Boldog iskola pályaműve




Hetedikeseimmel osztályfőnöki órán dolgoztuk fel a hála témakörét. Megbeszéltük a hála szó jelentését, kinek, mikor, miért tartozunk hálával, tudunk-e egyáltalán hálásak lenni. Elkészítettük a hála plakátunkat, amely az osztály falaira került, és rajta olvasható, hogy kinek miért vagyunk hálásak.


Ma van ….a mosoly világnapja ! Gyerekeink is mindig mosolyognak , boldogak! A mosolygás világnapján mindenkinek jár egy mosoly, így mi is ezzel kedveskedünk Nektek! – Évike mosolyával !

Tápi József Attila Általános Iskola
Hetedikes osztályommal lelkesen fogtunk hozzá az első téma feldolgozásához. Körüljártuk a hála szó jelentését, kinek, mikor, miért tartozunk hálával, tudunk-e egyáltalán hálásak lenni. Elkészítettük a hála tablónkat, amely kis piros szivekből áll, és rajtuk olvasható, hogy kinek miért vagyunk hálásak. A gyerekek figyelmét a legegyszerűbb dolgokra hívtam fel, mert túlbonyolították volna a dolgokat. Pl: vannak érzékszerveim, szép napra virradtunk, tudok mosolyogni, kedvesen szóltak hozzám stb. Tanulságos volt mindannyiunk számára saját és egymás pozitív tulajdonságainak feltérképezése is. Lélekben megerősödve léptünk ki a feladatból. Köszönjük!

A XI. C osztállyal elkészítettük a hálanaplót. Különböző nyelveken keresték meg a köszönöm szót. A melegzuhany játék nagyon meglepte őket, mivel rendszerint az ember háta mögött nem mondanak jó dolgokat.

Hála témakörben megbeszéltük a fogalomhoz kapcsolódó érzéseket, gondolatokat. Itt került szóba a szülői szeretet, tisztelet, baráti és iskolai kapcsolatok. A 3. B osztály mind a 31 tanulója nagy lelkesedéssel fogadta ezt az eseményt. Elkészültek a hála kuponok, amiket majd egy szoros ölelésért, egy meleg kézfogásért fognak beváltani.

Pesterzsébeti Gyermekmosoly Óvoda
Az első Boldogságprogram témánkat egymás segítése, együttérzés, az ezért való köszönet és hála köré szerveztük.
Az adott korcsoport életkori sajátosságait figyelembe véve játékosan, gyakorlati megtapasztalás útján terveztük a Boldogságóra tervezését és megvalósítását.
A gyermekek számára fontos, hogy megfelelő időt-lehetőséget biztosítsunk az élmények átélésére, elmélyítésére, ezért nem egy konkrét napon, hanem két alkalommal is lehetőséget teremtettünk arra, hogy a hála és segítség fogalmát-érzését átélhessék ovisaink.
Az első alkalommal egy óriási pókhálót készítettünk körben ülve. Egy pamutgombolyagot elindítva, kacifántos „labirintust” alakítottunk ki. Minden gyermekhez eljutott a fonal, majd mindegyikük tovább görgette egy tetszőleges társának. Minden kisgyermek fogta a saját részére eső fonalat. Önkéntesen, egyszerre egy gyermek végiglépkedett a pókháló szabad résein. A többieknek nagyon kellett segíteniük társukat, el ne essen, be ne akadjon a lába, végig tudja járni az utat. Nagy élmény volt a segítőknek, és a lépegetőknek, de óvó néninek is egyaránt. Vidáman, nevetve, koncentrálva segítették társaikat, aki pedig végigjárta az utat, megköszönte a gyerekeknek a segítséget. Aki szerette volna, elmondhatta, hogy pontosan kiknek hálás a segítségéért, mi jelentett számára olyan segítségnyújtást, melytől könnyebben jutott előre. Majd kértem őket, számoljanak be hasonló érzésekről, ki miért tudna köszönetet mondani, vagyis hálásnak lenni, és kinek…akár az óvodában, akár otthon. Ezzel a lehetőséggel főként a nagyobbak éltek, a kisebbek inkább csendes szemlélőként voltak jelen.
Empátia, köszönet, hála, a másik megsegítése, csapatmunka, mi-tudat erősítése maximálisan megvalósult.
A második programunk alkalmával bevontuk a játékba csoportunk dadus nénijét is. Kitaláltunk egy történetet, mely szerint a daduska nénink elvesztette a szemüvegét, így nem tud dolgozni… mi lesz most Vele? Megkérdeztük a gyerekeket, segítenének-e Neki megkeresni a szemüvegét? Természetesen egyöntetűen igen volt a válasz. „Kifaggattuk” a dadus néninket, hol járt az óvodában, merre tehette le szemüvegét? Végigsorolta az intézmény több helyiségét, melyet rajzban rögzítettünk. Egy kisgyermek kezébe adtam a papírt, s végigsétáltunk a tornatermen, felnőtt öltözőn, konyhán, egy másik csoporton, a vezető irodáján, majd végül szerencsésen megtaláltuk az elveszett szemüveget a csoportszoba szekrényének tetején. A játékot a gyermekek jókedvűen élték meg, érzékelték a humorosságát, a segítségnyújtásban örömmel vettek részt. Daduska nénink is nagyon örült, hálája jeléül egy hatalmas adag gyümölcssalátával kedveskedett a gyerekeknek.
Kicsit megfordítva ugyan, de mégis átérezhették a gyerekek a köszönet, a hála fogalmát, érzését. Megfogalmazhatták saját szavaikkal gondolataikat, érzéseiket. Igyekeztünk a korosztálynak megfelelő módszertani eszközöket igénybe venni, hogy a program lényeges üzenete eljusson a gyermekeinkhez, gondolataikba beférkőzzön.
Eredményes hetet zártunk, vidáman, valóban boldogan telt ez a néhány nap.
Zollner Zoltánné, óvodapedagógus

Dr. Illyés Sándor Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium
A 4.-esekkel jó hangulatú órán alapoztunk az optimizmusra! 🙂 a derűs és boldog elnevezésű csoportok sikeresen oldották meg a rejtvényt, így OPTIMISTA gyerekek lettek! 🙂 élvezettel hallgatták Bella és Kevin dalát arról, hogy milyen is az optimista gyerek… a kisdiákok örömmel készítették el saját optimista szemüvegüket, nyírtak, színeztek… óra végére már együtt énekeltünk és táncoltunk, természetesen a színes, optimista szemüvegeinkben! lásd a képet! 🙂