Vegyes csoportommal negyedik évünket kezdjük a Boldogságóra Programban! Folyamatosan változó csoport összetétellel, folyamatosan fejlődő, színesedő témákkal, játékos feladatokkal, de változatlan céllal: a gyerekek lelki jóllétének fokozása, önbizalmának erősítése érdekében, élménypedagógiai módszerek segítségével.
Alkalmazkodva a csoport életkorbeli összetételéhez – több mint 3 és fél év korkülönbség a legfiatalabb és legidősebb gyermek között – törekedtem a témák, feladatok, módszerek változatos alkalmazásával megtalálni mindenkihez a leg megfelelőbb utat a pozitív kapcsolatok kialakításához.
A hónap első két hetében folyamatosan érkeztek az új kiscsoportosok, akikre érzelmileg és fizikailag is kiemelt figyelmet kellett fordítanunk. A reggeli csoportba lépést, a szülőktől való elválást segítette a „Vidám reggeli köszöntések” játék, amiben a tánc, ökölpacsi, taps, meghajlás és ölelés szimbólumokból választva köszöntöttük egymást a gyermekekkel. Talán nem meglepő, hogy a legtöbben az ölelést választották.
A Boldogságórát az „Égig érő fa vagyok” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a „Szia, örülök, hogy látlak!” játékot játszottuk. A kicsik még csak a nevükkel és a jelükkel köszöntötték egymást, a nagyobbak már képesek voltak érzelmeiket, érzéseiket is belevinni a párbeszédekbe. A játék végén kifejezték hálájukat, amiért barátra találtak a csoportban, vagy mert éppen választották őket. A foglalkozást Bagdi Bella: Boldog vagyok dalának meghallgatásával zártuk, amire mindenki felszabadultan mozoghatott.
Egy másik alkalommal, a Hála világnapjához kapcsolódva, elkészítettük Hálafalunkat. A kicsik a jelüket festették meg, a nagyobbak rajzaikkal fejezték ki hálájukat, amiért lovagolni járhat, vagy fagylaltozni volt a családjával, megkapott egy régóta vágyott autót, játékot, vagy éppen mert szivárványt látott az égen. A nagyok szívesen hallgatták és énekelték a Szeretetdalt, A hála erősségdalát és mondogatták a Hála-erősségmondókát. Hálasétát tettünk az óvoda udvarára, a város főterére az autómentes napon, majd a Népmese napján megrendezett népzenei koncertre; vagy éppen a székhely óvodánkban tartott – szüretet és Mihály napi vásárt magában foglaló – Őszi fesztiválra. A sok jó hangulatú program, esemény, az elfogadó, szeretetteljes légkör segítette a pozitív kapcsolatok alakítását, a csoportba való beilleszkedés folyamatát.

A 2024/25-ös nevelési évet integráló csoportban folytattam. Óvodánk autista gyermekeket integrál, jelenleg 9 autizmussal élő kis óvodásunk van a csoportunkban és nehezek a mindennapjaink. Relaxációs gyakorlat után elmeséltem a gyermekeknek a hálamesénket és utána sokan ügyesen megfogalmazták, hogy miért lehetünk hálásak. Olyan kis aranyos mondatok születtek, hogy hálás vagyok azért, hogy nemsokára megyünk az udvarra, vagy hogy a társuk ma kevesebbet kiabált, vagy játszott velük egy másik gyermek. Elkészítettük a mi kis hálafánkat, melyen a levelek a mi hálamondatainkat tartalmazzák. Boldogságvárunk első lépcsőfokára felkerült a hála jelképét szimbolizáló hálavirág.
Bármennyi nehézség is adódik ebben a nevelési évben a 9 autista gyermekünk között, mi is sok mindent tanulunk, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak, ami egy ép csoportban nem fordult elő eddig. A népmese világnapján próbálkoztunk A szia, örülök, hogy látlak! c. játékkal, de ebben még csak az iskolába menő nagycsoportosaink voltak bátrak, a többiek vagy lehajtották a fejüket, vagy nem szólaltak meg. A népmese bábozás, ill. minden mese sikert arat mifelénk, pl. sok-sok bábot készítünk, de a szerepbe bújást még gyakorolni kell. Mi türelmesek vagyunk és reméljük még sok csodát meg fogunk élni ebben a nevelési évben.
Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodaigazgató-helyettes

