A Nagykozári Óvodában szeptembertől újra megkezdtük a boldogságpercek gyakorlását. Az őszi hónapok első témája a boldogságfokozó hála volt. A nagycsoportosainkat igyekeztünk megismertetni a hála fogalmával. Az óvodai mindennapokból, legfőképp játékokon keresztül olyan példákat kerestünk melynek ők is részesei voltak. Ezek a pillanatok nagyon értékes percek voltak, mert érezték, hogy apró, de értékes boldogságot hoztak a mindennapokba. A hálafa történetét is nagyon figyelmesen hallgatták, ami teljesen átjárta, meghatotta őket. Beszélgetés során felfedeztük egymás hálás pillanatait, amit szívesen megosztottak csoporttársaikkal is. Majd a gyermekek egy virágos mezőt rajzoltak, legalább 4-5 virággal és megbeszéltük, hogy ki miért hálás. A gyermekek ezen gondolatait ráírtam a virágokra, hogy amikor a szülők olvassák ezeket a gondolatokat, őket is átjárja a jó érzés. A beszélgetések alkalmával nagyon sokan említették, hogy hálásak, hogy itt lehetnek a barátaikkal az óvodában, ezért az összetartozás örömeként ölelő csapatokat alakítottunk ki. Mindenki különböző jeleket kapott a kezébe és akik azonosak voltak össze kellett állniuk egy hálakörbe és megölelniük egymást. Ezt többször eljátszottuk, hogy lehetőség szerint mindenki megöleljen mindenkit.

A Tökmag csoportban 21 apróság kezdi meg az óvodát, mint kiscsoportos. A számukra, illetve velük együtt kezdődik a boldogság óra, a hála hónapjával. Hálásak vagyunk, hogy megismerhetjük egymást, hogy együtt lehetünk. A beszoktatás alatt már beszélgettünk arról, hogy mit jelent a boldogság, mi mindennek tudunk örülni. Elsősorban a tevékenységek során hívtuk fel a gyermekek figyelmét arra, hogy mi mindenért lehetünk hálásak (például a jó időért, hogy sokat tudtuk az udvaron játszani, a finom ebédért, egy szép festésért stb.) Elmondtuk a fa mondókáját és el is játszottuk a kezünkkel. A gyermekek meghallgatták a hálafa történetét. Beszélgettünk az erdőben élő állatokról. Beszélgettünk arról, hogy hogyan érezte magát a fa, amikor az állatok kifejezték háláikat. Elmondtuk, hogy mi kinek és miért vagyunk hálásak. Nem könnyű ebben a korcsoportban az érzések megfogalmazása, többnyire minden jó vagy rossz a számukra. Készítettünk egy közös hálafát, amelyre mindenki elhelyezte a kismadarát, és egy saját hálafát tenyérnyomattal.

Új tanév,új csoportban kezdem a Boldogság Programot! Belevágtam,pedig kolléganőim szerint ebben a csoportban nem fog működni,mert ilyen,ilyen stb negatív jelzőkkel illették a Süni csoport gyerek közösségét.Tudtam, hogy milyen gyerekek, hiszen sokat jártam oda helyettesíteni.Úgy gondoltam, hogy mindenképp belevágok,aztán majd meglátjuk.Új kolléganőmnek egy kérése volt,az időpont,amelyben megegyeztünk.Így szeptemberben 12 nagycsoportossal kezdtem el heti 3 alkalommal ebéd előtt a foglalkozásokat.Eleinte a fegyelmezésük volt nehéz,de hamar megtaláltuk a szeretet nyelvét.A szeretet és hála témája meghozta azt, hogy lélekben összekapcsolódjunk,és csupa jó dolgok történtek,egyre nyugodtabbak,nyitottabbak,elfogadóbbak lettek.Ebben a hónapban már meg is értettem,hogy miért kerültem ebbe a csoportba,amelyben a 3 év alatt én a 6.óvó nénijük vagyok.A szeretetet hozom,egy más nyelvet, más beszédet,más együttlétet,ahol jó együtt lenni.
Már a második héten éreztem, hogy ,,szemem fényes,szívem ragyog,szeretetet adok,kapok”!A szeretet és hála virágait rajzoltuk,színeztük.Kolléganőmnek igyekeztem átadni az általam átélt történeteket.Ő is egyre nyitottabb lett,éreztem, hogy érdekli, hogy mi történik a foglalkozásainkon.

1. Ráhangolódás a témára
2. Témával kapcsolatos mese elolvasása
3. Mesefeldolgozás
4. Témához kapcsolódó feladatok
5. Foglalkozás lezárása énekkel

1. Ráhangolódás a témára
2. Témával kapcsolatos mese elolvasása
3. Mesefeldolgozás
4. Témához kapcsolódó feladatok
5. Foglalkozás lezárása énekkel

Szeptemberben megtartottam az első Boldogságórát.
Csoportom, befogadós kiscsoport 3-4 éves picikkel.
Megismerkedtünk Katica Klárával, aki mesére hívja a gyerekeket, a mosolygós és sírós arcokkal, ami a napi hangulatukat tükrözi, és relaxáltunk is. Életkori sajátosságaiknak megfelelően megbeszéltük a hála, a köszönet jelentését. Később elmentünk leveleket gyűjteni, hogy elkészítsük a Hálafát, a maradék leveleket pedig köszönetük jeléül odaahatták szeretetük jeléül, hazamenetelkor, szüleiknek.