A gyerekek nagy lelkesedéssel álltak neki a feladathoz: Dórának megmutatni, hogy nekik mi okoz örömet. Sütöttek neki tortát a babakonyhában, főztek neki mézes kamillateát, amikor beteg volt, megvizsgálta Dorina doktornéni, mentővel szállították kórházba. Aztán amikor felgyógyult, elvitték fodrászhoz, rajzoltak neki, építettek vele egy kéményt rajta gólyafészekkel, hiszen már visszajött falunkba a gólya. Nem maradt el a legózás, a babakocsizás és a pörgés sem. Még városnéző autózást is szerveztek neki. Annyi minden örömben részesült Dóra, hogy továbbgondoltam a témát: minden nap más-más gyerek vihette haza, ahol aztán újabb örömöket kellett bemutatniuk, és feltölteni a zárt Messenger csoportunkba. Fantasztikus volt látni, hogy a szülők mennyire partnerként viselkedtek! Még áprilisra is át fog nyúlni az apró örömök téma feldolgozása.
Apró örömök élvezete
Apró örömök
A foglalkozást a relaxációval kezdtük ebben a hónapban. Majd megkerestük és sikeresen megtaláltuk a napjainkban az apró örömöket közösen. Sokat beszélgettünk a 6 erényről, megbeszéltük, hogy mi történik az ember életében, ha ezek az erények, mint testrészek „nem működnek”, vagy éppen „túlműködik”. A tanulók a mese írását választották, csoportban dolgoztak. Először közösen kitaláltunk a szereplőket, a neveket a táblára felírtuk, majd kezdődött a meseírás. Ezeket a meséket szeretném most megosztani veletek.
„Optimista Pista és az eper
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Optimista Pista volt a neve. Pista éppen az erdőben járt, és meglátott az erdő közepén egy medvét, aki éppen epret evett. A medvével nagyon nagy barátok lettek, ezért a medve megosztotta vele a szamócát. Aztán jött egy vadász, és lelőtte a medvét, de kiderült, hogy az eper varázs hatású volt és a medve túlélte. Pista mindenben meglátta a jót. A medvével együtt hazamentek, de felesége, Hálás Hanifah elküldte a medvét. Lefeküdtek aludni. Optimista imával zárta a napját.” (Kende, N. Ádám, Gergő)
„Optimista Pista
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy optimista, akit úgy hívtak, hogy Pista. Azért optimista, mert mindenben a jót látta. Legyőzte ősi ellenségét, Önkontroll Ödönt, és meglátta abban is a jót, hogy végre nem zaklatja őt. Játékos Jenő végignézte az egészet, és azt gondolta, hogy itt az idő kibékíteni őket egy játékkal. Odament Optimista Pistához, és azt mondta, „Gyere, elmegyünk játszani”. Elvitte őt a Badoo-parkba. Majd elment Energia Liához, és ugyanezt mondta neki. Ott találkoztak, de nem akartak kibékülni, viszont Játékos Jenő szerette volna. Végül megtették Játékos Jenő kérését. Még a mai napig is barátok.” (M. Emma, O. Emma, Amina, R. Bianka)
„A történet egy réten kezdődik, ahol Kíváncsi Kati és Igazságos Iván veszekednek azon, hogy ki a jobb. A hangzavar felkelti Bölcs Bözsi figyelmét, ezért megnézi, mi folyik ott. Bölcs Bözsi a rétre érve látja, hogy Kíváncsi Kati és Igazságos Iván vitatkoznak. Bölcs Bözsi kérdezi:
B: Hé, hé, hé, mi ez a nagy hangzavar fiatalok?
I: Ő nem hiszi el, hogy én jobb vagyok!
K: Te miről beszélsz, én sokkal jobb vagyok!
B: Mindketten jók vagytok valamiben, senki sem lehet jó mindenben!
