Mese a hálás egérről
Egyszer régen, valahol Meseországban, élt egy incifinci kisegér, Cincoginak hívták. Miért pont így? Hát azért, mert születése óta mást sem tett, mint csak cincogott. Örömében, bánatában vékony kis hangján csak cincogott. Volt még egy kedvenc időtöltése, mégpedig az éléskamrában bújócskázni, sajtot rágcsálni. Egy alkalommal az önfeledt játék közben nem vette észre az egérfogót és hátra felé menet egyenesen belesétált. A fogó hangosan elcsattant és fogságba ejtette a kis egeret. –Jaj, mi lesz most velem? – cincogta rémülten Cincogi. Próbált szabadulni, de a fogó nem engedte. Félelmében sírni kezdett. A nagy szipogásban alig vette észre a nagy kandúrt, aki lopakodva közelített feléje. –Ó, micsoda pompás egérpecsenye! Nagyszerű, még futnom sem kell utána! –nyalogatta a szája szélét Miaú, a lusta, fekete macska. Már majdnem lecsapott az egérre, amikor az kérlelni kezdte: -Ó, Miaú, a fekete macskák legszebbike! Kérlek, könyörülj meg rajtam! Ígérem, segítek én még terajtad, csak engedj szabadon! A macskának leginkább nevethetnékje volt, el sem tudta képzelni, hogyan segíthetne rajta egy kisegér. Aztán Cincogi addig-addig rimánkodott, míg a fekete kandúr megsajnálta és kiszabadította a csapdából. A kisegér, mint a szélvész futott tovább. Futtában még megfordult, odaszólt a macskának: -Köszönöm, Miaú, hogy megmentettél! Jótett helyébe jót várj! A macska szája mosolyra húzódott, elégedetten pödörgette a bajuszát. Néhány nap elteltével Miaú a tornácon sütkérezett. Talán el is aludt, mert a mancsa időnként úgy rángatózott, mintha egérre vadászott volna. Így történhetett meg, hogy nem vette észre Morgót, a mérges kutyát. Morgó vészjóslóan közelített Miaú felé és már előre örült, hogy végre elkaphatja a fekete kandúrt. Nagyon nem szerette, amint meglátta, eddig azonnal üldözőbe is vette. Már-már elérte, amikor is Cincogi, a kisegér meglátta, hogy megmentője bajba kerülhet. Nem sokat teketóriázott, felmászott a macska mellé, elkezdte huzigálni a bajuszát. Több se kellett Miaúnak, idegesen felugrott, kis híján nyakon vágta az egeret. Aztán észrevette Morgót. Egyből megvilágosodott előtte, hogy az egér őt akarta figyelmeztetni, ezért zavarta meg a délutáni pihenését. Morgó bosszúsan tovább állt, a macska pedig hálásan köszönte a kisegér segítségét. Cincogi olyat hallott, amit addig macskától soha: -Kedves Cincogi! Köszönöm, hogy figyelmeztettél engem, ezzel megmentettél a kutyától! Megígérem, hogy mostantól nem fogok rád vadászni, többé nem kell félned tőlem! Legyünk barátok! Innentől kezdve Cincogi és Miaú nagy barátságban éldegéltek. Így volt ez vagy csak mese? Nem tudja ezt senki se!

Mese a hálás egérről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egérke. Elindult barátokat keresni. Ahogy ment, mendegélt, találkozott egy pillangóval. Ez a pillangó is csak egyedül repdesett. Nem volt barátja.
-Szia kedves Pillangó! Leszel a barátom? -kérdezte az egérke.
-Igen. -válaszolta a pillangó.
Elindultak együtt az erdőbe, s ahogy mentek, az egérke véletlenül beleesett egy gödörbe. Sírni kezdett. Sokáig pityergett. A pillangó nem tudta őt kihúzni, de elindult segítségért. Találkozott egy medvével.
-Kérlek Medve! Segíts a barátomon, mert én nem tudom kihúzni a gödörből.
-Jól van Pillangó, segítek. – mondta a medve. Együtt visszamentek az egérkéhez. A medve belekapaszkodott egyik mancsával a földbe, és az egér megfogta a másik mancsát. Így sikerült kihúzni az egérkét.
-Köszönöm, hogy segítettél, jótett helyébe jót várj! -mondta a kisegér.
Elbúcsúztak. Az egérke megköszönte a pillangónak, hogy odahívta a medvét.
Egy másik napon, újra együtt játszottak az egérke és a pillangó, amikor sírva jött a medve. A mancsai össze voltak kötözve vastag kötéllel.
Az egérke csodálkozva kérdezte.
-Miért sírsz Medve? Mi történt veled?
A medve panaszosan mondta.
-Egy ember elkábított és megkötözött. A kis bocsaimat pedig bezárta. Én el tudtam tőle menekülni, de a kölykeim még nála vannak. Nem tudom egyedül kiszabadítani őket. Az egér azt mondta:
-Menjünk! Keressük meg azt az embert! De előbb elrágom a köteleidet.
A medve kiszabadult. Útnak indultak. A pillangó előre repült, látta, hogy a bocsok egy állatkertnél vannak. Épp akkor vitték be őket a ketrecükbe.
-Menjünk gyorsan! Segítek rajtuk is! -mondta az egér.
A kisegér picike, így be tudott surranni egy lukon a kis bocsok ketrecébe. A bocsok hangosan sírtak.
-Ne sírjatok! Kiszabadítalak titeket!
-Ott van az asztalon a kulcs! – mondta az egyik bocs.
Az egérke elment a kulcsért, és odaadta nekik. Így ki tudtak szabadulni. Az egérke és a bocsok elmentek a medvéhez.
-Köszönöm, hogy segítettél rajtunk! – mondta a medve. -Örökké hálás leszek neked.
-Pillangó nélkül nem sikerült volna. -mondta az egér- Amúgy is, te előbb segítettél rajtam, én csak viszonoztam a segítségedet. Máskor is segítek, ha tudok.
Miután mindenki megnyugodott, együtt játszottak az erdőben.
Ezután is barátok maradtak, sokszor játszottak együtt, amíg meg nem haltak.

Szeptember hónapban a hála gyakorlásával kezdtük a boldogságórákat. Megbeszéltük a hála fogalmát és a gyerekek megfogalmazták saját érzéseiket ezzel kapcsolatban.Segítségünkre. sietett Cincin Egérke a bábfigura, aki szintén elmesélte, hogy kinek hálás és miért.A gyerekek nagy örömmel kapcsolódtak be a beszélgetésbe.Ezután mindenkinek körberajzoltuk a kezét majd kiszinezhették az ujjaikat különböző színűre.Közben elmondhatták, melyik ujjacska milyen hálát jelent számukra.A Hálakezekből egy közös plakátot készítettünk.Nagyon jó hangulatban telt el az idei első boldogságóra.