király Általános Iskola
A gyerekek húsvéti dekorációkat készítettek.
Törteli Szent István Király Általános Iskola
A gyerekek húsvéti dekorációkat készítettek.
Március hónap a kedvenceink közé tartozik. Az apró örömök témáját sokféle szemszögből lehet az ovisokkal feldolgozni. Mi elkészítettük csoportunk Örömkéjét. Olyan szavakat írtam köré, amelyek a csoportba jàró gyerekeket boldoggà varàzsoljàk.
Boldogsàg vilàgnapja alkalmàból elkészítettük a csoportunk jelét, a Pitypangot pici szivekből. „Boldogságos” kolléganőimmel együtt csokival fogadtuk reggel a gyerekeket, a szülőket pedig öleléssel. Óvodànk mind a 6 csoportja a folyósón együtt tàncolt Bagdi Bella: Boldog vagy című énekére.
Valamint mosolygós kezeket készítettünk mellyel az óvodànk ablakàt díszítettük.
Végül a hónap végén ellàtogattunk a Makói Mentőállomásra. Verssel és rajzokkal szereztünk örömet és mosolyt, az ott szolgàlatukat teljesítő mentősöknek.
Tiszakanyári Hunyadi Mátyás Általános Iskola
Heti boldogságóránkat az apró örömök asszociációs lánccal kezdtük. Miután tetőfokára hágott a hangulat, relaxációval folytattuk. Arra kértem a gyerekeket, hogy amíg számolok, gondoljanak vissza arra a legjobb pillanatra, ami a héten történt velük, majd mindenkiét megbeszéltük.Óránk végén az öröm árnyalatai című játékot játszottuk, mely nagy sikert aratott a gyerekek körében.
Az életünk egyik fontos feladata, hogy napjainkat boldoggá tegyük, és hogy észrevegyük az élet apró örömeit. „A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti.” /Zilahy Lajos/
„A kis dolgok a legértékesebbek – egy halk szó, egy pillanat, egy mosoly.” /Margaret Lindsay/
A legfontosabb és egyben a legnehezebb dolog, hogy hogyan tegyünk boldoggá másokat. A mi kis közösségünkben a harmadikosok naponta meglepik egymást valamilyen apró ajándékkal: pl. rajzolnak egymásnak valami szépet, segítenek egymásnak a házi feladatok elkészítésében, vagy ha valakinek rossz kedve van, azt megpróbálják felvidítani, megvigasztalni. Tapasztalatból tudják, hogy csodát tesz egy kedves szó, egy vicces mondás, egy pici egymásra figyelés.
A Down-szindróma világnapján (márc. 21-én) felemás zokniban jöttek a gyerekek iskolába, az elfogadás jegyében. Ezzel a témával is foglalkoztunk, a tanulók elmondták tapasztalataikat és véleményüket.
Mivel március a könyv hónapja, igyekeztünk ebben a hónapban még többet olvasni, meséket, történeteket kitalálni. A boldogságórán nem egy mesét írtunk, hanem mindenki kitalálta a saját történetét. Csodálatos mesék születtek pl. a gőgös papagájról, az egérkéről, a farkasról meg a lecsóról, vagy a szabadnapos kakukkról). Az alkotások nagy szorgalommal és igyekezettel készültek, munka közben sokat beszélgettünk, nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat.
A foglalkozás végére az apró örömök „óriásira” nőttek.
Az órát játékkal, relaxációval és a hónap dalával kezdtük. Majd ömleltárt készítettünk illetve az örömforrásokat is megbeszéltük. A tizenkét hónap meghallgatása után mindenki elmondhatta, kinek melyik a kedvenc hónapja, évszaka. Lerajzolták az évszakokhoz kapcsolódó tevékenységeik örömforrásait. Keresztrejtvényt is fejtetttek, és az öt érzékszerveinkről is beszélegettünk. A tanóra alatt összegyűjtött örömöket, örömförrásokat bezártuk egy nyitható varázsdobozba.
“Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.”
Ezzel az idézettel kezdtük meg az Apró örömök élvezete című téma feldolgozását.
Az aktuális problémától, teljesítendő feladattól, a rohanástól, a stressztől, a félelemtől nem látjuk az élet apró örömeit.
Van, amikor nincs kedvünk kikelni az ágyból, rossz az időjárás, túl sok a teendőnk és még hosszasan sorolhatnám. Ilyenkor egyszerűen nehéz meglátni a jó dolgokat. Pedig ott vannak, csak tudni kell őket észrevenni!Elszaladunk azok mellett a dolgok mellett, amik igazán számítanak az életben: hogy van fedél a fejünk fölött, van mit ennünk/innunk, egészségesek vagyunk és, hogy vannak szeretteink!
Gondoljuk át azt, hogy valójában mennyire szerencsések is vagyunk, és próbáljunk meg mindenre gyermeki rácsodálkozással reagálni! Például reggel amikor kinézel az ablakon, tekints úgy az égre, mintha most látnád először, vagy ízlelgesd úgy a reggeli kakaót, mintha most innál ilyet először!
Mindenkinek különböző érzései és gondolatai vannak, és mindenki máshogy látja a világot. Ha nekem lehet rossz napom, akkor másoknak is lehet az, ezt mindig tartsuk szem előtt! Nem tudhatjuk, hogy a másiknak mi zajlik éppen az életében, éppen ezért próbáljunk meg minél többször kedvesek lenni, és erősíteni a másikat!
Adjunk hálát a körülöttünk lévőkért, és mondjuk el nekik, hogy mit szeretünk bennük, vagy köszönjük meg nekik azt, hogy itt vannak nekünk a nehéz időkben. Továbbá a dicséreteknek is óriási erejük van, csak sokszor elsiklunk felettük. Pedig milyen jól tud esni mindenkinek egy-egy megerősítés, például azzal kapcsolatban, hogy jó az amit csinál. Éppen ezért ne fukarkodjunk a bókokkal és a jó szavakkal, mert valakinek akár jobbá tehetjük vele a napját, legyen az egy családtagunk, egy barátunk vagy egy idegen.
Sokan fáradhatatlanul keresik az utat a boldogsághoz, pedig csak azt kellene megtanulnunk, hogy hogyan élvezzük ki az élet apró örömeit. Az olyan dolgokra gondolunk, mint pl. egy rajz elkészülte, egy jó felelet, vagy dolgozat, vagy a családtagjaid öröme. Ezek a kis örömök azok, amelyek igazán boldoggá tehetnek bennünket!
Lehet, hogy ha az ember többször gondolkodna el rajta, hogy mi is történik vele, és hogy azok a dolgok milyen jók, akkor több ember tudna örülni az élet apró örömeinek.
Megállapítottuk a gyerekekkel, mi örülünk egymásnak, örülünk annak, amink van, örülünk az iskolának, a barátainknak, a családunknak, mindennek, magának az Életnek!
A meseírást választottuk feladatként!
Aranyos történetek születtek!
A foglalkozásokba sok- sok játék is belefért, melynek köszönhetően még közelebb kerültünk egymáshoz!