Szeptember- Hála
Immáron már a harmadik tanévet kezdtük el a Boldogságóra Programban. Szeptember a hálagyakorlás hónapja. Nagy örömmel fogadtam az oktatási segédanyag kínálta lehetőségeket, amelyek segítik a téma feldolgozását. Mivel már „harmadjára” tanuljuk a hála fontosságát, gyermekeim előzetes ismeretekkel rendelkeznek. Úgy is mondanám, hogy ismétlünk más és más gyakorlatokkal, játékokkal, és a mindennapokban szükség esetén alkalmazzuk.
A relaxáció /Medve vagyok…/ után medvejárással mondóka következett, majd medvekomát játszottunk, így bevezetve Nasu mackó történetét. A mese nagy hatással volt a gyerekekre. Az ezt követő beszélgetés során a feltett kérdésekre ügyesen válaszoltak. A kis történet végén elhangzó mondat szállóigévé vált körünkben. „ Segíteni öröm, hálásnak lenni, adni jó, és a jót visszakapni még annál is jobb.” A mese többször is ismétlődött, akár a délelőtti játékidőben vagy csendes pihenő előtt.
A mese szereplőit elkészítettük , majd a síkbábokat játékba vitték, bábjátékhoz felhasználták. Többen is lerajzolták a mesével kapcsolatos élményüket. Pozitívum, hogy rajzolni kevésbé szerető gyermek is bekapcsolódott, örömmel vett részt a tevékenységben. A hónap dalát többször is meghallgattuk. Hála virágokat készítettünk a barátoknak, anyukáknak, melyeket haza vihettek otthonaikba.
Úgy gondolom nagyon tartalmasan sikerült feldolgoznunk a hónap témáját, mely örömmel tölt el. Csoportom aktívan vett részt a felkínált tevékenységekben.

A foglalkozást, mint mindig relaxációs gyakorlatokkal kezdtük. Ezután elmeséltem a gyerekeknek Nasu mackó szerencséje című mesét. A mese után beszélgettünk arról, hogy ki miért és kinek hálás. Nagycsoportosaink egyre jobban megtudják fogalmazni gondolataikat, értik, érzik a hála fogalmát. Nagyon sok mindent megtudhatunk az ilyen beszélgetések alkalmával a csoportunkba járó gyerekek életéről. A foglalkozás után elkészítettük a hálaerdőt. Mindenki szívesen vett részt a feladatban. A fák mellé az erdő lakói is elkészültek, melyeket a gyerekek elképzelésük szerint helyezhettek el a kijelölt helyre. Meghallgattuk a hónap dalát is, melyet a már ismertek, hiszen rendszeresen kérik ezeket a dalokat.

Relaxációval kezdtük az idei első boldogságóránkat. A medvék mozgását utánozva, a gyerekek helyben járással lépkedtek, vagy lomha mozgással folytatták a játékot és közben mondogatták a Medve vagyok cammogok c versikét. Pihentetésként, ehhez a kis játékhoz kapcsolódott Nasu mackó szerencséje c. mesehallgatás. A feltett kérdésekkel és a gyerekek által megfogalmazott válaszokkal sikerült a hála fontosságát erősíteni, annak kifejezésre jutását tudatosítani. Bújj, bújj, medve, Gyere ki a gyepre mackós dalos játékkal fokozódott a jókedv. Nagy sikere volt a Hálavonatnak, melybe mindenki beszállhatott. A hálájuk jeléül, olyan társat választhattak, aki valamikor örömet szerzett, vagy segített nekik! Akinek valamiért hálásak lehettek. Mókásabbá vált a játék, amikor már mindenki csatlakozott és a mozdonyvezető a vonatot, körbe vezette a csoportszobában.

A nyári időszak után, kis csoportunk apraja és nagyja együtt kezdhette meg az új nevelési évet. Szívmelengető érzés volt hallani, hogy mennyire várták, hogy végre találkozzanak az óvónénikkel és a társaikkal. Az új gyerekek befogadását jelentősen megkönnyítették a boldogságórák eszköztárából felhasznált „fogások”, melyek a biztonságérzetet, a szeretetet, a félelmek leküzdését segítették elő játékos formában.
A szeptember hónap tematikájának, a boldogságfokozó hálának a beépítése a mindennapi tevékenységekbe szintén hozzájárult a szorongás, a stressz leküzdéséhez. A nagyobbakat büszkeséggel, jó érzéssel töltötte el, ha segíthettek kisebb társaiknak, a kicsik pedig örömmel fogadták a biztatást, a kedves szavakat. A Nasu mackó szerencséje című mesét interaktív bemutatás során szemléltető eszközzel társítva hallgathatták meg a gyerekek. A mesebeleélés során átélhették a „jótett helyében jót várj”érzetét, valamint, hogy adni jó és a kedvességet kapni még annál is jobb. A bemutatásba beleszőtt technikák ( relaxació, mackós játék, hónap dala)mind-mind hozzájárult az érzelmi nevelés három alappillérének (élmény, tapasztalat, azonosulás)megvalósulásához. Az érzelmek továbbélését, újraélését célozta meg a mesehősünk bábjának elkészítése, mellyel a gyerekek újra eljátszották, bővítették, újraalkották a mesét, valamint beköltöztethették a Hálaerdő első lakóit, akikhez aztán új társak csatlakoztak.
A Hála világnapjáról való megemlékezés alkalmából, az óvónénik segítőkész együttműködésével meghitt összejövetelre invitáltam meg a gyereksereget, valamint a munkaközösség tagjait, ahol a mindennapjaink „hálapillanatait” tekinthették meg egy kis rövidfilm keretében (a Hála dalának kíséretében). Sikermérőként gondolok arra, hogy a gyerekek és a felnőttek egyaránt meghatódva fogadták a bemutatót és szinte éreztem a terem pozitív érzelmekkel átszőtt miliőjét.
Remélem, hogy Boldogóvoda pedagógusként számtalan ilyen és ehhez hasonló pillanat részese lehetek a jövőben.