A csoport ebben a tanévben is napirendbe ágyazott tevékenységek keretein belül foglalkozik a boldogságóra program témaköreivel.
A csoport napirendje és a csoportkohézió még kialakulóban van, éppen ezért örömmel tölt el minket a szeptember hónap témája, ami nagyon jó közösségépítő hatással van a gyermekekre és a felnőttekre is a csoportban.
A téma bevezetését megelőző napon ellátogattunk a helyi tanösvényre, ahol virágokat, leveleket gyűjtöttünk és a szabadban játszottunk. Megbeszéltük milyen szép az erdő, mennyi szép levél és milyen szép fű van odakint. Mindenki kapott erre a napra egy pajtást, aki segített neki mindenben. Nap végén pedig megbeszéltük ez milyen érzéssel töltötte el őket.
Egész héten volt mindenkinek minden nap egy-egy segítőtársa, aki kedveskedett és a segítségére sietett ha valami nehézségbe ütközött a gyermek vagy a felnőtt. A hét lezárásaként
reggelünket körbe ülve kezdjük meg a gyermekek nevének és jelének játékos kérdezz-felelek játékával egy babzsák és egy csengő segítségével.
Ezt követően megbeszéljük a napi aktualitásokat majd bevezetésre kerül a hónap témája, a boldogságfokozó hála.
A napi imánkat követően a gyermekeknek buborékokat fújok, minden fújás előtt pedig egy-egy dallamos mondatot mondok.
” Ma szép az idő” , ” Jó itt veletek”, ” Szép az ősz”, ” Köszönöm hogy segítettél” majd megkérdezem a gyerekeket, hogy milyen érzéseket válthatnak ki belőlünk ezek a mondatok, épp úgy, ahogy a buborékok is. Vagy a kirándulás! Idézzük fel, milyen volt ? Mit csináltunk?
Örömöt. Milyen ilyenkor a szívünk? boldog! Épp ilyen akkor is amikor hálát érzünk.
Miután ezt megbeszéltük, készített mindenki egy-egy hálafát, amelyre annyi levelet ragasztott, amennyit a hét során gyűjtött valamiért, amit megnevezett, hogy hálás.
Tízórai után mesehallgatásra került sor. A hónap témájának meséjét hallgathatták meg a gyermekek, majd megbeszéltük a mese történéseit és szereplőit.
Ezt követően készítettünk közösen a medvének egy otthont gipszből.
Majd Nasu medvének készítettünk egy otthont gipszből.
Foglalkozásunkat Nasu útjával, egy mozgáskottával zártuk le, ezt követően pedig egy relaxációval, amikor megbeszéltük miért is jó a szívünknek a hála.

Köszönöm! – gyakran mondjuk ezt, de nem mindig gondolunk bele, hogy mit jelent ez. A „hála” témakörre körjátékkal érzékenyítettük gyermekeinket. „Mély kútba tekintek” kezdetű körjátékot játszottuk, majd a kútból való mentést ölelés és hálás köszönet követte: „Köszönöm, hogy megmentettél!”, „Hálás vagyok Neked!” – hangzott a gyerekektől. Párválasztós játék által több területet is fejlesztettünk, jó alkalom volt ez az új csoporttársak nevének gyakorlására, a nyár előtt szőtt barátságok felelevenítésére és új barátságok születésére is.
Beszélgettünk arról, hogy mi mindenért mondhatunk köszönetet, miért lehetünk hálásak: segítségért, ajándékért, családért, barátokért…. Csoportszobánk évszakfája lett a hálafánk: a gyerekek színes leveleket vágtak, azokra rajzolták le, hogy miért hálásak, majd feltűztük a hálafára.

A hála érzése által a gyermekek boldogabbak és energikusabbak és így közérzetük is jobb lesz. Fontosnak tartjuk, hogy a hála érzése pozitív érzéseket ébresszen, aktivitásra serkentse őket. Minden kicsi izgatottan várta a hálakövek festését, melyet óvodai sétánk során ők maguk gyűjtöttek, majd mostak és szárítottak meg. Fontosnak tartottuk, hogy a gyermekek saját maguk válasszák ki a nekik leginkább tetsző követ, hiszen ez is az önkifejezésük része. Megbeszéltük, hogy a kő szolgálhat egyfajta emlékeztetőként, eszükbe juttathatja, hogy mennyi dologért lehetnek hálásak…