Újabb tanév, ismét boldogságórák! Szeretjük ezeket az órákat, mert mindig jókedvünk lesz tőlük! Vidáman, tanulságosan folynak a foglalkozások, és a családunkra is jó hatással vannak! A szeptemberi hálaadás egymásnak, és a szeretteinknek, különösen fontos. Utána mindig egy kicsit jobban szeretjük egymást. Az a baj, hogy aztán hamar elfelejtjük! Ha a tanár nénik nem szólnak, egy egyszerű „köszönömmel” elintézzük, ha valaki jót tesz velünk. A mi hálakertünk gyümölcsöket terem. Ezzel mondunk hálát a családunknak, elsősorban szüleinknek és a testvéreinknek. Az alma és a körte az övéké. A szőlőszemek a barátainké, és az osztálytársainké. Örömmel készítettük az alkotást és vitattuk meg a témát.

Osztályunkkal az idei tanévtől csatlakoztunk a Boldogság óra programhoz, izgatottan vártam az első óránkat a nagy nyolcadikosaimmal 🙂 Vajon mennyire kelti fel az érdeklődésüket, mennyire lesznek bevonhatóak a feladatokba, és vajon én magam képes leszek-e átadni mindazt, amit ez a program nyújt? Hiszen a legfontosabbat kínálja a gyermekek számára: megtanít, hogyan ÉLJÜNK, hogyan élhetjük meg minden pillanatban a boldogság érzését, és még a legnehezebb helyzetekben is vegyük észre a jót, ami amúgy mindig körülvesz minket, ha képesek vagyunk meglátni.
A „Hála” témája elsőre kicsit megfoghatatlan volt számukra, de hétről-hétre egyre jobban körvonalazódott számukra, mit is jelent ez a hétköznapjaikban, az életükben.
Olykor kicsit elterelődtünk ugyan a fő csapásvonaltól, a Hálától, de ez csak egyetlen dolognak volt betudható: miközben a feladatokat csináltuk a gyerekek folyamatosan meséltek és meséltek és meséltek….megszűnt a minket annyira jellemző csend 🙂 Meséltek, nevettek, kérdeztek, és megint nevettek, egyszóval boldogok voltak!!! Én pedig mérhetetlenül hálás vagyok ezekért a percekért 🙂