Első boldogságóra foglalkozásunkon a HÁLA témáját ötvöztem a pozitív kapcsolatok megalapozásával és erősítésével. A boldogság és hála megértését, az átszellemülést Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át című dalával inspiráltam. Körbe ülve, átkarolva egymást,
a gyerekek kérésére, többször is meghallgattuk a dalt. Ezt követően megbeszéltük mit jelent hálásnak lenni, hogy a hála egy nagyon kellemes, pozitív érzés, amit akkor érzünk, ha valami jót kapunk vagy tapasztalunk társainktól, környezetünktől, de akár saját életünk alakulásáért is. A gyerekek igazán érett gondolatokat fogalmaztak meg ehhez kapcsolódóan.
Hálás vagyok…
– a szüleimnek, mert mindent megkapok, amire vágyom.
– az életemért.
– mert, kistestvérem született.
– mert, itt lehetek a gyerekek között.
– mert, elutaztunk a tengerhez.
– amiért a csoportban barátaim vannak.
A csoport minden tagja kifejezte háláját szavak nélkül, oly módon, hogy azonos színű tapadós szívecskék közül kellett választaniuk, melyből egyiket saját mellkasukra ragasztottak,
másikat pedig választott társuk mellkasára. Végezetül öleléssel adták egymás tudtára, érzésüket, szeretetüket.
Képzeletbeli piacunkon kevésbé szeretett tulajdonságainkat adtuk el, választott társunk
jó tulajdonságaiért. Pl.: durvaságért – kedvességet; sírásért – mosolygást; hisztiért – örömet, csúnya beszédért – szép szavakat.
Végezetül Bagdi Bella: Boldog vagyok dalára táncoltunk és szívünk teljes szeretetével örültünk ennek a jól sikerült napnak.

Szeptember 4. hetét óvodánk legkisebbjei, a Málna csoport tagjai a Hála gyakorlásával töltötték.
Beszélgetéseink, játékaink, sétáink alkalmával igyekeztünk észrevenni, mi mindent köszönhetünk, miért lehetünk hálásak.
A kezdő éneket (Bagdi Bella:Szép nap, ölelj most át engem) és a relaxációt (a szél utánzása, majd az égig érő fa vagyok,..) követően a Hálafa történetét hallgatták meg a gyerekek. Ehhez készült számukra egy kép a fáról és barátairól (akiket egy-egy levéllel eltakartam, majd mesélés közben felfedtem). A történet hallgatása közben a gyerekek fel is álltak helyükről, odamentek a fához, együttérzően megsimogatták.
A történetet megbeszéltük, sok jó gondolatot osztottak meg a gyermekek arról, miért lehet még boldog és hálás a fa és a kis állatok.
A boldogságórát a fa új leveleinek készítésével zártuk, a levelek a gyermekek tenyerének körberajzolásával készültek el. Ezek színezése közben is alkalmunk volt beszélgetni arról, miért lehetünk hálásak.
Másnap a gyerekek megismerhették a „Maci bajban van” című bábjátékot, melynek főszereplője csoportunk kis kedvence „Málna maci” volt, ezáltal még közelebb érezték a gyermekek magukat a meséhez.
A mese végén a bábokat a gyermekek körbeadogatták, megnézegették, közben beszélgettünk, melyik volt a kedvencük és miért, melyik szereplő miért lehetett hálás. A beszélgetést „öleléslánccal” zártuk, mindenki megölelt valakit a csoportban, s elmondta, mit köszönhet neki. Néhány gyermek „némán” fejezte ki háláját, nehezen fogalmazta meg az érzéseit, gondolatait. Ezután a gyerekek hálaköveket festettek (kolléganőmnek köszönöm az ehhez nyújtott segítségét), melyet haza is vittek családjuknak.
A hét zárásaként részt vettünk községünk szüreti mulatságán, melynek szervezésében intézményünk munkatársai és az óvodás és bölcsődés gyermekek családjai aktívan részt vettek. Mindannyiuknak hálásan köszönjük.
(A mesékhez és a relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), Budapest, 2017.)