Igazságos Iván és Kíváncsi Kati elcsodálkoznak Bölcs Bözsi bölcsességén, elkezdenek beszélgetni arról, hogy ki miben jó. Végül kibékülnek és Játékos Jánoshoz mennek játszani.” (Dominik, S. Ádám)
„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kutyuska, akit Remény Rottinak hívtak. Remény Rotti egy magányos kóborkutya volt, aki reménykedett abban, hogy valaki örökbe fogadja őt. Először Bölcs Bözsi házához ment, aki egy magányos, egyedülálló anyóka volt. Bözsi nagyon bölcs volt, sajnos a férjét egy trolibusz balesetben veszítette el. Mikor meglátták egymást a kutyussal, rögtön tudták, hogy egymásnak teremtette őket az Isten. Viszont közbeszólt a szomszéd család. Először a nyolcéves Játékos Jánosnak nem tetszett a kutya jelenléte. Rottika szomorúan tovább ballagott. Meglátta Transzcendencia Cecíliát, aki nagyon optimista volt ezügyben. Az út során találkozott Emberséges Dénessel, aki ment Bölcs Bözsit meglátogatni. Rottika követte őket az út végéig, majd újból Bölcs Bözsinél bukkantak fel. Bölcs Bözsi és Emberséges Dénes egy pár lettek, befogadták Rottikát, aki még máig is boldogan él. (Luca, Réka, Petra, N. Bianka)
A Boldogságóra megtartásához a havi segédanyagot használtam útmutatónak.
Relaxációhoz az elképzelt tenger, vitorlás és sziget képét jelenítettük meg. Nagyon élvezték a gyerekek, szerették a témát.Szívesen elképzelték a tengert, a hullámokat, a madárcsicsergést. Nagyon jó érzés volt, hogy melegnek, simogatónak érezték a homokot, a hullámokat. A vitorlást többnyire kék színűnek gondolták. A tengerben nem az általában félelmetes állatok, hanem a kedves „állatok” jelentek meg,
mint például a delfin. Elcsendesedtek, csendben beszélgettünk, ami mostanában nem jellemző. Megépítették a hajót is és akinek volt kedve kishajót is hajtogatott, amit hazavihettek.
Boldog Dóra felhős napja
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Mesekert óvoda, a Mesekert óvodában a Babóca csoport. Ebbe a csoportba sok-sok mosolygós, vidám, boldog kisgyermek járt. Az egyik reggel amikor a szokásos „beszélgető körben” ültek a gyerekek, halk szipogás hallatszott a babaszoba felől. Óvó néni odament a babaszobába és megtalálta a hang forrását, Boldog Dórit a rongybabát. Megkérdezte tőle:
– Mi a baj Dórikám, miért szomorkodsz?
-Rosszat álmodtam és semmihez sincs kedvem.-felelte Dóri.
-Gyerekek vigasztaljuk meg Dórit, mit csináljunk, hogy jó kedve kerekedjen? –kérdezte óvó néni.
A Babóca csoportos gyerekek mindjárt jobbnál-jobb ötlettel álltak elő, ők már nagyon jól tudták, hogy mivel lehet megvigasztalódni és mások arcára is örömöt csalni. Először Enikő vette magához Dórit.
-Gyere Dóri, megtörlöm a szemedet, és az orrodat, úgy látom, hogy szükséged van a segítségemre-mondta.
Ezt követően Luca és Mira ajánlotta fel a segítségét:
-Gyere Dóri ülj közénk, nem jó egyedül lenni. Megölelték, megsimogatták, ölelgették.
A játékba is hívták a délelőtt folyamán. A lányok Magukkal vitték és együtt játszottak vele a babszobában, főztek, mostak, vasaltak, tavaszi nagytakarítást csináltak. A fiúk is hívták magukkal, legózni, mágneses építőzni, még a kisvonatra is felültették.
