Szeptemberi témánk a hála volt. Először beszélgettünk a gyerekekkel a háláról, annak jelentéséről. Mit jelent, mennyi mindenért lehetünk hálásak. Aztán elmondták, hogy ki, miért érez hálát. Nagyon aktívak voltak, rengeteg dolgot soroltak fel. Majd elkészítettük a 2.b őszi napraforgóját, melynek szirmaira írtuk fel, ki miért hálás.

Szegeden a Rókusi Általános Iskolában is több évfolyamon, osztályban feldolgoztuk a Hála témakört.
Az 1.c és a 4.b osztályban is hálabefőtteket készítettek. A negyedikesek papírcetlikre írták, amiért hálásak és egy közös befőttbe zárták. Az elsősök közül mindenki a saját befőttjébe rajzolta azokat a dolgokat, amiért hálás.
A 2.b osztályban hálatérképek készültek.
Az órák mesehallgatással, beszélgetéssel, alkotással teltek.

A téma feldolgotása után, a gyerekek lerajzolták, hogy kinek a leghálásabbak, majd szóban is megfogalmazták, és meg is indokolták, hogy miért.

Beszélgetéssel indult, hogy mit is jelent a hála?
Ki miért volt már hálás, kinek, s hogyan fejezte ki a háláját?
Ezt követően kirakták tárgyakból a hála szót, valamint a testünkkel is próbáltuk a betűket kialakítani.
A hála virág elkészítése következett, ahol a rajzolt szirmok a hála kifejezési módját szemléltetik.
Egy szivecskére leírták, hogy aznap miért hálásak, S ezt felragasztottuk egy tablóra.
Akinek volt ideje, hálakupont is készített, ami bármikor felhasználható annak, akinek szánta.
Az óra végén elkezdtük töltögetni a hálabefőttünket, amibe kupakot dobunk, S közben kimondjuk azt a dolgot, tettet, amiért hálasak vagyunk.
Ez a téma közel állt a gyerekekhez.

Szeptemberben az egyik boldogság óra keretén belül a hála gondolatával foglalkoztunk.
A gyerekekkel először megbeszéltük, hogy mit is jelent az a szó, hogy hála. Volt, aki már hallott róla, és el is tudta mondani, hogy miért hálás.
Ezután kezdődött a „hálavonat” készitése. A gyerekek kaptak 1-1vagont, én pedig a mozdonyt készitettem el.
A vagonokba rajzolták, azt, hogy ők miért hálásak.
A munka végzése közben a Hála dalt hallgattuk és dúdoltuk.
Először én mutattam be a mozdonyt, elmondtam, hogy miért vagyok hálás, és feltettem a táblára. Hasonlóan jártunk el a gyerekekkel is. Miután mindenki elkészült, beszálltunk a „hálavonatunkba” és jókedvűen vonatoztunk.

A boldogságórákat immár 4.éve tartom az osztályomnak.
Az első hónapban ismét a hála témájával kezdtük, de mivel ez az utolsó évünk együtt, szerettem volna, ha most egy picit más szemszögből közelítjük meg ezt a témát.
Ezért most arra fókuszáltunk, hogy kinek miért lehetünk hálásak azért, hogy az osztályunkba jár és színesíti azt az egyéniségével, de megfűszereztük ezt egy csipetnyi önismerettel is.
Első körben mindenki annak írt egy gondolatot, akinek szeretett volna, majd véletlenszerűen is választottunk egymás közül. Legutoljára pedig mindenki azon is elgondolkodott, ő mit ad hozzá a 4.a közösségéhez. Mivel rengeteget beszélgettünk már hasonló témákról, meglepően könnyen ment nekik, de igazán annak örültem, hogy különbözőesetekkel is alá tudták támasztani egy-egy érvelésüket. Tehát nem közhelyeket pufogtattak, hanem reális, valós érzéseiket tudták szavakba önteni nemcsak a barátjukról, hanem bárkiről, sőt az sem jelentett gondot, hogy önmaguk erősségeiről beszéljenek.
Az egészet picit összekombináltam a rajzórával is: mindenki lerajzolta saját magát és a végén pedig elkészítették az egyedi emléktablójukat: felragasztották az önarckép mellé az összegyűjtött és papírra vetett gondolatokat.
Fülig érő szájjal gyönyörködtek a végeredményben, lelkendezve mondogatták, hogy nem is gondolták volna, hogy ennyi „cetlit” kapnak. A tablók hazakerültek, sokan kitették, örömöt csempészve így a szürke hétköznapokba is.
Továbbgondolva az ötletet, többen ilyen tablót szeretnének készíteni a szüleiknek is karácsonyra, szülinapra, sőt akadt olyan is, aki készített még egy minitablót a barátjának is.
Talán nem ártana mindannyiunknak egy ilyen tabló…

🙂

A hála témakör feldolgozása 1. osztályban. Még a 3-6 éves kézikönyv alapján dolgozunk idén.