A hálakertet több órán készítettük el. Előszőr megbeszéltük, leírtuk ki miért hálás, majd rajzórán a kolléganőm segítségével a gyerekek elkészítették a hála virágait, fáit.
A hálakert nagyon jól mutat az ajtónkon, ráadásul mindig a szemünk előtt van, hiszen minden óra után ki és bemegyünk rajta. Kicsit ezzel a hálkertünk kapujává is vált az osztályunk ajtaja. 🙂

Ebben a tanévben ismét elkezdük a jelenlegi osztályommal a boldogságórákat. Az előző osztályommal is belekezdtünk, de végül velük nem sikerült végigvinni a programot. Úgy gondoltam, hogy ismét megpróbálom, hátha most nagyobb sikere lesz a programnak. És úgy tűnik valóban. A gyerekek nagyon nyitottak, szívesen vesznek részt a foglalkozásokon, értik, érzik, hogy tenniük kell a saját boldogságukért.
Nagyon jól megfogalmazták a beszélgetések alatt miért hálásak. Elkésztettük a hála-befőttet is, amit azóta is bővítünk. Lassan nagyobb befőttes üveget kell beszerezni, mert a mostani kezd betelni, és minden osztályfőnöki órán hozzáírnak még párat a kis színes lapokra. Minden osztályfőnöki órán felolvasunk belőle 5-6 hála-lapot. A gyerekek eldönthetik, hogy ráírják a nevüket a lapra, vagy nem, de sokszor, ha nem írják rá, és az övékét olvassuk fel, elmondják, hogy ők írták. Van, aki ráírta, hogy titkos, azokat is beletesszük a befőttbe, de tiszteletben tartva a gyerekek jelzését, nem olvassuk fel.
Elmondhatom, hogy én is hálás vagyok nekik, hogy átélhetem azokat az élményeket, amit a jó kis beszélgetések jelentenek.
Ami még dilemmát jelent ez a fotózás. Amikor belemerülük a munkába, akkor én is megfeledkezem arról hogy fényképezzek, és közben azt sem szeretném, ha a gyerekeket zavarja a fényképezésem. Így aztán elkerülhetetlen, hogy a képek „beállítottak” legyenek. Ezt is megbeszéltük, hogy próbálják magukat függetleníteni tőle, de ezzel még kell dolgozonom.