Kedves Naplóm! 1.

Boldogan vártam, hogy valaki megvegyen a kosárkánkból. Bejött egy érdekes ember, megfogott és azt mondta – Megveszem! Úgy éreztem ez életem legjobb napja. Vett egy ketrecet is, belerakott és kivitt a kocsijába. A kocsiban várt minket egy másik fickó. Miután elindultunk elkezdtek beszélgetni.
-Ezt majd a többiekhez dobjuk.
-De majd később el kell mennünk Londonba egy-kettőért.
-Biztos, hogy ezt akarjuk?
-Igen, Szörnyella sok pénzt ad!
Amikor hallottam ezt a beszélgetést, összeszedtem minden erőmet és kilöktem a ketrec ajtaját, majd kiugrottam a letekert ablakon. A fickók félre húzódtak, ezért futni kezdtem ahogy csak a lábam bírta, de utolértek. Visszadugtak a ketrecbe és ezúttal az egyik az ölébe fogta, nehogy megint megszökjek. Nem tudtam hova visznek, csak annyit, hogy nagyon félek….

Kedves Naplóm! 2.

Egyre többen vagyunk, ugyan olyanok, mint én. Gondolom, ugyanazért vagyunk itt. egy pincében. Az a két furcsa ember van itt velünk, nagyon félünk, nem tudjuk, mit akarnak velünk tenni. Én már három napja itt vagyok. Tegnap este beállított egy különösen csúnya nő és nagyon hangosan kiabált a két fickóval.
Később jött egy macska és azt mondta kivisz minket. A falon, egy kis lyukon jött be, azon keresztül szöktetett meg minket. Gyorsan elkezdett kivezetni mindenkit sorba a falon lévő lyukon keresztül. Kicsit nehéz volt azon a kicsi helyen kimászni, de felcsillant a remény és csak másztunk, ahogy a macska mondta. Ő jött ki utolsónak. Sietnünk kellett, a két fickónak feltűnt, hogy eltűntünk és üldözni kezdtek minket. Már majdnem sikerült túljárni az eszükön mikor ránk találtak. Menekülnünk kellett tovább, de sarokba szorítottak minket, ekkor berontott két nagy kutya és rájuk ijesztett, jól megkergették a két fickót. Mi mind kijutottunk a házból, majd nagy csörömpölést hallottunk és megjelent a két nagy kutya is. Azt mondták, hogy fussunk, mert követni fognak minket. Nagyon hideg volt, esett a hó is, de mi csak mentünk tovább. Elénk jött egy másik kutya, aki azt mondta, hogy nála megszállhatunk. Egyikőnknek eszébe jutott, hogy forgolódjunk a kéményből kijött koromba, így mindenki csupa fekete lett. Aztán kisurrantunk és egy autóba kellett bebújnunk. Autóztunk egy ideig, aztán azt mondták, hogy Londonban vagyunk…..

Kedves Naplóm! 3.

Megérkeztünk Londonba. A kocsiban megismerkedtünk a nagykutyákkal. Pongó egy kedves házhoz vezetett minket, kaparta az ajtót, ekkor egy aranyos nő nyitott ajtót. Megörült Pongót és Perditát látva és beengedett minket. Bent régies bútorok voltak, egy kanapén ült egy szomorú fiatal pár. Amikor az aranyos nő, aki beengedett minket szólt nekik, akkor nagyon megörültek. Lemosták rólunk a kormot, megtisztogattak és megszámoltak bennünket. Ezek után közölték velünk, hogy befogadnak. Ettől nagyon boldogok lettünk. Befogadnak minket, vigyázni fognak ránk, szeretgetni és játszani fognak velünk és ellátnak minden jóval. Ezt valahogyan megszeretném hálálni, most már testvéreimmel erről már beszéltem is. Még nincs ötletünk, de biztos sikerül, hisz nagyon nagy dolgot tettek értünk.