A hála gyakorlása
Harmadik osztályos napköziseimmel nagy örömmel kezdtünk bele a Boldogságóra programjába. Sokat beszélgettünk, játszottunk, meséltünk és énekeltünk a hála téma kapcsán, amely kifogyhatatlan hozzászólást, véleményt és érzelmeket tartogatott a rendhagyó órát követően egész délutánra. Olyan oldalukról is megismerhettük társainkat, amelyekkel ez idáig még nem találkoztunk. Nagyszerű felfedezés volt ez!
A téma felvezetését keresztrejtvénnyel kezdtük, majd megkérdeztem, hogy mit is jelent a hála. Miért fontos? Kinek tartozunk vele? Milyen gyakran jut eszünkbe (csak úgy), hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak? A gyerekek tekintetében látszott, hogy elgondolkodtak és végül megszületett a válasz: „Elsősorban magunknak tartozunk hálával, de szebbé tehetjük a számunkra legfontosabbak életét is vele.” Végül közösen elkészítettük a hála kertünket, a virágokba azokat a gondolatokat írták, hogy kinek és miért hálásak.
„ A szeretetnek az a vágya vagy törekvése, melynél fogva, aki a szeretet hasonló indulatából velünk jót tett, azzal mi is jót tenni iparkodunk.”
/B.Spinoza/
A fehér kavicsok c. történet kapcsán beszélgettünk a hála fogalmáról.
Készítettek hajtogatással a gyerekek szíveket, melyeket kidíszítettek. Ezeket a „hála szíveket” kapták meg a Szülők szülői értekezlet keretében.
Hála szívek sültek linzer tésztából is, a Szülők megvendégeléséhez.
Az iskolába új tanuló érkezett. Elfoglalta az egyetlen szabadon maradt helyet a tanteremben, és várakozóan tekintett körbe. Látszott rajta, hogy nagyon szeretné, ha részévé válhatna az új osztályközösségnek és barátokra találna. Teltek a napok, minden reggel új és új reményekkel érkezett, és délután csalódottan távozott. Szegényes ruházata, szomorú arca csak nehezítette a változást, újdonsült osztálytársai nem érezték meg, hogy szüksége lenne a segítségükre. Egyetlen osztálytársa akadt csupán, aki nem törődött a többiek távolságtartásával, keményszívűségével, ő segített hősünknek az iskola felfedezésében, a szokások közti eligazodásban.
Ő hálás volt ennek az egy osztálytársnak, aki megkönnyítette új életét az új helyen. Szívesen elmagyarázta neki a fizikát, sőt ha kellett, súgott neki a felelésnél. Akár a tízóraiját is megosztotta vele, valamint kiállt mellette, amikor gyanúba keveredett egy rongálási ügyben. Hétvégenként közösen mentek az állatmenhelyre segíteni is, amit szívügyének tekintett.
Az osztálytársak a rongálási ügy után kezdtek más szemmel nézni az új társukra. Elfogadásuk és bocsánatkérésük jeleként egyik szombat reggel az állatmenhely előtt gyülekeztek és egy láda állateledellel felszerelkezve felajánlották segítségüket társuknak.
Megtört a jég, a gyerekek megtanulták, hogy nyitottnak, érdeklődőnek és segítőkésznek kell lenniük egy számukra ismeretlen társukkal szemben. Az érték belül van.
