A hála gyakorlása
A tanév végén összegeztük a tapasztalatinkat a boldogságórákkal kapcsolatosan: az élmények, emlékek, amikből táplálkozni lehet, minden gyerekben pozitív változást, fejlődést indítottak el. Természetesen nem egyformán kiemelkedő változásokról beszélhetünk, kinél kisebb mértékben, kinél látványosabban ért el hatásokat a program.
A legemlékezetesebb témák a hála és a jó cselekedetek gyakorlása volt, legalábbis a tanulóknak az ezekkel kapcsolatos órák, tevékenységek jutottak először eszébe.
Azt hiszem a legnagyobb tanulsága a programnak az, hogy a boldogság nem egy távolabbi cél, amit el kell érni és onnantól „készen vagyunk”. A boldogság olyan apró pillanatok, olyan mindennapos örömök összessége, melyeket meg kell tanulnunk észrevenni, meglátni, élvezni, értékelni.
Az egészséges életmóddal, testmozgással kapcsolatos témát nem csak ebben a hónapban dolgoztuk fel, hanem egész évben a mindennapjaink része volt.
Reggelente a szellemi frissesség érdekében rövid tornát végzünk a gyerekekkel, pörgős, jó hangulatú zenékre. Eleinte vonakodtak tőle, de idővel megszerették és most már nem csak én tartom a tornát, hanem rendszerint rábízom valamelyik tanulóra.
A tanév során a lehetőségekhez mérten igyekeztem sok szabadtéri, friss levegőn való tevékenységet, programot kitalálni a gyerkőcöknek: szabadban festés, séta, játszóterezés, futóverseny stb. Ezek a napok az egész hétre elegendő boldogsághormonnal töltik fel őket! 🙂
A csoportos kirándulásokon is mindig az egészség szellemében a sok séta, a mozgás élvezete, a túrázás, a természet értékeinek magunkba szippantása volt a cél.
Nemcsak a mozgásra, de az egészséges táplálkozásra is hangsúlyt fordítottunk a tanév során: egészséges, táplálékok megismerése, gyümölcssaláta készítés, vitaminok, tápanyagok fontosságának ismerete, hizlaló ételek alternatív verzióinak megismerése.
Összességében még nagyon sokat kell fejlődniük ezen a területen, hiszen az okostelefonok és a számítógép világában a gyerekeknek egyre nehezebb a testmozgásban megtalálni az örömforrást.
Az első Boldogságóránk alkalmával Hálafát készítettünk a gyermekekkel.
A szokásos kis beszélgetőkörünket most a varázsszavak keresésével kezdtük. (kérem szépen, köszönöm szépen…) Én a „hálás” vagyok varázsszót mondtam. A gyerekek többsége nem értette a szó jelentését, nem használják a mindennapok során, nem tudták mit jelent, ezért beszélgettünk róla. Kinek és miért lehetünk hálásak, hogyan tudjuk kifejezni. A gyermekek élvezettel fedezték fel, kinek, mit köszönhetnek, „miért lehetünk hálásak”.
Játékok:
Az ölelőkört nagyon szeretik, ezt most hálám jeléül indítottam el, a kis ovisaim pedig boldogan adták tovább egymásnak.
Add tovább! – szintén kedvelt játék csoportunkban, most falevéllel játszottuk.
Majd elkészítettük a Hálafánkat tenyérnyomatos, színes őszi levelekkel. Közben jóízűen mesélték, hogy kinek hálásak és miért.
A végén vidáman táncoltak Bagdi Bella dalaira. (Szép nap, ölelj most át engem)
A hét folyamán a Maci bajban van című bábjátékot és A Hálafa története című mesét többször elmeséltem nekik.
A megbocsátás gyakorlása, vagy sajnos nem gyakorlása az iskolai élet szerves része. Elvette a ceruzámat, meglökött tesi órán, kibeszélt a hátam mögött, árulkodott, stb. Az osztályomban azt tapasztalom és ez a beszélgetésből is kiderült, hogy minden tanulóm képes ezeknek a könnyedebb sérelmeknek a megbocsátására. Sőt, azt látom rajtuk, hogy minél hamarabb túl is akarnak esni ezen, mert egyikőjük sem szeret a peremszélen lenni… Az ugyanis, aki nem bocsát meg, felvesz egy haragtartó magatartást, egy kisebb falat húz maga köré. Szerencsére nálunk ilyen ritkán fordul elő. Szituációs gyakorlatok során az is kiderült, hogy nagyon szépen, kedvesen tudnak bocsánatot kérni – amit a valóságban sajnos nem mindig látok tőlük. Azt is megbeszéltük, a mese kapcsán, hogy megbocsátani nem csak szavakkal lehet, hanem kimondatlanul is, jelekkel, tettekkel.
A mélyebb sérelmek megbocsátása már keményebb diónak bizonyult. Óvatosan érintettük egy-egy gyermek életútjának sérelmeit (pl. ha valakit elhagyott az édesanyja), de ezekről a dolgoktól még sokat kell beszélgetni ahhoz, hogy feloldódjanak, s talán a gyerekeknek is érnie kell még hozzá.