Az első Boldogságóránkat szeptember végén tartottuk meg összevont 1-2. osztályban. A „Napimádás” relexációs gyakorlattal kezdtünk. Ezután meghallgattuk a hónap dalát, mellyel ráhangolódtunk a témára. Megbeszéltük, miért lehetünk hálásak a mai nap,
majd felsoroltunk olyan dolgokat, amik természetesek, és csak akkor szembesülnénk
az értékükkel, ha hiányoznának a napunkból! (reggel/napközben/este)
Látszott a gyerekeken, hogy soha nem foglalkoztak még azzal, hogy megfogalmazzák az ilyen jellegű érzéseiket, gondolataikat. Először én mondtam el, kinek voltam legutóbb hálás és miért, majd mindenki sorban elmesélte a kis történetét, a többiek figyelmesen hallgatták.
Elolvastam a Hálafa történetét, és hosszasan beszélgettünk arról, milyen dolgokért lehetünk hálásak és kiknek, mivel szokták meghálálni a segítséget, vagy kedvességet, illetve hogy hogyan kapcsolódik össze a hála a boldogságérzetünkkel. Ezután felálltak, és odamentek társaikhoz, megölelték egymást, és elmondták, ki miért hálás a másiknak. Elkészítettük a Hálakertünket is. Virágokat színeztek és nyírtak, majd egy tojástartóba ragasztottuk azokat, és elmondták, kire gondoltak színezés közben.
A Hálakert az osztálytermünket fogja díszíteni, és valahányszor ránézünk, mindig eszünkbe fog jutni, hogy miért is érdemes kifejeznünk a hálánkat a másik ember felé.
Az órát meditációval zártuk: „anya szeret, apa szeret, biztonságban vagyok….”
….hogy ne engedjük el a Hála témakört októberben sem, mindenki elkészítheti majd a Hálagyöngysorát. Amikor valamiért úgy érzi, hogy hálás lehet valakinek, ráfűzhet egy gyöngyszemet. Október végén megnézzük, kinek lett a leghosszabb a gyöngysora. A gyerekek megtarthatják, vagy oda is ajándékozhatják majd valakinek.
A hála gyakorlása
Az idei tanévben újra elkezdtük a Boldogságórákat, ráhangolódásként egy ölelős játékot játszottunk. Miután körbeértek az ölelések, arról beszélgettünk, milyen érzés volt, mikor megöleltek…
Hálás szívvel gondoltunk vissza az átélt nyári élményeinkre, és örömmel töltött el minket, hogy újra együtt lehetünk. Felolvastuk Varga Katalin: Milyen a jó óvodás című meséjét. Mivel nagycsoportosok lettünk, átbeszéltük a gyerekekkel, hogy nekünk kell példát mutatni a többieknek. Buzdítottuk őket, hogy segítsenek beilleszkedni a legkisebbeknek, támogassák a középsősöket ha szükségük van rá.
Mindennapjainkba is igyekszünk belecsempészni azokat a pillanatokat, amik melegséggel tölthetik fel a szívünket. Új szokásként hála kézfogással köszönjük meg egymásnak a közös játékot minden mozgásos foglalkozás végén.
A hála gyakorlása volt a mai téma. Terveim szerint sikerült. Sok gyerek volt gyorsan elfáradtak. A virágokat kiszínezték majd azoknak adták oda, akit barátjuknak tekintenek. Relaxáltunk is.
A Hála a legfontosabb fogalom az életünkben, anélkül nem lehet egymással élni, dolgozni, időt tölteni. Minden nap ki kellene fejeznünk egymás iránti hálánkat, hogy érezzük, mennyire fontosak vagyunk, egymásnak. A gyerekek sajnos, nem nagyon vannak tisztában ezzel a fogalommal, mivel az otthoni környezetben nem tanítják ezeket nekik, ezért próbáljuk az óvoda mindennapi életébe bevinni, spontán foglalkozások keretében is. Mivel szeptemberben volt a Hála Világnapja, emiatt az óvoda udvarára egy szemléltető táblát készíttetünk, hogy ezáltal a szülőkben is tudatosítsuk, mennyire fontos A Boldogság, a Szeretet, A Hála, Az Ölelés, Az öröm, amelyek nélkül nem igazi az Élet, amit élünk.
