Szeptember hónap a az újra találkozás és a beszoktatás jegyében zajlott. A pozitív kapcsolatok megalapozása, odafigyelés egymásra a mindennapok részét képezték. A boldogságórai tevékenységeket folyamatosan kapcsoltuk a zöld jeles napokhoz. Takarítási világnapon hálásak voltunk a szelektív hulladékgyűjtés szabályainak betartásáért, Autómentes világnapon pedig a kapott „Bringa jogsi”-ért. Dohányzás megelőzési program keretében hálánkat fejezhettük ki a tiszta, füstmenetes környezetünkért. Népmese napján Zita néni bábelőadása varázsolt el minket.
Hálaszívünket közösen készítettük el, amelyre boldogan írtuk fel és fejeztük ki hálás köszönetünket.

Idén újításként sikerült egy second hand üzletben rátalálnom Boldog Dórára. Így ma vele érkezem a gyermekek közé. Természetesen nagy izgalmat kelt Dóra megjelenése. Dóra köszönti is a gyermekeket és bemutat engem is. Elmeséli a gyerekeknek, hogy miért érkezett közéjük. Engem is megkér, hogy segítsek neki a feladatában.
Dóra megkéri a gyerekeket, hogy álljanak fel mindannyian és megkezdjük együtt a relaxációt. Zenével kezdjük és mozdulatlanul pihenünk, majd zenével kísérve Napimádással és a 21-s Repül a madár gyakorlattal kezdjük az alkalmat.
Miután így ráhangolódtunk az eseményre, beszélgetőkört kezdeményezünk Dórával. Elbeszélgetünk róla vajon, mi is az a hála?
Ezt követően elutazunk együtt a szivárvány színű léghajónkon Hálaföldre és elmesélem a Hálafa történetét. A gyermekek érdeklődve figyelik. A végén pedig Dórával beszélgetünk a történetről, a háláról.
Záró eseményként zenére relaxálunk és közben visszautazunk a csoportszobában, ahol az mf 4. oldalt együtt megcsináljuk (Kinek vagy hálás és miért? rajz)

Motivációs fát készítettünk. Kis faszívecskére ragasztottuk a gyerekek jeleit, a fára az kerül fel minden héten, aki valami jót cselekszik, valamiben kiemelkedően teljesít. Ezt a fát használtam fel a „hálás vagyok neked” játékhoz. A jeleket elhelyeztem a szőnyegen a kopasz fa köré. Sorra minden gyerek választhatott a lenn lévő jelek közül és egy mondatban megfogalmazta, hogy miért hálás a társának. Így végül minden jel felkerült a fára.

A hálafa története című mese meghallgatását követően, elkészítettük a mi Hálafánkat is (levelek a gyerekek tenyerei), közben megismerkedtek a hála fogalmával, és elmondták a gyerekek, hogy ki miért érzi hálásnak magát. Végül meghallgattuk a Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem című dalát.

A tevékenységet a Napimadás relaxációs gyakorlattal kezdtük. Körben ültünk a szőnyegen, középre egy uszadékfát helyeztem, amit nyáron a Dunánál találtam. Kiemeltem, hogy nagyon hálás vagyok ezért a folyónak. Körben nyári dolgokat ábrázoló képecskéket helyeztem ( fagyi, csónak, úszógumi…). Felelevenítettük a nyári évszak jellemzőit, majd minden kisgyerek választhatott egy-egy képet, amiről egy szép nyári emlék jutott eszébe és hálát érzett vele kapcsolatban. A képeket pár mondat kíséretében gyúrmaragasztóval tettük fel az uszadékfára. Így készült a mi hálafánk. Dalolva bújtunk át a hálafa alatt Bújj, bújj zöldágat énekelve.

