Mivel mással kezdhettük volna az apró örömök időszakát, mint egy örömgyűjtemény elindításával.
Újságszerkesztőséget nyitottunk igazi kerekasztal mellett és elhatároztuk, hogy csakis jó híreket írunk az olvasóknak. Felébresztettük az érzékszerveinket az Ezzel látok, ezzel is… mondókával, hogy könnyebben észrevegyük milyen apró boldogságmorzsák vannak az életünkben. A gyerekek lelkesen számoltak be az őket ért kisebb-nagyobb örömökről, amelyekhez izzasztó munkával képeket is kerestünk együtt, egymást is segítve, hogy illusztrálhassuk a jó híreket. Mindezt a közös faliújságra helyeztük, hogy mindenki tájékozódhasson.
Egy héttel később apró öröm vadászatra hívtam a gyerekeket. Az érzékszervek felébresztése után rengeteg csodát felfedeztek a csoportszobákban. Majd a legkedvesebbet kiválasztották és lerajzolták, hogy felkerülhessen a gyűjteménybe.
Végül egy olyan golyó volt segítségünkre, ami nem is golyó volt, hanem szivárvány, cica, kutya, varázsgömb, Föld, Nap, és még sorolhatnám a mesés asszociációkat. Aztán abban segített a golyó, hogy be tudjuk fejezni a mondatot: Örömöt jelent számomra, hogy…

A téma két okból is különlegessé vált és felejthetetlen élménnyé, emlékké.
Néhány nagycsoportosnak metamorphoses mesefoglalkozás keretében is lehetősége volt az apró csodákra rálelni Az egér farkincája mesén keresztül. Hihetetlen dolgok történtek velük, meseszép volt látni, tapasztalni.

A másik nagy boldogság, hogy a Süni csoport nyílt napján a szülők is részt vehettek egy boldogságórán, amelynek témája az apró örömök volt. Együtt táncoltunk, három kis körben áradt szabadon a képzelet varázsa egy golyóval, ami nem golyó. Az Örömöt jelent számomra, hogy… mondatot pedig a szülő-gyermek párok egymással szembeülve osztották meg bensőségesen, olyan dolgokra figyelve, amelyeket talán sosem mondtak még egymásnak, pedig a hétköznapok része. Szívmelengető volt látni a kapcsolatot, ahogy egymással szemben ülve tapsolnak, beszélgetnek, mondókáznak a szülők a szemük fényével, az ő kicsi kincsükkel, mintha csak ők léteznének ott és akkor.

A nőnapot minden évben megünnepeljük az óvodánk csoportjaiban. A fiuk otthon is készítenek ajándékot a lányoknak, de fontos, hogy közösen a csoportban is készüljünk erre a fontos ünnepre.
A lányok nagy örömmel fogadták a fiuk köszöntését.
Ezt a napot kineveztük a lányok napjának, amikor is a fiuk kicsit kényeztetik a lányokat. pl. elpakolnak, megterítenek. Mi pedig addig pihentünk, játszottunk sőt még körmöt is festettünk.

A festés a gyerekek mindennapi tevékenységéhez hozzátartozik. Aznapi hangulatuknak, élményeiknek kivetülése. A fiuk kevésbé szeretnek festeni, rajzolni. A zenére festés, a zenehallgatás alatti hangulat, képzelet szárnyalása beindíthatja számukra is a motivációt.
Öröm számukra, hogy ők is önfeledten, témától, ötletadástól függetlenül saját örömükre festhetnek. alkothatnak.
Az elkészült alkotások gyönyörűek lettek.

A foglalkozásra hangolódásként meghallgattuk a hónap dalát: Bagdi Bella: Imádok élni…
A csoportról korábban készített fotókat nézegetve arról beszélgettünk, hogy milyen öröm jut eszükbe a képekről.
Érzékszerveket ábrázoló kockával való dobás után az érzékszervekhez kapcsolatos örömöket fogalmaztunk meg. Pl: Tapintás: Örömet okoz, amikor megölelem a barátomat. Látás: Örömet okoz, ha meglátom az óvónénimet. Hallás: Örömet okoz, ha hallom a madarak csicsergését.
Ölelő körben először mindenki szomorú volt, majd az örömet, mosolyt átadva körben a társunknak mindenki boldog lett.
Előző napokban titokban a fiúkkal ajándékot készítettünk és verset tanultunk. Nőnapon a lányokat a fiúk felköszöntötték és átadták a kis meglepetésüket, egész nap udvariasak voltak velük, kedvükbe jártak. Ezek az apró figyelmességek örömmel töltötték be a kislányok napját.