A gyerekek mind a 2 variációt eljátszották, a néma és a hangos verziót is, megoszlóak voltak a vélemények.
Nagyon tetszett nekik, mind a két változat.

A gyerekekkel eljátszottuk a Hogyan sző a hálapók? játékot. Nagyon szerették és nagyon tetszett nekik.

A Katica csoportban a szeptemberi boldogság-órákon megpróbáltuk felfedezni a minket körülvevő apró csodákat, melyekért hálásak lehetünk.
Igyekeztünk megláttatni a gyermekekkel a számukra természetes pozitív élethelyzeteket és történéseket, mint például az otthon, a család, a testvérek, szülők okozta boldogság, vagy az óvodai közösségben a barátok kedvessége, a közös játék okozta örömteli pillanatok.
Örültünk a finom falatoknak, a napsütéses szép délelőttöknek óvodánk udvarán.
A Hálafa történetét es a Nap- mondókát hívtam segítségül a téma megértetéséhez és Bagdi Bella „Szép nap” című dalának hallgatásával zártuk a boldogság-óráinkat.
Kiszíneztük a hála virágait és piros szívecskére ragasztva a Boldogság várának kertjét díszítette, majd minden gyermek odaadhatta valakinek, akinek a háláját kívánta kifejezni.

Süni csoportban: Hála ès köszönet nem egyszerű tevékenységet rejtő fogalompár még a felnőttek világában sem,ezért az óvodás életben meg kell ,hogy ismerjék,es differenciáltan alkalmazzák mindennapjaikban.

„Almát szedj, ügyesedj…” relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozásunkat, a „Hálafa című mese után, lerajzoltuk, kiszíneztük és kivágtuk a kezeinket, amelyből szív alakot formáztunk. A „Hála gyakorlása” boldogságóra keretében „hálaköveket” gyűjtöttünk és festettük. Mindenki a saját fantáziája szerint díszíthette a köveket. Egymásnak ajándékozzuk itt az óvodában, aki valamiért hálás a társának, ő egy-két hétig játszhat vele, majd visszaadja tulajdonosának. Ezzel is az összetartozást a hálát fejeztük ki egymás iránt.

A csoportommal, a második tanévet kezdtük el együtt. A Boldogságóra programban tavaly óta veszünk részt, akkor minicsoportosként most, mint kiscsoportosok.
A foglalkozás kezdetén az add körbe a levelet játékot játszottuk, majd elmeséltem nekik a Maci bajban van című bábjátékot. A mese után a bábokat körebe adtuk, a gyerekek nagy szeretettel fogadták őket, próbálták segítséggel elmondani a hallott történetet. Kérdésekkel segítettem őket a mese mondanivalójának felidézésében.
Kértem őket, hogy gondoljanak olyan dolgokra, amiért hálásak, ez több gyermeknek nehézséget okozott. Ezért, a nap folyamán mindig megköszöntem nekik, és hangsúlyoztam hálámat feléjük, ha valami olyat tettek, aminek én nagyon örültem pld: szófogadás, kedvesség, rendrakás, segítségnyújtás. Így ők is könnyebben megértették a fogalmat.
Ezután meghallgattuk a hónap dalát, melyre kézen fogva sétáltunk, mozogtunk. Végezetül, minden gyermek kiszínezte a saját hála virágját, melyeket szív alakban helyeztünk el a csoportszobában, kifejezve hálánkat azért, hogy egy csoportba járunk és jól érezzük magunkat együtt.

