Ebben a hónapban a hála témakörön belül a legkisebbek hálapöttyös katicát ragasztottak .A középsősök és a nagyok hála pókhálót szőttek.Volt olyan csoport is akik a Három pillangó című mesét dolgozták fel és ők elkészítették a napocskát aminek a pillangók olyan hálásak voltak. Minden csoport hálás volt valamiért, s minden gyermek boldogan csillogó szemmel mondta el hogy kinek és miért hálás nemcsak ebben a hónapban.

Mit jelent hálásnak lenni? Erre a kérdésre kerestük a választ, az idei első Boldogságóra foglalkozáson. Felidéztük a tavalyi emlékeinket, amikor még a jelenleg első osztályos „nagyokkal” együtt elkészítettük a Katicák Hálafalát. Ide helyeztük el a Hálapárnát és a jeleiket is. A téma így már egészen közel állt, az új gyerekeknek is sikerült felkelteni az érdeklődésüket. Hangolódásként meghallgatták Bezzeg Andrea: A hálafa története című meséjét, melyet aztán el is játszottunk. Bagdi Bella: Hálás vagyok zenéjére megölelte mindenki azt a személyt a csoportból, akinek hálás. Körbe ülve a gyerekek megfogalmazták, hogy még mi mindenért hálásak: „…Hálás vagyok a családomért,…a gyönyörű őszi fákért,…a barátaimért,….amiért ide, ebbe a csoportba járhatok,…anyukámért, aki sokat segít,…hogy sok mindent megtesznek a szüleim….” -hangoztak a válaszok. Megbeszéltük, hogy hálásnak kell lennünk minden apró tűnő, de fontos dologért: hogy egészségesek vagyunk, hogy tudunk beszélni, énekelni, sétálni, hogy ihatunk tiszta vizet, tehát nem csak tárgyi vagy személybeli dolgokért. Egy varázs takarót is segítségül hívtunk és a napi örömüket ráülve elmesélhették, majd a csoportkohéziót erősítő játékos feladatokat is kipróbálták: alá bújtak, felemelték egyszerre, körbe mentek vele. Következő napon mindezeket felidézve, a témakörhöz ajánlott feladatot: A „hálapöttyös katica” elkészítését választottuk. A gyerekek vágtak, hajtogattak, ragasztottak, majd 1-2 hálapöttyöt is felrajzoltak a papír katicájukra. Az alkotások Őszanyó kertjében kaptak helyet. Megbeszéltük, hogy a hét folyamán ahányszor hálát éreznek, vagy örömmel, boldogsággal töltötte el őket valami, akár egy jó szó, dicséret is, akkor újabb hálapöttyöket rajzolhatnak a katicájukra. Szívesen osztották meg gondolatikat. Ehhez kapcsolódóan, egy kosárból színes papír szíveket választhattak, amik családtagjaikat szimbolizálták. Tenyerükbe fogva, hálával gondoltak rájuk, majd zenére Őszanyó kertjébe, a katicák köré szórták őket. A hónap dalát újrahallgatva, már úgy alakítottuk a szőnyegen való kezdeményezést, hogy az egymás mellett ülők, öleljék meg egymást. Érdekes érzés volt látni, az új gyerekek mosolygó arcát, amikor a még kevésbé megismert társuktól kapták a hálaölelést, ezzel máris egy lépéssel közelebb kerültek a baráti kapcsolatok alakításában. A rajzos asztalnál reggelenként szívesen színeztek a munkafüzet feladatlapjai közül a kislányok. A „Hogyan sző a hálapók?” ötletet is eljátszottuk, amiben a hálapók körbeszőtte a gyerekeket az örömfonállal. Egymás választva mondhattak hálát a barátságért, kedvességekért, segítőkészségért. Érdekes módon, felnőtt segítség nélkül is észrevették, ki nem került még be a pókhálóba, és közül választottak. Megtapasztalták, hogy együtt milyen klassz pókhálót alkottak, jóleső mosollyal fogadták a hálapók dicséretét az együttjátszásért. A hét zárásaként megnéztük kinek hány pötty került a hét folyamán a katicájára és megreptettük őket.

