Újabb nevelési év kezdődött és újra elkezdhettük boldogságóráinkat! Az újonnan csoportba érkezett gyermekek most fognak a boldogságórával megismerkedni, így először arról beszélgettünk a héten, mi az, hogy boldogságóra, mi teszi őket boldoggá? Megnéztük a boldogság várát, illetve az egyes témákhoz kapcsolódó jeleket, valamint megismerkedtek a gyerekek a boldogságórás macinkkal, aki mindig velünk van, őt Bruminak nevezték el. A munkafüzet segítségével mutattam nekik képeket, milyen dolgokért lehetünk hálásak, ezt hogyan tudjuk kifejezni, kértem őket is meséljenek ők miért hálásak. Másnap elmeséltem a hálafa történetét, utána pedig el is játszottuk azt, ez nagyon tetszett nekik, mindenki hálafa akart lenni, mindenki szeretett volna egy ölelést. Meghallgattuk közösen a hónap dalát, majd a hálafa színezők színezése közben még egyszer. Készítettünk közösen hálakertet, benne virágokkal, felrajzolták és elmondták, hogy a csoportból kinek miért hálásak. A feltöltendő feladatok közül a hálavonatot választottam, mert ezt a mondókát már ismerték, és szeretik, így a hozzá tartozó kis játékkal csak összekötöttem és már mehetett is a mondókázás. A mackós játékot szintén elénekeltük és eljátszottuk, kicsit nehezebben értették meg a szabályokat, de utána ráéreztek és öröm volt látni a mosolygó arcokat. 🙂 A következő hónapban több relaxációs gyakorlatot szeretnék felhasználni, a könyvben szereplőkből a malomkörzést csináltuk csak idő hiányában. Szerintem sikerült a hála érzését átadnom a gyerekeknek és erről a legjobb visszacsatolást egy szülőtől kaptam, ugyanis mutatott egy videót, melyen kisfia otthon elmesélte a vonatos játékot és azt is mondta anyukájának, hogy „Anya, én nagyon hálás voltam Marcinak, mert játszott velem!” Jobb veled a világ 🙂

Boldogságóránk témája: A hála gyakorlása.
Meghallgattuk a hónap dalát.(Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem a Világomban minden rendben van c. albumról.
Beszélgettünk arról, hogymiért lehetünk hálásak:
Anya, apa szeret!
Sok játékom van!
Van testvérem!
A kiscsoportosok hála faleveleket festettek, a nagyok hála fát majd hála erdőt készítettek.
Amikor ránézünk a képekre az jut eszünkbe, hogy milyen sok mindenért lehetünk hálásak.

Elkezdődött az új tanév és hálásak voltunk, hogy újra látjuk egymást a Maci csoportban! Megjöttek az új pajtások is, akiket sok szeretettel fogadtunk. Mikor pár hét múlva a könnyek fölszáradtak, ismerkedési estet szerveztünk szülőknek, gyerekeknek. Először rövid vetélkedőt szerveztünk, ahol együtt küzdöttek a győzelemért szülők és gyermekeik, majd egy mással is vetélkedtek, mikor meg kellett keresni egy lepedő takarásában a szülőnek a gyermeke, gyermeknek a szülője kezét. Rengeteget nevettünk, hálásak voltunk, hogy hosszú kihagyás után föleleveníthettük ezt a szokást!
A boldogságórás napot is izgatottan várták már a gyerekek, de meg kellett várnunk, hogy a kicsik megnyugodjanak és ők is élvezzék ezt a napot.
Reggeli körben a szokásos mondókával üdvözöltük egymást: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap, járjon lábunk egyszerre, gyere te a helyemre. Aztán körbeküldtük a simogatást. Menetirányba fordulva, az előttünk álló pajtás hátát masszíroztuk a következő verssel: Mit csinál a kis kezem? Majd medvévé változtunk és elvégeztük a lazító gyakorlatot: Medve vagyok cammogok… A végén beszálltunk a Hála vonatba, ami kanyarogva fölvette az utasokat: Zakatol a hálavonat, viszi már az utasokat. Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan, miért vagy hálás! Aki előtt megállt a vonat, az beszállhatott és elmondta, miért hálás. Mikor már mindenki beszállt, kikanyarodtunk a mosdóba, hogy kézmosás után mindenki ehessen, aki szeretne.
Tízórai és játék után Boldog Dóra hozta el Nasu mackó meséjét a csoportnak. A gyerekek nagyon figyeltek és aktívan részt vettek a mesélésben. A végén mindenki boldog volt, hogy Nasu mackó megmenekült! Azután eltakarta mindenki a kezével az arcát és elmondhatta, akit megérintettem, hogy ki, melyik szereplő lenne szívesen. Aztán víg mackókká váltunk és körbejártuk a szőnyeget, majd méhekké változtunk. Voltunk szomorú, majd vidám, végül dühös méhek voltunk. Ezután kisegérré váltunk, majd madárrá alakultunk. Lezárásként a hónap dalára táncoltunk körbe és ha elhallgatott a zene, meg kellett állnia mindenkinek, és akik legszebben mosolyogtak, azoktól megkérdeztem, mire gondoltak. Természetesen mindenkire sor került. A szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat a csoportszobában és a délelőtt végén föltehettük a boldog vár első lépcsőjére a hála jelét.