Foglalkozásainkat a hónapban minden alkalommal relaxációval indítottuk. A relaxációkat szívest, örömest végezték a gyermekek. „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok” relaxációt kedvelték a legjobban, így ezt a gyakorlatot – nap közben – is több alkalommal végeztük. A hónapban közösen mondogattuk a „Szép nap, ölelj át most engem” című dalt. Ehhez folyamatosan más-más gyakorlatokat, ötleteket találtunk ki a gyermekekkel, például: párban éneklés, körben éneklés, koreográfia. A témát, hónap elején az „Add tovább a falevelet” játékkal vezettük be mind a két csoportba. Először csak egy darab falevelet indítottunk körbe a csoportokban, majd fokozatosan növeltük a számukat. Célunk az volt, hogy mindenkihez jusson el a falevél, így figyeljenek kis pajtásaikra, kövessék nyomon, hogy ki az akinél már járt s ki az aki még nem kapott falevelet. A játékba természetesen a szülőket is bevontuk, kik örömmel segítették a játék menetében a gyermekeket. A gyermekek és a szülők gyűjtőmunkában is részt vettek ezen hónapban. „Gyűjtögessünk” címszó alapján, aki csak tudott, őszi terméseket hozott óvodánkba. Mi, óvodapedagógusok matricákkal jutalmaztuk ezen gyermekeket. A hónap végén összehasonlítottuk kinek gyűlt össze több matrica, ki vett aktívan részt a mindennapok során.
A munkafüzetünkben a 3. oldalon található feladatot minden gyermek ügyesen oldotta meg.
„Kerekerdő kalandra hív téged…” mondókát és Boldog Dórát bevonva a téma feldolgozására, a gyermekeknek mi, óvodapedagógusok olvastuk el a „Hálafa” történetét, majd közösen beszéltük meg a hozzá kapcsolódó kérdéseket. A fa mondókáját nagyon megkedvelték a gyermekek, ami véleményünk szerint annak köszönhető, hogy óvodánk udvarán van egy hatalmas, öreg gesztenye fa, amit nagyon kedvelnek a gyermekek és HÁLÁSAK vagyunk ennek a fának. Hogy miért is? A gyermekek véleménye: nyáron ő ad nekünk hűvöset, ősszel ad nekünk a terméséből, és még levelet is küld nekünk, tavasszal pedig újra éled, virágzik aminek mindig örülünk. Az egyik csoportban a gyermekekkel így hálaleveleket festettünk, melyre különleges technikát alkalmaztunk. Egy papír dobozba helyeztük a már előre kinyomtatott falevelet. Diókat festettünk be barnára, zöldre, pirosra, sárgára, majd beledobtuk a papírdobozba. A gyermekek a papírdobozt mozgatva jobbra-balra, fel-le, festették színesre a HÁLA levelüket. A másik csoportban tépés technikával HÁLA levelet ragasztottak a gyermekek. Minden gyermeknek lehetősége adódott a napok folyamán, hogy megbeszéljük ő miért HÁLÁS és kinek HÁLÁS?! Ezt segítették mindennapi foglalkozások, például a közös fahéjas, sült alma készítése. A virágot, mint a hála jelét napi szinten lerajzolta valaki a csoportban, melyért mi óvodapedagógusok is hálásak voltunk.

Újra együtt a csapat! Többször adódott remek alkalom a nyári élmények meghallgatása után arra, hogy kifejezhessem a gyerekeknek miért is jó, hogy újra együtt vagyunk (ezt néhány gyermek is meg tudta fogalmazni), miért van hála most a szívemben. Ez a téma nehezen értelmezhető óvodásainknak, de a mindennapokba igyekeztem beépíteni úgy, hogy a nap lezárásaként elmondtam egy simogatás kíséretében, hogy miért vagyok hálás nekik személyre szabottan (kedvességért, segítségnyújtásáért, figyelmességéért stb.). Több alkalommal meghallgattuk relaxációs gyakorlatba ágyazva Bagdi Bella: Hálás vagyok c. dalát is és volt, amikor az ebéd utáni lefekvés előtt is ezt hallgattuk.
Hétről hétre megjelent tehát a hála fogalma. Az őszi gyümölcsök tekintetében rávilágítottunk arra, miért lehetünk hálásak a gyümölcsöknek. Az autómentes nap kapcsán pedig hálát adtunk a tiszta levegőért, melyre mi is tudunk vigyázni, de hálát adtunk a közlekedési eszközöknek is, hiszen segítenek, ha valahova sietni kell.
De a végső konzekvencia mégiscsak az volt, nagyon jó együtt lenni!