A Bóbita csoportban a kiscsoportos óvodások a Manóbirodalom rejtelmeivel ismerkedtek. Csöndmanó boldogan mesélt arról, mennyire hálás, hogy ez alkalommal a gyerekek vele játszottak és tanultak. Ennek örömére a kicsik hálakertet készítettek, így alkalmuk adódott arra, hogy elmondhassák, hogy ők miért és ki iránt éreznek hálát.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis sünike, aki elmesélte a gyermekeknek, a hálafa történetét és tanított nekik egy szép mondókát is. A történet végén a tulipán csoportos gyermekek szívesen számoltak be arról, hogy miért hálásak. Volt olyan gyermek, aki azért volt hálás mert aznap feltudott kelni egyedül korán reggel és ezért az apukája otthon külön megdicsérte. Az egyik kisfiú előző nap kapott egy kis cicát amit otthon gondozhatott és szeretgethetett. A másik kis fiú a barátjáért volt hálás, aki betegségéből meggyógyulva jött vissza az óvodába. Egy újonnan csoportba érkező kislány az új barátnőiért volt hálás. És még megannyi hála elhangzott…
Következő nap találtak egy kis kincses üveget a gyermekek, amelyben egy üzenet és a süni tüskéje volt elrejtve. Az üzenetbe az állt, hogy egymás felé mutassák meg a gyermekek a hálájukat úgy, hogy a hálafa levelével simogassák meg egymás arcát. Miután mindenki kifejezte a másiknak a háláját utána közösen készítettük el a gyermekek ujjlenyomatával a hálafát, amire bármikor tekintenek örömmel telik meg a szívük.

A szeptemberi boldogságórát Bezzeg Andrea: A Hálafa története című meséjével kezdtük. A mesét , mivel kiscsoportosok vagyunk kissé lerövidítettük és síkbábok illetve a csoportszobában található dekorációs fa segítségével mutattuk be. A gyerekek érdeklődését ez nagyon felkeltette és figyelmüket mindvégig sikerült fenntartani. A mesehallgatás végén az általuk készített (festett), kézlenyomatukat hordozó faleveleket helyezték el a Hálafán. Eközben a gyerekek a fa önbizalmát erősítve együttérzést tanúsítottak. A beszélgetés során a hála fogalmának megismerését indítottuk el bennük azzal, hogy kinek miért lehetünk hálásak.

Legelőször a relaxációs gyakorlattal indítottuk a foglalkozást, majd pedig meghallgattuk ehhez a témához kapcsolódó zenét, amelyre táncoltunk. Elbáboztam a mesét. Beszéltünk a gyerekekkel a háláról. Megbeszéltük, hogy miért vagyunk hálásak az óvodában. A vírushelyzet óta a gyerekekben átértékelődött a hála szó, tavaly azt mondták, hogy hálás vagyok, mert van sok játék. Most azonban nagyon sokan azt mondták, hogy hálásak azért, mert nem koronavírusosak, hogy egészségesek vagyunk.

Tisztelt Boldogságóra Program!
Nagy örömmel veszek részt a programban. A szeptemberi Boldogságfokozó Hála képanyagát most állt módomban feltölteni.
Csoportomat 3-4 éves kisgyerekek alkotják, akikre fokozottan jellemző az érzelmi vezéreltség. Ezért sok-sok beszélgetéssel és szituációs játékokkal is igyekeztem megértetni velük a hála fogalmát.
Az őszi hálafát készítettünk közösen. Papírlevelek vágásával és őszi dalocskával hívtam játékba a gyerekeket.
Az őszi leveleket nagy igyekezettel és kitartással színezték, /több alkalommal/ amit az általuk kiválasztott kisgyereknek ajándékozhattak hálából. Megfogalmazhatták, hogy ki miért hálás. A hála náluk még a szeretettel egyenlő, amit nem lehet szétválasztani. Jó pár kisgyerek jele mellé több őszi levél is került. Figyelemre méltó, hogy falevél nélkül senki nem maradt.
A közös munka öröme mindannyiunknak jól esett.