Nem hagyták soha magára, minden kedves elfoglaltságot megmutattak neki. Közösen rajzoltak, ragasztottak, festettek. Természetesen a szabadba is magukkal vitték. Megmutatták neki a kiskertet és a tavaszi kerti munkálkodást, kapálást, gereblyézést, veteményezést. Egyre vidámabbá vált Dóri a gyerekek között. Minden nap mással-mással ismertették meg a gyerekek. Magukkal vitték a Ligetbe, ahol közösen csodálták meg az ébredő természetet. Gyönyörködtek a madarak hangjában, a virágzó bokrokban, fákban, az illatos fűben, ibolyában, gólyahírben, százszorszépben. Ámulva figyelték az úszó és lakmározó vadkacsákat. A jókedvű, barátságos gyerekek között nagyon jól érezte magát Dóri és soha többé nem érezte a szomorúságot.
Csólyospálosi Általános Iskola
Minden évben, márciusban a felső tagozatos diákok kísérleteket mutatnak be az udvaron. Az esemény nagy érdeklődésnek örvend, kicsik és nagyok körében egyaránt.
Az alsósokat elvarázsolja a kísérlet csodája, a felsősöket a siker öröme.
Márciusi témánk az apró örömök élvezete volt. A foglalkozáson beszélgettünk arról, hogy miért fontos az, hogy észrevegyük a mindennapok apró örömeit, hogy értékeljük életünkben az apró pozitív dolgokat. Átbeszélgettük, hogy ki mikor érzett utoljára örömet, mi váltotta ki, milyen érzés volt. Majd gyűjtöttünk apró örömöket, kinek mi okozhat örömöt a hétköznapokban. Eleinte ezek inkább kisebb meglepetések, cukor, csoki voltak, de megbeszéltem velük, hogy nem csak ezzel lehet örömet szerezni a másiknak, hanem odafigyeléssel, beszélgetéssel, vigasztalással, segítségnyújtással, jó szóval, simogatással, stb.
A kislányoknak a Nemzetközi Nőnap alkalmából a csoportban lévő kisfiúk meglepetés virágot készítettek. Egy köszöntő vers kíséretében adták át számukra.
Az órát a “Imádok élni” kezdetű dal meghallgatásával kezdtük. Ezután megkérdeztem meg tudják-e mondani saját szavaikkal, mit jelent az a szó Öröm. Ezután mindenki mondott valamit, aminek a mai napon örül. Ezzel elkészült egy örömleltár. Felajánlottam nekik, hogy elkészítheti mindenki a saját apró öröm szigetét, ahol ő boldogan érezné magát. Sajnos az osztály nagy része betegség miatt nem tudott részt venni a foglalkozáson, de így meghittebb volt a örömről beszélgetni. A tanulók közül voltak, akik kincse szigetre asszociáltak. Volt olyan tanuló, aki minden számára fontos dologgal felvértezte szigetét. Egymásra nagy hatás gyakoroltak, amikor az egyikük meglátta, hogy repülő teret rajzol, akkor a másik is rajzolt egyet. Jó hangulatban telt az óra. A rajzok elkészültével minden gyerek elkalauzolt az ő apró öröm szigetén a térkép segítségével.
Tetszett nekik az óra eleji dal, így még egyszer lejátszottam nekik zárásként.
Nézd az áldást, nézd meg egyenként,
Nézd az áldást, mind a jót mi ért.
Nézd az áldást, nézd meg egyenként,
S lásd az Úr kezéből mennyi jó is ért.
Apró örömök mindannyiunkat érnek a napkeltétől napnyugtáig. Ha természetesnek, megszokottnak tekintjük őket, akkor észre sem vesszük, mennyire gazdagok, áldottak vagyunk. Szükséges egyenként számba venni őket, hogy lássuk, milyen sok okunk van az örömre. Valamennyi érzékterületünkhöz köthetően számtalan örömforrás lehet a mindennapjainkban – kérdés, mennyire szemléljük pozitívan a minket érő hatásokat. Rajzos plakátot készítettünk, emlékeztetve magunkat a sok, apró örömre, amelyekért hálásak lehetünk.