Szeleburdik 2.e Fekete István-Vörösmarty Mihály Ált.Isk. és Gimn.
Hálás vagyok, mert megszülettem.
Hálás vagyok, mert anya felnevelt.
Hálás vagyok, mert jó apám van.
Hálás vagyok, mert gondoskodnak rólam.
Hálás vagyok anyukámért.
Hálás vagyok az egészségünkért.
Hálás vagyok az iskoláért.
Hálás vagyok hogy tanulhatok.
Hálás vagyok a tanítóimért.

„Hálás vagyok a családomért.”
„Hálás vagyok a testvéremért.”
„Hálás vagyok a barátnőmért.”
„Hálás vagyok a barátomért.”
„Hálás vagyok a kutyámért.”
„Hálás vagyok az új játékomért.”
„Hálás vagyok az új felsőmért.”
„Hálás vagyok az emeletes ágyamért.”
…

A szerencsés disznópásztor

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy disznópásztor legény. Ez a legény nagyon szegény volt, nem volt egyebe csak egy kicsi malaca.
Egy napon a malac szőrén-szálán eltűnt. Hiába kereste a legény, nem volt se híre se hamva. Búsult a legény, hogyne búsult volna, mikor az a csöppnyi vagyona is elveszett. Hazatérve az öreg nagyszülei elküldték szerencsét próbálni.
Elindult a legény, nagy búsan, mamája tett a tarisznyájába hamuba sült pogácsát és egy kulacsba friss kútvizet. Ment, mendegélt hét napon és hét éjszakán keresztül,míg elérkezett egy nagy kerek erdőbe. Ebben az erdőben rátalált egy faházra. A faházban lakott egy öregember, aki éppen inast keresett maga mellé. A legény kapott az alkalmon és elfogadta az ajánlatot s így favágó lett belőle. Fél évet töltött a favágó szolgálatában. Ez idő alatt megtanult fát vágni, gyalulni, faragni, egyszóval kitanulta a fás mesterség minden csínját-bínját. A fél esztendő eltelte után a legény elbúcsúzott az öregembertől, akinek nagyon hálás volt, mert befogadta, tanította és nevelte, mintha csak a saját unokája lett volna. Útravalóul a következő tanácsot kapta az öregembertől: „Fiam légy mindig jóravaló, becsületes, segítőkész és szorgalmas, mert akkor sokra viszed majd az életben.”
A legény visszatért a falujába, ahol nagyszülei már nagyon várták. Elmesélték neki, hogy a király egy olyan mesterembert keres, aki a legkényelmesebb és legszebb ágyat el tudja készíteni a leányának, aki már se több, se kevesebb mint három hónapja nem alszik nyugodtan és kényelmesen és állandóan borzasztó hátfájással ébred. Azt is elmondták a nagyszülők, hogy a király mindezekért cserébe odaadja leánya kezét és vele együtt fele királyságát. A legényke nem tétovázott tovább, rögvest kiment az erdőbe és kivágta a legszebb tölgyfát és hazaérve nekilátott az ágy faragásának. Sokan próbálkoztak az ágyfaragással, de egynek sem sikerült, kivéve a legényt. Neki sikerült egy olyan ágyat készíteni, amiben a királylány végre kipihenten ébredt. A király betartotta az ígéretét, lakodalomra készült a királyi udvar. A legény nagyon hálás volt az öregembernek, mert neki köszönhette a szerencséjét. Hét lovas hintót küldött az erdőbe az öregember után, hogy ő is ott legyen az ünnepségen. Később vissza sem engedte az erdőbe.
Akkora lakodalmat csaptak, hogy még a kismalac is előkerült a nagy mulatságra. Aki nem hiszi, járjon utána. A falu lakossága pedig példaképként tekintett a legényre, akiből nagyon jó király lett.

Kedves kis csapatommal, a 3. b osztállyal már elkészítettük a hálakertünket. Bevezettük a boldogító üzeneteket, amiről már írtam, és a hálaölelést, amit év végéig kívánunk gyakorolni. Pénteken végiggondoljuk a hetet, hogy kinek köszönhetünk meg valamit, melyik társunknak lehetünk a leghálásabbak valamiért. Majd a gyerekek egyesével mennek körbe és ölelik meg társukat. A végén egy nagy ölelésben szeretjük meg egymást. Rengeteg, a levegőben is jól érezhető pozitív érzés szabadul fel. Csodálatosak ezek a pénteki hálaölesek. Boldogan, sugározva indulnak haza hétvégére.
Tényleg nagyon jó dolog ez a boldogságprogram. Én is nagyon hálás vagyok, hogy részesei lehetünk. Köszönjük!