Nagycsoportosaimmal elmélyülten beszélgettünk a témáról.Érdekes ötleteket hallottam,miért lehetünk hálásak,mitől lehetünk boldogok,mi okoz örömöt,mivel okozhatunk örömöt.Sok érdekes játékot játszottunk példaként.(ölelőkör,kézfogás köszönéssel stb.)Ami leginkább megfogott sz az egyik kislány zárszava:ami legjobban boldoggá tesz és hálássá az a Szeretet.

A hét a „Hála” jegyében telt.
A katicák köré szőttük a közös játékokat.
Duna-parti évindító sétánk során hálakavicsokat gyűjtöttünk, amiket aztán különböző fajtájú katicáknak festettünk meg.
Mesetündérünk hőlégballonján visszatért hozzánk és első meséje a kiskertjéről szólt, amit a katicák mentettek meg. Megható beszélgetés alakult kiutána:
„Ha leülhetnél a tündérke kiskertjébe és elgondolkoznál egy pillanatra, kinek lennél hálás és miért?” Ez a kérdéskör kísérte végig az egész hetünket.

Elkészítettük a „hálakertünket” – floráriumot- egy megüresedett akváriumba. Minden virág egy-egy hálás gondolatból született benne.
Betelepítettük a kavicskaticákat, hogy megvédjék a kertet a levéltetvektől- gyönyörű lett. Minden nap más gondozza, locsolgatja.
Elkészítettük ragasztással, rajzolással a „hálakaticákat”, akiknek minden pöttye egy-egy hálás gondolat volt valakinek valamiért. Egész héten gyűjtögethették rá a pöttyöket.
„Bakancsos szerdán” hálasétára indultunk a horgász-tóhoz. Itt azt tapasztaltuk meg, hogy az apró dolgokért is hálásak lehetünk: a napsütésért; a fáknak az árnyékért; a napsugárért, ami táncol a tenyerünkön; a teknősnek, aki megmutatta magát; a lepkének, mert közelengedett magához; a fenyőfának a tobozért.
A fenyőfákat meg is öleltük- ez tudományosan bizonyítottan harmonizálja a szervezetet, ezt megtapasztaltuk- nehéz volt abbahagyni❤
Miután a teknőst másodszorra sem sikerült közelről meglesni, mert beugrott a vízbe, megtapasztalhattuk, mennyire alázattal kell közeledni a természetben az ott lakókhoz. Ebből kerekedett egy szenzitív játékunk, ahol az őzikének és a vadásznak is nagyon óvatosnak kellett lenni- ez a zörgő avarban nagy feladat volt😉
Sok „hálafotót” készítettek a gyerekek, amit a hét végén „elő is hívtunk”. Megtörtént az első tematikus közös rajzolás, ahol nem beszéltük meg egymással, hogy mit rajzolunk, csak halk zene, madárcsicsergés mellett mellett a saját rajzunkra koncentráltunk. Meghitt szép pillanatok voltak ahogy csak a szemükkel várták közben a visszajelzésünket, megerősítésünket. Nagyon szép rajzok születtek🤗már nem vagyunk kicsik.

A boldog százlábú

Sok jó kaland, móka vár
Épül már a Boldog-vár.
Gyere velünk, jöjj te is,
Százlábúnk lesz a taxis!
Nevetgélünk, kacagunk,
Jókat játszunk, mulatunk.
Eshet eső, fújhat szél,
A kismanó sose fél!
Százlábúnak száz kis lába
Visz minket a boldogságba.

Szerették a gyerekek ezt a mesté. Mind a kiscsoportosok mind pedig a nagycsoportosok. Tetszett nekik, hogy befesthették a kezüket. Imádnak így festeni.

A foglalkozást a hála hónap dalának meghallgatásával kezdtük (Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem). Ezután „Add tovább a falevelet!” játékot játszottunk. Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy kinek lehetünk hálásak és miért. Ezután a gyerekek katicákat színeztek, majd annyi pöttyöt rajzoltak rájuk, ahány embernek hálásak. Ezt követően elmeséltem a gyerekeknek Ferenczei Éva: Maci bajban van című meséjét, majd a gyerekekkel együtt elbáboztuk a történetet. Megbeszéltük a kis állatokról történteket. A foglalkozás lezárásaként a Boldogság várunk első lépcsőfokára felragasztottuk a hála jelét.