A kezdeti félszegség és az izgatott kuncogás után nagy csönd lett. Visszarepültek az időben és már csak azt lehetett hallani, ahogy az íróeszközök szántják a papírokat. A levelek végére érve nagy sóhajjal hajtogatták ketté a lapokat. Úgy tűnt mindenkinek jólesett kiírnia magából miért hálásak és kinek.

A választható lehetőségek közül mi a rajz mellett döntöttünk. Az asztalt körül állva mindenki igyekezett kivenni részét a közös munkából.

Hálás vagyok a Barátságért. Hálás vagyok azért, hogy bármikor, bármiben számíthatok Rád! Hálás vagyok az Életemért a szüleimnek, hálás vagyok a testvéreimnek, hiszen olyannak szeretnek ,amilyen vagyok! Hálás vagyok azért a pedagógusaimnak, mert meglátják bennem a tehetséget, és megtaníttatták velem, hogy Én is fontos része vagyok a társadalomnak, az iskolában pedig egy Kincs, ugyanúgy, mint az iskolás társaim!

Hálás vagyok édesanyámnak, mert:

– segít a tanulásban

-mindig ott van mellettem

– világra hozott

-elfogad engem

Hálás vagyok édesapámnak, mert:

-keményen dolgozik értünk

-tanácsokkal lát el

-finanszírozza a hobbimat

-megvigasztal

Hálás vagyok a nagyszüleimnek, mert:

-finomakat sütnek, főznek

-engedékenyek

-megvédenek, ha a szüleim mérgesek rám

Hálás vagyok a testvéremnek, mert:

-nem vagyok egyedül

-jókat játszunk együtt

-mellettem van jóban, rosszban

Hálás vagyok tanáraimnak, mert:

-jól tanítanak

-átadják a tudást

-segítenek, ha valamit nem értek

Hálás vagyok az iskolának, mert:

-jóra nevel

– a tanárok kedvesek

– felkészít a továbbtanulásra

-sok barátot szereztem

A gyerekek lerajzolták miért hálásak.

A gyerekek lerajzolták miért hálásak.