Maci csoport
A közösen készített dolgoknak, az együtt tevékenykedésnek nagyon nagy közösségépítő ereje van. Együtt elkészítettük a hálafánkat. Az új technikával (levél átsatírozása) őszi faleveleket készítettük és beleraktuk egy közös kosárba. A hét folyamán minden nap a beszélgetőkörünk témája volt, hogy aznap miért lehetünk, vagyunk hálásak. Én apró figyelmességeket, odafigyelést hangsúlyoztam. A hét második felére már a gyermekek is kezdték megérteni a hála szó jelentését, jelentőségét. Egyre több tartalommal sikerült megtölteni gondolataikat. A pozitív felismerések egymásról jó érzéssel töltötték el őket. Aki mondott egy gondolatot az ragaszthatott a fára egy levelet.

A relaxációs gyakorlatok után a mese feldolgozásával folytattuk a gyerekekkel a téma tevékenységeit. Nagyon sok élményt osztottak meg velem a kis óvodásaim,hogy miért is voltak eddig hálásak. Majd egy közös hálafát készítettünk, amelynek a leveleit a gyerekek által kivágott szívecskék helyettesítették.

Hálarajzot készítettek a szülők számára a gyerekek, mi minden egyes rajz mellé pozitív gondolatot tűztünk, majd ezeket összehajtva a gyerekek egy Hála-bödönbe tették, melyet az ő általuk színezett virágok díszítettek. A tevékenység elején a Fújj-fújj c. relaxációs gyakorlatot végeztük közösen, ki bátrabban, ki csak szolídabban (szellőcske). A végén pedig közösen táncoltunk a Boldog vagyok c. dalra. A bödönből minden szülő húzhat egy ajándékot tetszőlegesen.

Ebben a nevelési évben új csoporttal indultunk, akik 3 évesek. Mi úgy gondoltuk, hogy már a belépés pillanatától a pozitív megerősítéssel, a hálával, az öröm érzésével, a mosollyal, a simogatással, a szeretlek érzéssel várjuk a mindennapokat. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon fontos a szülői közösség érzékenyítése is, hogy a mai korban, a mai világunkban a legfontosabb az egymásra való odafigyelés.
Nagyon sokat vagyunk együtt, közösen. Az alapvető mozgatórugónk életkori sajátosságunkat nézve is a mozgás.
A program nyújtotta lehetőségeket, példákat szívesen használtuk.
A hála erdőt mi lemozogtuk a gyerekekkel, amikor jött a szél gyorsan összebújtunk és örültünk annak, hogy mi együtt lehetünk, és nem tud bennünket elfújni a szél. Hálásak vagyunk annak, hogy vagyunk egymásnak mi Tulipán csoportosok.
A Babóca csoportbábunk nagyon sokat segít nekünk a mindennapokban, a gyerekek hálásak azért, hogy velünk van. Ölelgetik, szeretgetik, építenek neki erdei házikót is.

Az idei első Boldogságórát megelőzte az ősz téma, amikor az őszi természet változásait figyeltük meg. Ennek továbbvitelére alkalmas volt a hálafa, amivel bevezettem a boldogságórát. Reggeli játékidőben tenyérlenyomatokkal – ezek voltak az őszi falevelek -, közösen díszítettünk egy fát. Ekkor még csak azt gondolták, hogy őszi fa készül. Majd a foglalkozást csengőszóval kezdtem és bemutattam egy báb segítségével a gyerekeknek Boldog Dórát. Megbeszéltük, hogy ezentúl ő is részt fog venni a Boldogságórákon. Relaxációs gyakorlatunk az Add tovább a falevelet kezdetű játék volt, szintén őszi színű falevelekkel. Nagy izgalommal várták a faleveleket és odafigyelést igényelt, amikor már egyre több falevél volt úton. Majd megkértem a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket és képzeljék el a Boldogságvárat, ahova tavaly már bejutottunk (akkor még kiscsoportosak voltunk). Emlékeztek, hogy 10 lépcsőt kellett megmásznunk. Elmondtam nekik, hogy most újra meg fogjuk mászni és megtanultuk a Boldogságmondókát, a mondóka végére megöleltük egymást. Ekkor használtam fel a reggel elkészült fát a Hálafa történetének elmeséléséhez. Majd a mese segítségével megbeszéltük, hogy milyen érzés a hála és hogy ki, mikor szokott hálát érezni a szívében.
Másnap reggel Hálakertet készítettünk. Minden kisgyermek kapott egy hálavirágot, megkértem őket, hogy mondják el, hogy ők most miért hálásak. Egyenként ráírtam a hálavirágra, amiket mondtak, majd „elültették” a hála virágait a Hálakertbe, azaz felragasztották egy nagy kartonra, ami kertet ábrázolt. Majd kiegészítettem az előző napon készült Hálafát, minden tenyérlenyomatba beleírtam azokat a dolgokat, amiket a hálavirágba is. A foglalkozást újra csengőszóval kezdtem és közösen elmondtuk a Boldogságmondókát. Beszélgettünk különféle érzésekről, képek segítségével ismerték fel, hogy milyen az arckifejezésünk, bizonyos érzések kapcsán (boldog, szomorú, fél, mérges, ijedt, vicces). Ezzel próbáltam ráhangolni őket a hála érzésre újra és csodáltuk meg közösen a Hálakertünket. Majd bábok segítségével elmeséltem nekik a Maci bajban van című mesét, ami után lehetőséget teremtettem számukra a jelenet eldramatizálására. Kaptak állatos fejdíszeket a szereplők és ajándékdobozt, benne az ajándékkal. Nagyon tetszett nekik, annyiszor el kellett játszanunk, míg végül mindenkire sor került és szerepelhetett. Így újra tudatosult bennük a hála érzése és ennek kifejezése: Hálásan köszönöm!
A hála jelképét pedig Boldog Dóra hozta el nekünk, így sikeresen megmásztuk az első lépcsőfokot.

A hála fogalmáról egy beszélgető kör alkalmával, a hozzá illő zenei ráhangolódás keretében mindenki elmondhatta a véleményét a háláról. A gyerekek nagyon helyes gondolataikat osztották meg egymással. Volt aki azt mondta, azért hálás, mert megszületett a kishúga és kisöccse, volt aki azért mert a csoportunkba járhat, volt, aki azért, mert az apukájával és nagymamával élhet.
Miután a gyerekekek meghallgatták egymást, közösen egy hála fát készítettünk, amire az ősz színeiből ragasztottak faleveleket, mindenki annyi levelet tehetett, amennyit csak szeretett volna.
Ezt a fát a faliújságra helyeztük, hogy mindenki jól láthassa a gyönyörű munkát.