A gyerekekkel felidéztük a tavaly tanultakat, miszerint a hála nagyon sok formában és bármely élethelyzetben jelen van az életünkben, csak sokszor nem vesszük észre, nem „alkalmazzuk”.
Átismételtük, hogy melyek azok a pozitív hatások, amelyek akkor érnek bennünket, amikor hálásak vagyunk.
Relaxációként az őszhöz kapcsolódva almát és szőlőt szedtünk, és már itt is éreztük, hogy hálásak lehetünk, hogy szép nyarunk volt és sok gyümölcs termett akár otthon a kertekben is, hiszen a csoport kedvenc gyümölcse az alma!
Majd körbeadtunk egy hálalevelet, melyre mindenki jelképesen felírta, hogy miért volt hálás a nyár folyamán, mi az ami a legjobb élményt jelentette számára. Sok kisgyermek mesélt a családi közös kirándulásokról, nyaralásról, utazásról.
Volt akinek a barátai és a velük töltött idő volt a legjobb dolog, amiért hálás lehet.
Aztán „csere-bere” játékot játszottunk, ahol a gyerekek véletlenszerűen kapott színes kockákat cseréltek a társaikkal:
– Szeretném a …. színű kockát.
– Szívesen elcserélem veled.
– Köszönöm szépen!
Majd a gyerekek helyet cseréltek és tovább keresgélték a nekik tetsző színű kockát, amit elcseréltek társaikkal.
A hálafa története című mese segítségével megerősítettük egymásban, hogy a hála kifejezésére néha elég egy mosoly, egy ölelés, egy kedves cselekedet. Nem kell kérkedni vele, hogy hálásak vagyunk bármiért, egyszerűen csak éreztessük a másikkal a törődésünket, a szeretetünket, a hálánkat. Persze ahogy egyre nagyobbak leszünk szavakkal is könnyebben ki tudjuk majd fejezni magunkat, de addig is ne feledkezzünk meg örülni az életünk apró mozzanatainak, legyünk hálásak a jóért ami velünk történik nap, mint nap.
Megtanultuk a meséhez tartozó mondókát is, majd elismételtük „Boldog-mondókánkat”:

Ezzel látok, meg ezzel is,
(szemre mutatás)
Ezzel hallok, meg ezzel is,
(fülre mutatás)
Ezzel érzek illatot,
(orra mutatás)
Ezzel mindent bekapok,
(szájra mutatás)
Ezzel fogok, ezzel járok,
(kéz forgatása, lábbal dobogás)
Boldoggá csak ezzel válok!
(kezet szívre tesszük)

Színes lapokból elkészítettük a gyerekek tenyérnyomatát, amiből egy felkiáltójelet formáltunk, hogy mindig emlékeztessen minket arra, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk és milyen sokféleképpen ki tudjuk fejezni a hálánkat.
Végül a hála jelét felragasztottuk a boldogságvárunk lépcsője mellé.
Ezzel kezdetét vette egy újabb közös utazás a boldogság felé…

Mivel idén kezdjük a programot, az első téma feldolgozása előtt a beszélgetőkörben a boldogságról, örömökről beszélgettünk. Nagyon szép válaszokat kaptunk:
„Akkor nagyon boldog voltam, amikor -megszületett a kistestvérem.
-pizzát rendelt anyukám.
-először ide jöhettem az oviba.
-horgásztunk apuval. stb
Ezek után lufikat fújtunk fel, melyre érzelmet kifejező arcokat rajzoltak a gyerekek. Nagyon örültünk mikor mosolygós lufiarcok tekintettek ránk.
A téma feldolgozásához a Három pillangó című mesét választottuk. Több napon keresztül meséltük, minden alkalommal a mesehallgatást Gryllus Vilmos: Lepke és virág című dallal zártuk. Többszöri meghallgatás után feldolgoztuk a mesét. Tenyérnyomattal napocskát készítettünk, felhőt festettünk, eldramatizáltuk többször is, hogy mindenki szerepelhessen. Beszélgettünk arról, hogy a pillangók milyen nehéz helyzetbe kerültek és hogy a napocska segített rajtuk. Hálásak neki ezért. Beszélgettünk arról, hogy a saját életében ki kinek miért hálás. Mozgás foglalkozáson is pillangók voltunk. Repdestünk, ha dörgött akkor leguggoltak a „kis pillangók”, ha kisütött a nap akkor repdestek. A “Szép nap, ölelj most át engem” kezdetű dal hallgatása közben ellazultunk, relaxáltunk.