“Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga” relaxációs gyakorlat után indítottam a kezdeményezést. Boldog Dóra most az “Aranykulcs” című mesét hozta el nekünk, amit bábok segítségével adtam elő. Kértem a gyerekektől, hogy figyeljék meg, milyen próbákat kell kiállnia a főszereplőnek. Majd beszélgettünk arról, hogy milyen dolgoktól lesz jobb kedvünk. Aki szeretett volna, rajzot is készíthetett a mese alapján. Közben a megküzdés hónap dalát hallgattuk.
Délutáni szabadidőben a gyerekek a kiránylányhoz hasonlóan próbára tehették magukat a tornateremben. Akadálypálya várta őket, ki kellett jutni az elvarázsolt erdőből. Szívesen és ügyesen vettek részt ebben a kezdeményezésben is.

Bagdi Bella: “Van nekem egy álmom …” kezdetű dalt hallgattuk meg a gyerekekkel. Ezt követően a “Küldöm a levelem a barátomnak” játékkal folytattuk, ahol körben ülve, kézszorítással adtuk továbba képzeletbeli levelet. Megnyugtató volt számomra, hogy egyetlen gyermek sem maradt ki a játékból. Olyan kisgyermek is volt, akit többen is választottak. Elfogadó, egymással toleráns viselkedés jellemző a mindennapokban is a csoportra. De ezzel a játékkal újra megerősítették számomra, hogy igazi, erős baráti kapcsolatokkal rendelkező csoporttal dolgozom együtt. A “Boldogság meséje” című mese meghallgatása után közösen értelmeztük a hallottakat. Megbeszéltük, hogy a csoportnak milyen közös céljai vannak a jövőben. Kértem, hogy rajzolják le, illetve színezzék ki a munkafüzetből fénymásolt ábrákat. Ezekből készítettünk egy “Közös céljaink” című plakátot, amit megmutattunk a szülőknek is.

A foglalkozást a villámlazítás relaxációval kezdtük, ami nagyon kellemesen ellazította a gyerekeket. Majd egy labda segítségével a “Kis barátom, hogy vagy?” játékot játszottuk, ahol mindenki elmondhatta érzéseit. Ezen a kezdeményezésen a szívem kertje című mesét hozta nekünk ajándékba Boldog Dóra. Utána beszélgettünk arról, hogy ki milyen jócselekedetet tett otthon vagy az oviban. A következő napon madáretetőt készítettünk, amit közösen töltöttünk meg kint az udvaron, majd kifügesztettük egy fára.
Azon a héten sokan nem jöttek oviba, mert betegek voltak. Gyógyító szívecskéket készítettek a gyerekek, amit betettek a hiányzók szekrényébe.

Örömmel fogadták a mesét, ami a hálafáról szólt. A mese értelmezésénél nagyon ügyesen válaszoltak. A hálapatak ötletét a továbbképzésen megismert Pozitivity társasjátékból mentettem át a csoportom életébe. Fontosnak tartottam, hogy egy mesehallgatás és értelmezés után mozgásos játék következzen. Egyesével nyilatkoztak a gyermekek, majd átugrották a “hálapatakot”.
Később pedig kispajtással egyetértésben megmondták, hogy miért hálásak és egymás kezét fogva ugrottak. Annyira megtetszett ez a játék nekik, hogy másnap újra kérték. A hálahalacskákat többen elkészítették a dal után. A kész hálapatak az öltözőbe került, ahol a gyerekek megmutathatták a szüleiknek és mesélhettek róla.