Néhányan kedvet kaptak a képregényhez. Örültem annak, hogy volt köztük olyan gyerek, aki nem szeret rajzolni. Szerintem az ő megküzdése Önmagával a legnagyobb teljesítmény ebben a hónapban.A fotón két alkotó.

A szakmai anyagot olvasva jutott eszembe, hogy már talán megértik kis harmadikosaim, mit is élnek át kudarc esetén. Ésszel fel is tudják dolgozni, megértik a szavak, kifejezések jelentését. Ezután már tudatosan élik, lépik meg a szükséges lépéseket. Így saját életemből meséltem el nekik először egy esetet, és vezettem végig a kudarc feldolgozásának lépésein őket. Ezután jöttek az eseteik, és még azokat végig vettük, szépen megértették a lépéseket. Amíg beszélgettünk ezekről kis hívóképeket, szavakat, mondatokat írtak le. Eztuán már csak a sziványunkra kellett felhelyezni őket. Azóta már sajnos szükség volt a tanultakra. Nagyon jó volt látni őket, ahogy végigvezették osztálytársukat a tanult lépéseken. A kis bajbajutott a végén már nevetett osztálytársai igyekezetén, sürgésén-forgásán.

A célkitűzések keresésekor minduntalan a farsangba „botlottunk”, hiszen február elején tartottuk. Minden kisgyerek esze ott járt, hogy ki mibe öltozik be, milyen lesz, stb. Hát, ha ennyire ezen jár az eszetek, akkor szervezzük meg magunknak. És elindult az ötletelés. Rengeteg jó ötletet mondtak ők is, milyennek szeretnék a bulit. Így hát készítettünk egy menetrendet, felosztottuk a feladatokat. A szülők, akik aznap délután belátogattak hozzánk 20 izgatott, de szorgalmasan dolgozó gyereket látott. Nekünk a kolléganővel arra kellett ügyelnünk, hogy ne legyünk láb alatt. És negyed óra múlva el volt minden rendezve, sütik, innivalók, poharak elkészítve. És 20 csillogó szempár kérdezte, hogy akkor indulhat az átöltözés és indulthat a buli!!! Hát indult!!! És nagyszerüen éreztük magunkat. Még a visszapakolásra is voltak szorgos kezecskék. Hétfőn az élménybeszámolókor azt is megemlítették, hogy milyen jó volt, hogy ők csináltal mindent!

A II. félév kezdetén öszegyűjtöttük azokat a „sérelmeket”, amik legjobban zavarták a gyerekeket az első félévben. Kiderült, hogy az apró napi „piszkálódások” keserítik meg az életüket! Hosszútávú célként ezeket szerettük volna csökkenteni, majd megszüntetni. Eszembe jutott John Lennon örökérvényű mondata: „Szeress, ne háborúzz!” Így hát készítettünk egy szivet, amelynek egyik felel piros, a másik fele fekete lett. Ide írtuk fel azokat, akiknek még tanulni kellett a mottót, de ide kerültek azoknak a nevei is akik, már értették a lényeget! Hetente megbeszéltük az eseteket, és egyre kevesebb megjegyzés került a háború alá, míg a másik oldal tele volta szeretet jeleivel.

Minden lehetséges, csak ami lehetetlen, az tovább tart! Amig nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy!

Egy finom ebéd is adhat okot a boldogságra! 🙂