A pozitív gondolkodás szellemében indítottam el az évet, mely nagyban segítette a csoport megismerését, összekovácsolódását. A tavaly tanult köszönési formákat, mozgással járó boldogság verseket „Zümmögi úrfi….”; „a mai napon…;” kiegészítettük „a jó reggel jó reggelt…”; „a nap, nap fényes nap…”c. versikékkel. Relaxációs gyakorlatként a „körbe-körbe karikába… és az égig érő fa vagyok…” mondókákat mondogattuk, rajzoltunk a levegőbe nyitott és csukott szemmel.
A bolygóktól indultunk le a Földre, ahová az űrlények (gyermeki kívánság) is meglátogattak bennünket. Családi (motiválás) összefogás is történt, hiszen két család is készített az űrtémánkhoz eszközöket (naprendszer és űrmanó) A bolygókba (körökbe) nyomdákat, matricákat gyűjtöttünk, aszerint ki, kinek hálás valamiért. Elkészítettük a napsugár „fényét” tenyérlenyomat segítségével és a közepébe lerajzolták a gyerekek kinek, minek, és miért hálásak, közben elmesélték élményeiket. A természetsétánk során apró dolgokat kerestünk, próbáltuk megfogalmazni, miért jó nekünk, ha fa, virág, katica, kutya, ház…stb létezik a Földön. Az idén már ügyesebben tudták elmondani, minek örülnek, miért hálásak a legjobban. Ilyen mondatok hangoztak el:-hogy anya létezik, hogy jöhetek óvodába, hogy játszhatok…, hogy ideadta a labdát, hogy vannak barátaim, hogy megcsináltuk anyával a bolygókat…stb. (naprendszert) A levélgyűjtés során néhány levél körbejárt: „Add tovább a falevelet!”…játékunk közkedvelté vált, majd mindenki odaszalad valamihez, valakihez, amiben örömét lelte. Hálás nap volt, hiszen a végén a játszótéren kötöttünk ki nagy boldogságukra. Másnap elbáboztam a „Maci bajban van…” c. mesét, mely olyan szuggesztívre sikeredett, hogy az utána lévő napokban állandóan előtérbe került. Az „őszmanó” nemcsak színes levelekkel, termésekkel, hanem finom gyümölcsökkel is meghálálta a gyerekek ügyességét. A Bagdi Bella: Hálás vagyok, hogy adhatok című dalt többször énekelgettük közösen, ahol az egyik kislány így szólt: „majdnem elsírtam magam…” -A pozitív érzelem áthatotta az egész csoportot.

Boldogságóránkat a Hála világnapján tartottuk. Közösen meghallgattuk a hónap dalát : Szép nap ölelj most át engem c. Beszélgettünk arról, hogy miért vagyunk hálásak.
— Van családom és ők szeretnek engem!
— Van testvérem!
— Mindent megvesz az anyukám, amit szeretnék!
— Nem vagyok beteg!
Közösen „Szív szigetet” színeztek , vágtak a lányok. A fiúk „Morcos mezőt” készítettek. Utána hidat építettek közé. A hídon úgy lehetett átjutni, hogy elmondták:
— Köszönöm a lábamnak, hogy tudok járni!
— Köszönöm a karomnak, hogy tudok ölelni, rajzolni!
— Köszönöm a fejemnek, hogy megtanultam a verset!
— Köszönöm a fülemnek, hogy hallok!
— Köszönöm a szememnek, hogy látok!
A végén arra gondoltunk a Szív szigeten, hogy milyen sok mindenért lehetünk hálásak!

Óvodánk három éve csatlakozott a Boldogságóra programhoz.
Újonnan induló kiscsoportommal ebben az évben csatlakoztam a programhoz. A beszoktatási időszakban a szokás, -szabályrendszer kialakítása mellett különösen fontos a befogadó, meleg, bizalomra épülő szeretetteljes légkör megteremtése.
A hála gyakorlása témakör foglalkozáson az életkori sajátosságokat figyelembe véve fő célom a közösségben átélt pozitív élmények által kiváltott „Jól érzem magam” állapot elérése volt.
Mivel a gyerekek most ismerkednek a rajzeszközökkel, nyomhagyás technikáival a relaxációs gyakorlatok közül az „Irkafirkát” választottam. A hónap dalának hallgatása közben a sokszor ismétlődő sorokat a gyerekek ízlelgették, be-be kapcsolódtak az éneklésbe. Én a mellettem levő gyerekek vállát átöleltem, ezt látva a többiek is csatlakoztak, így összekapcsolódva hallgattuk végig a dalt.
A dal hallgatása után néhány kislánynak eszébe jutott a Süss fel nap…, amit el is énekeltünk.
A gyerekekkel beszélgettünk, kinek mi okoz örömöt, mitől boldog. Még nagyon kicsik, ezért segítő kérdésekkel vezettem rá őket a kívánatos válaszokra: Ki szereti…? Ki boldog akkor, ha…? Ki hálás…?
Majd készítettük tenyérlenyomattal 2-2 virágot. Az egyiket beültették a csoportunk hálakertjébe, a másikat hazavitték a családjuknak, így valósult meg a téma továbbadása. Elmondtuk a mondókát, mutogatással kísérve. (Nap, nap fényes nap)
Külön öröm számomra, hogy az egyébként a szabályokat nehezen elfogadó, visszautasító kisfiú is velünk volt a közös tevékenységben.

Hosszú nyár után újra együtt vagyunk,amit már nagyon vártak a gyermekek! Elkészítettük a csoport Hála-fáját, minden levél egy olyan dolgot jelképez amiért hálásak lehetünk! A gyermekekben Mackó és nyuszi történetét hallgatva tudatosodott, hogy a mindennapi életünkben milyen fontos az hogy segítsük egymást!