A gyerekek megismerkedtek Maros Krisztina: Az illatok és hangok őrzője című mesével. Majd a mese tanulságaként, hogy a világ ne váljon szürkévé, aktivizálhatták egy nagy méretű társasjáték segítségével érzékszerveiket. Itt közösen egymással kooperálva a megfelelő utat kiválasztva haladhattak végig a pályán úgy, hogy minden érzékszervet érinteni kellett, majd az aki oda ért választott még társakat, akikkel a különböző próbatételeket oldhatták meg. Az orrnál, különböző üvegbe zárt illatokat kellett felismerni, majd a hallásnál hangszerek hangjait megkülönböztetni, tapintásnál aqvagyöngyök közt tapinthattak ki különböző dolgokat, látás kapcsán bűvös képeket fejthettek meg, melyeken különböző dolgok voltak elrejtve, a szájnál pedig különböző nyelvtörőket tanulhattak meg. Amikor mindent sikerül összegyűjteni közös relaxálással tártam a tevékenységet.

A hónap Boldogságfoglalkozásán a gyerekekkel a hazáról. hazaszeretetről, magyarságról és családról beszélgettünk.
A hét témájához, a Menetel az ezredhez kapcsolódott a témahetünk: menetelés, várépítés, zászlókészítés, versek, dalok március 15.-re, nemzeti színű tulipán készítése.

Március hónap időjárása már jó alkalmakat adott a szabadban nagyokat sétálni, természetet megfigyelni. Előbújtak a tavasz hírnökei, énekes kismadarak dalát hallgatva beszélgettünk a környezetünkben vadon élő állatokról. A gyerekek elmondták, szerintük mi mindennek örülhetnek ezek az állatok a tavasz beköszöntével…esetleg sok eledel, párkeresés, fészkek, almok építése, fiókák, kölykök nevelése? Megállapították persze, hogy a friss eledelnek és a napsütésnek örülnek a legjobban az állatok. Így megalkották a kissé jóllakott Römök- öt, aki vidám tekintetével, mosollyal köszönti a tavaszt velünk együtt.

Mivel mással kezdhettük volna az apró örömök időszakát, mint egy örömgyűjtemény elindításával.
Újságszerkesztőséget nyitottunk igazi kerekasztal mellett és elhatároztuk, hogy csakis jó híreket írunk az olvasóknak. Felébresztettük az érzékszerveinket az Ezzel látok, ezzel is… mondókával, hogy könnyebben észrevegyük milyen apró boldogságmorzsák vannak az életünkben. A gyerekek lelkesen számoltak be az őket ért kisebb-nagyobb örömökről, amelyekhez izzasztó munkával képeket is kerestünk együtt, egymást is segítve, hogy illusztrálhassuk a jó híreket. Mindezt a közös faliújságra helyeztük, hogy mindenki tájékozódhasson.
Egy héttel később apró öröm vadászatra hívtam a gyerekeket. Az érzékszervek felébresztése után rengeteg csodát felfedeztek a csoportszobákban. Majd a legkedvesebbet kiválasztották és lerajzolták, hogy felkerülhessen a gyűjteménybe.
Végül egy olyan golyó volt segítségünkre, ami nem is golyó volt, hanem szivárvány, cica, kutya, varázsgömb, Föld, Nap, és még sorolhatnám a mesés asszociációkat. Aztán abban segített a golyó, hogy be tudjuk fejezni a mondatot: Örömöt jelent számomra, hogy…

A téma két okból is különlegessé vált és felejthetetlen élménnyé, emlékké.
Néhány nagycsoportosnak metamorphoses mesefoglalkozás keretében is lehetősége volt az apró csodákra rálelni Az egér farkincája mesén keresztül. Hihetetlen dolgok történtek velük, meseszép volt látni, tapasztalni.

A másik nagy boldogság, hogy a Süni csoport nyílt napján a szülők is részt vehettek egy boldogságórán, amelynek témája az apró örömök volt. Együtt táncoltunk, három kis körben áradt szabadon a képzelet varázsa egy golyóval, ami nem golyó. Az Örömöt jelent számomra, hogy… mondatot pedig a szülő-gyermek párok egymással szembeülve osztották meg bensőségesen, olyan dolgokra figyelve, amelyeket talán sosem mondtak még egymásnak, pedig a hétköznapok része. Szívmelengető volt látni a kapcsolatot, ahogy egymással szemben ülve tapsolnak, beszélgetnek, mondókáznak a szülők a szemük fényével, az ő kicsi kincsükkel, mintha csak ők léteznének ott és akkor.