A hála gyakorlása
Ez volt az első boldogságóránk ezzel az osztállyal, akik idén kezdték az 1/1 osztályt. A „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtünk, majd meghallgattuk a hála hónap dalát. Körbeültünk, és az „Add tovább a falevelet!” játékot játszottuk, ami nagyon jól sikerült. Ügyesen tudtak figyelni egymásra. Ezután elbáboztam nekik a Maci bajban van mesét, és megbeszéltük, mivel számukra még elég nehezen értehető a hála, mint fogalom, majd a munkafüzetben kiszínezték a gyerekek, hogy miért hálásak. A foglalkozás végén közösen elkészítettük a hálafát, és feltettük a hála jelét az első lépcsőfokra. Úgy érzem, hogy ezek a boldogságórák hozzásegítenek ahhoz, hogy egy összetartó, egymásra figyelő kis közösséggé váljunk!
A hála gyakorlása témát órakezdő relaxációval indítottuk, majd szavakat gyűjtöttünk Brainstorming módszerrel, amiket a táblára felírtunk. Ezután a gyerekek egyénileg kitöltötték a munkafüzetben található keresztrejtvényt, melynek megfejtése a hála kimutatásának legegyszerűbb módja (KÖSZÖNÖM).
Páros munkával, írásban összegyűjtöttek néhány dolgot, hogy miért lehetünk hálásak reggel, napközben és este. Ezt követte A csodakantár című mese bemutatása, majd megbeszélése. A Visszatekintő táblázatot egyénileg tölti ki mindenki, hogy ki miért hálás a szüleinek, barátainak, tanítójának). Az óra végén Szeretetkupont készítettek a szülőknek.
Az osztályban elhelyeztünk egy befőttesüveget, ez lesz a Hálabefőtt, melybe tetszés szerint mindenki írhat kis cetlire dolgokat, amiért hálás.
A tanév első szülőértekezletén a szülőket én is Szeretetkuponnal ajándékoztam meg, melyben megköszöntem az elmúlt tanévben nyújtott támogatásukat és cserébe felajánlottam, hogy az új tanévben a legjobb tudásom szerint fogom tanítani gyerekeiket.
Kárpáti János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Szeptember a hála hónapja. A gyerekekkel közösen hálafalat készítettünk az osztályteremben, amit egész hónapon keresztül megtöltöttünk a háláinkkal.
Megtanultunk a kedvesség mondókát és kedvesség köveket készítettünk, amiből egy közös mandala lett. A népmese napjára közös alkotással készültünk és olyan meséket meséltünk ezen a napon, ami kapcsolódott a hónap témájához.
Ebben a nevelési évben egy új csoporttal kezdtem – nagycsoporttal, akiknek még ismeretlen a Boldogságóra – Boldog Dóra és Nóra. A Boldog lányok bemutatkoztak a gyerekeknek, majd beszélgetőkör keretében Boldog Dóra és kishúga Boldog Nóra egy történetet játszott el, amivel el tudtam indítani a kérdést: „Nóra miért volt hálás?”, „Te miért vagy hálás?”, miközben körbe adták a hála levelet.
Képkártyás beszélgetésnél a saját gondolataikat mondhatták el, hogy szerintük miért lehet hálás a képen látható ember, vagy állat (feljutott a hegycsúcsra, el tudott szaladni a torreádor a bika elől, hozzábújhatott az egyik állat a másikhoz…)
Megöleltük egymást a „Köszönöm a napot, köszönöm a fényt, Köszönöm, hogy itt vagy te is meg én.” mondókára, majd táncra perdültünk a Boldog vagyok dalra.
Lezárásként, miután feltettük az első lépcsőfokra a hála szimbólumát Hála levelet „írtunk”. A levélbe belerajzolták miért hálásak.
A gyermekekkel lecsendesítést követően, megbeszeltük, mit jelent hálásnak lenni, ki, miért hálás. A nagy szemű fa gyöngyöt mikor fűzték, akkor fogalmazták meg miért hálásak. A végén karkötők összefűztük és hazavihették ajándékba, hogy otthon is el tudják mesélni miért hálásak.