A 4.a osztály szeptemberi alkotása a „Hálabefőtt” címet kapta.
A szeptemberi boldogságórát elkészítette: Búzás Béla Attiláné Erika

A második osztályos Mézengúzaim életében több változás is történt. Ezek közül a legtöbb pozitív, éppen ezért bőven van miért hálát adnunk. Talán a legnagyobb változás, hogy idén írni-olvasni tudó diákként léptünk be az iskola ajtaján. Erről külön meg is emlékeztünk az Írástudatlanság elleni küzdelem napján, amikor egy kis aprósággal és néhány hasznos tanáccsal láttuk el az 1. osztályos diáktársainkat, a Micimackó c. film megnézése után. Szeptember 22-én csatlakoztunk a Diákönkormányzat által meghirdetett Autómentesvilágnaphoz, amikor igyekezett mindenki elhagyni a kènyelmes autós beutazást. Készítettünk Hálabefőttet is. Mi kicsit továbbgondoltuk, és nem csak év végéig, hanem egèszen 4. osztály év végéig igyekszünk gyűjteni benne a szép emlékeket. Köszönet az ötletért. Megvizsgáltuk a lelkünk időjárását is, de igyekeztünk mindenre hálával tekinteni.

„A hálában ég és föld összeér.” Gyökössy Endre
Szeptember hónapban a „Hála gyakorlása” témakörrel foglalkoztunk több alkalommal. Mivel mozgássérült gyermekeink számára különösen fontos, hogy megláttassuk velük az élet pozitív oldalát, megtapasztalják, mi mindent lehet észrevenni, mi mindennek lehet örülni, mi mindenért lehet hálásnak lenni, több alkalommal foglalkoztunk a témával. Megbeszéltük, hogy az öröm és a hála milyen közel állnak egymáshoz. Elmesélték, aznap ki, minek tudott a legjobban örülni, ki miért volt hálás a legjobban. Ehhez „hálalabdát” használtunk, amit gurítottunk egymásnak. A beszélni nem tudó gyermekek képek segítségével mutatták meg, mi szerzi nekik a legnagyobb örömöt. Másik alkalommal a „Kis méhecske és az aranyvirág” c. mesét olvastuk, majd játszottuk el. A téma lezárásaként megfogalmazták, hogy általánosságban ki miért hálás. Ehhez A/4-es oldalon található képeket használtunk, amiből választottak, majd a saját kivágott képeikből válogattak, és foglalták mondatokba. Ezután piros szívecskére ragasztottuk a képeket. Ők kollégista gyerekek, akik csak hétvégén mennek haza.
Lássunk belőlük pár gyöngyszemet, minek is örülnek ők, miért is hálásak: „Ha találkozom az apukámmal meg a mamámmal.” „Ha valakit fellöknek és felsegítik.” „Ha a kutyámmal játszhatok.” „Ha szivárványt látok az égen.” „Hálás vagyok, hogy van tesóm, mert tudok vele játszani.” „Eljön a hétvége és hazamehetek.” „Hálás vagyok, hogy jóban vagyok Isti barátommal.” „Örülök, ha könyvet nézegethetek, mesét hallgathatok.” „Hálás vagyok, ha játszótérre megyünk, ha a családdal lehetek.” „Nagyon örülök az ajándéknak.” „Hálás vagyok, hogy vannak virágok.” „Nagyon örülök, ha a természetben fekhetek egy pokrócon.” „Hálás vagyok, ha hétvégén a szüleimmel lehetek.”
A szíveket felragasztottuk egy „Hála fára”, végezetül azt a szobájuk melletti faliújságra tettük. Örömmel vettek részt a foglalkozásokon, szívesen fogalmazták meg a szívükben lévő pozitív érzéseket.
Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen nyitottak voltak a téma feldolgozására.

Az év elején az osztályom tanulói egy „beszélgetős könyvet” kaptak tőlem ajándékba egy Voltaire idézettel: „Úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert az nagyon egészséges”. A füzet első lapjára sok-sok inspiráló gondolatot írtam, hogy a pozitív megerősítés kapjon szerepet a tanév során. A névre szóló „könyvecskébe” kerülnek bele azok a heti élmények, amiért hálásak lehetnek a gyerekek. De probléma, gond esetén az aggodalmak és a sérelmek is helyet kapnak benne. Minden héten pénteken a papírra vetett gondolatok betöltik az osztálytermet és hálával, köszönettel adunk hangot a hét történéseiért.
A Magyar Diáksport napján szeptember 25-én közösen sportoltunk, küzdöttünk különböző játékos állomásokon. Hálásak voltunk a csapatban elért eredményekért, a kitartásunkért és a küzdeni akarásunkért.
Szeptember 30-án a Magyar Népmese Napját ünnepeltük. Mesés panoptikumot hoztunk létre az 1. emelet folyosóján az alsó tagozat osztályaival. Kedvenc mesehősünk ruhájába öltöztettük a babákat és játékos feladatokkal gazdagítottuk a mesés barangolást. Mi Ludas Matyi alakját formáztuk meg, libáinak oldalán kialakított kis zsebekben helyeztük el a feladatokat. Mesekekszet és hamuban sült pogácsát (Konyhatündér szakkörösknek köszönhetően) fogyasztottunk és természetesen mi is mesehősökké válhattunk ezen a napon. Hálásak vagyunk szeptember minden iskolai és osztályszintű programjáért.