A Decemberi hónapban, csoportunkat a várakozás, a szeretet, az ünnep hangulata hatotta át.
Nagyon sokat beszélgettünk a gyerekekkel a jótettekről, a jócselekedetekről és arról, hogy ezek miért fontosak az emberek számára.
Minden kisgyermek készített egy angyalkát, mellyel megajándékozta szüleit, megköszönve nekik szeretetüket, törődésüket.
A vágy, a bennünk lévő erőforrások hasznosítása, mozgósítása. De ezt el kell tervezni előre!
Az órát kellemes meditációval kezdtük, majd mindenki épített tornyot, melyet “gonosz szereplőként” leromboltam. Az ebből keletkezett dühüket közösen dolgoztuk fel (papírt tépkedtünk, kukába dobtuk a feszültségünket, majd közösen építettünk egy új tornyot – a megbocsátás tornyát. A mesét nagy érdeklődéssel hallgatták, majd hősöket rajzoltak óriás papírra -mindenki a maga hősét jelenítette meg.
Az óra végét lezáró relaxáció annyira jól sikerült, hogy kétszer is relaxáltunk, mert annyira élvezték a gyerekek.
Bezzeg Andrea: Boldogságvár meséjét a szokott csengetés előzte meg, megjelent Boldog Dóra, mesére hívta a Pintyőke csoport tagjait. A javasolt kérdésekre a választ kevesen tudták megfogalmazni. Mi a boldogság? kérdésre kaptam a legtöbb választ. A medvével kapcsolatos dalok versek felidézése után egy medve alak kitöltése volt a feladat, amelyet haza is vihettek.
Foglalkozást vezeti: Prótárné Kontha Andrea
A pszichológiában megküzdési stratégiáknak nevezzük azokat a megoldásmódokat, amelyeket az emberek akkor alkalmaznak, mikor egy problémával, stresszhelyzettel találkoznak. A gyermekeknek általában szükségük van segítségre, hogy ezeket a stratégiákat kialakítsák, magukévá tegyék. Általában nem fizikai, hanem érzelmi, mentális síkon van szüksége a gyermekeknek ezen stratégiák kialakítására. A sérüléssel/fogyatékkal élő gyermekek azonban sokszor egy-egy fizikai feladat megoldásához is más-más úton jutnak el. Ebben a pedagógusok is segítségükre vannak, hiszen az a cél, hogy a feladatmegoldások differenciálásával minden gyermek sikerélményhez jusson.
Óvodánkban február 20-án rendeztük a farsangi mulatságot, melyen a gyerekek vidám vetélkedőkön kaptak játékos feladatokat.
Célunk az volt, hogy az adott feladatot minden gyermek képességeihez mérten, egyéni feladatmegoldással, de mindenképpen sikeresen hajtsa végre.
Játékok:
Katica csoport: Az első játékban a gyerekeknek egy babzsákot kellett a karikába eljuttatni. Volt kisgyermek, aki gurulva, mászva, járva nevelői segítséggel illetve járva, önállóan kivitelezte a feladatot. A második feladat célbadobás volt. Az eszközök helyzetének megváltoztatásával, illetve az gyermekeknek adott segítség mértékén változtatva oldotta meg ki-ki képességeihez mérten a feladatot.
Nyuszi csoport: először Twistert játszottak a gyerekek, néhányan teljesen önállóan, mások ahhoz, hogy a kezüket, lábukat a szőnyegen a megfelelő helyen tudják tartani, segítséget igényeltek. Ez után ügyességi feladatok következtek, melyet a gyerekek többsége önállóan, vagy szóbeli segítségadás mellett oldott meg. A játék mindkét csoportban jó hangulatban zajlott, amihez nagyban hozzájárult az, hogy minden kisgyermek sikeresen, képességeihez mérten, megfelelő mennyiségű és minőségű segítségadás mellett oldotta meg a feladatokat.
Elsősorban hálás vagyok, mint az intézmény vezetője a kedves nyugdíjas kollégámnak, hogy belemert vágni a Boldog óvodai programba.Ez a program számára is terápiaként működik,mert megözvegyült, így a tátongó űrt a gyerekek szeretete próbálja kitölteni. Ő lepődött meg a legjobban, hogy a program működik, a gyerekek rendkívüli módon élvezik, ezért minden héten egy napot arra szánunk, hogy a csak Boldog foglalkozást tartsunk. A gyerekek megosszák gondolataikat, a maguk egyszerű ,szűk szókincsükkel, de arcuk több mindent elárul.Az óvodai csoportban egy főfalunkon, pont a bejáratnál,gyarapodnak a Boldog alkotások és a szülők számára is leolvasható, hol tartanak a gyerekek a programban.
Ez az első évünk Boldog ovisként, így mi is gyerekcipőben járunk.