A tevékenységet relaxációs gyakorlattal kezdtük, így a gyermekek érzelmi motiváltságát sikerült megteremtenem. Utána meghallgattuk a hónap dalát (Mutasd meg a világnak…), amelyre táncoltunk, énekeltünk, szabadon szárnyalva. A szeretetteljes, vidám légkör nagyban hozzájárul a pozitív pszichés fejlődéshez, ezáltal kihat egészségükre, szomatikus fejlődésükre egyaránt. Egy játékkal folytattam a téma bevezetését, először egy, majd több falevelet adogattunk körbe. Egy-egy érintést, ölelést, kedves gesztust is adhatunk tovább folyamatosan az utánunk következő gyermeknek. Így megtanulják elsajátítani a szeretet fogadásának, továbbadásának képességét egyaránt.
„Elővarázsoltam” a mesedobozt és beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel. Megpróbáltuk közösen kitalálni, hogy mi lehet benne, mit lehetne ezzel a dobozzal kezdeni, mit láthatunk rajta. Már nagyon kíváncsiak voltak, hogy mi lehet a dobozban. A mese (Maci bajban van) bábjait rejtettem el benne. Nagyon tetszett nekik a mese, többször is elbáboztuk a hónap folyamán. Kiszíneztük a hála jelének virágát, amiből hálakertet készítettünk, valamint kiszínezték azokat a dolgokat, tárgyakat, személyeket, amelyekért hálásak. Igazából mindent kiszíneztek, nem tudtak választani! 🙂
Boldog vagyok, hogy óvodásaink mindenért hálásak!

Kiscsoportban, a beszoktatás utolsó hetében tartottam boldogságórát az új csoportomban. Az előző hetek inkább egymással és az óvodával való ismerkedésről szóltak, ezért ezt a hetet találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy már pár perces tevékenységgel bevezethessem az újdonsült kis óvodásokat a Boldog Óvoda program rejtelmeibe is.
Mivel a legkisebb korosztályról van szó, így a boldogságóra foglalkozásom három elemet tartalmazott: mozgásalapú relaxációs gyakorlat, bábjáték és egy feladat.
Az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” mozgásos gyakorlattal vezettem be a foglalkozást, kis fákká alakultunk át, amiből erdő lett. Ezt többször is megismételtük, majd a mesélési rituálénkkal (mesetündér hívó dal, mesedoboz és mesegyertya) átvezettem a bábjelenet előadásba a gyerekeket. A Maci bajban van című mesét adtam elő síkbábok segítségével. A bábjáték végén megkérdeztem a gyerekeket, hogy miért volt a Maci hálás a Süninek, melyre azt a választ kaptam, hogy mert segített megtalálni az ajándékot. Így pár szóval elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy a szeretet mellett hálát is szoktunk érezni a szívünkben. Például ha valaki segít rajtunk, vagy jó kedvre derít minket, olyankor megköszönjük neki, amit értünk tett és ezt úgy is mondhatjuk, hogy „Hálásan köszönöm!”.
Majd egy feladattal zártam a tevékenységet: a Hálapöttyös katica feladatot alakítottam át. Mivel Katica csoportosak vagyunk, ezért is esett a választásom erre a feladatra. Úgy valósítottam meg, hogy készítettem egy nagy katicabogarat piros és fekete kartonból, de nem voltak rajta a pöttyei. A pöttyöket elláttam a gyerekek jeleivel. A mese után elővettem a katicát, mondván, hogy Kerekerdőben találtam ezt a szomorú katicabogarat, aki megkért, hogy segítsünk visszatenni az elhagyott a pöttyeit, hogy boldog lehessen. Elmondtam a gyerekeknek, hogy pöttyöket is megtaláltam, amin ismerős jelek vannak. Akinek mondtam a jelét, az kijött hozzám és az asztalra elhelyezett katicára felragasztotta a pöttyöt. Nem gondoltam volna, hogy türelmesen kivárják, míg rájuk kerül a sor. Miután minden pötty felkerült a katica hátára, a katicabogár hálásan megköszönte a gyerekeknek a segítséget. Majd közösen is elmondtuk, hogy „Hálásan köszönöm”.

Boldogságòràt tartó pedagógus Fejes Erzsébet

A maci csoportba szeptemberben a meglévő középső csoportosok mellé megérkeztek a legkisebbek. A nagyokkal már sokszor beszélgettünk arról mi mindenért is lehetünk hálásak.
A szokások megismerése után, szüreti hetet tartatottunk az óvodában. Megbeszéltük mit érzünk olyankor amikor hálásak vagyunk. A gyerekek só-liszt gyurmából formáltak szőlőfürtöt. Minden szőlőszem egy hálát jelképez. (Apa, anya, mama, papa, testvér, reggeli kakaó stb.