Az osztályom egy kis létszámú, jól összeszokott csoport. Nagyon szeretnek együtt lenni, iskolában is és iskolán kívül is. Mindezek ellenére nem mindig látom őket felszabadultnak, nem sugárzik az arcuk, nem igazán tudják kifejezni azt, hogy örülnek. A foglalkozásoktól azt várom, hogy képesek lesznek meglátni magukban és másokban is az értékeket, a szépet.
Az első foglalkozásra én nagy izgalommal készültem, ők pedig kíváncsian várták. A beszélgetés során érdekesnek találtam, hogy egy tanuló említette a csapattársait, egy az edzőjét és egy a tanárait, akiknek hálás a családtagokon és osztálytársakon kívül.
A hálakert elkészítését szívesen végezték. Az ő ötletük volt, hogy origami virágokkal tegyék tele a kertet. A munka során segítették egymást. Egy kellemes délutánt töltöttünk együtt.

Osztályunk faliújságját díszíti a hálakertünk, ahol a kis virágokra írták rá a gyerekek, miért hálásak.

Hálavirágaink Albert Camus idézete jegyében készültek: \”Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.\”