Boldogságóra Program

A foglalkozást a Happiness című animációval indítottuk, ahol egy patkány boldogságkeresésének stációit követhettük. A patkány, (vagyis ezzel párhuzamban mi emberek) a fogyasztói lét örömeivel találkozott: reklámok csábítása, akciós áruért folytatott harc a szupermarketben, az új autó vezetése, az italok, majd a gyógyszer segítségével „álomvilágba” repült, végül egy papírpénzt fújt a szél elé, amelyet követni kezdett. Egy hatalmas üzemben ért véget a film, ahol az egérfogó rácsapódott és az állat az előtte lévő billentyűzeten gépelni kezdett. A záróképben a látótér kiszélesedett mutatva a több száz patkányt, akik ugyanígy tevékenykedtek. A gyerekek a képkockák alapján beszélhettek az örömkeresés gyakori módjairól és a végén szembesülhettek ennek az „árával” is.
Ezután egy PPT bemutatóban gondolatindítónak bemutattam a mai ember problémáit: folytonos agyalás a múlton és a jövőn, a rohanás, napi rutin cselekvések. A negatív gondolatok uralma a pozitív felett. A túléléshez, alkalmazkodáshoz valóban szükségünk van érzékenységre, ugyanakkor létkérdés a derű és a pozitív gondolatok befogadására is, hiszen ezek adhatnak nekünk energiát. Számos életút igazolja, hogy elérhetünk sokat, mégis érezhetjük magunkat boldogtalannak. Látszólag kevesebb javakkal, alacsonyabb státusszal is lehet valakinek örömtelibb élete.
Fontos tehát magunkban összegyűjteni és elgondolkodni, minek is örülhetünk? „Örömvárost” játszottunk. Megérkezünk. Gondoljuk el, milyen évszak van, mi van ott, vagy kik vannak ott, milyen színek, hangok, illatok vesznek körül és minek örülhetünk. (Közben relaxációs zene szólt.) A legtöbben barátokkal képzelték el ezt a helyet, nyári napon, de hűvös helyen. A körülményeket nem igazán részletezték, ebből is látszik, hogy a napi életben sem figyelnek valószínűleg a körülöttük lévő világ „csodáira”.
Két felelet közül választható válaszokat vártam feltett kérdéseimre. (pl. tél vagy nyár? / nevetés vagy nevettetés? /bicikli vagy autó? /kert vagy szoba? ) Majd a gyerekek lehetőséget kaptak, hogy bármelyiket bővebben is kifejtsék, miért az a választott preferenciájuk, ezáltal is többet tudtunk meg egymás személyiségéről.

A következő kérdést tettem fel: Te mikor örültél utoljára? El tudod mesélni a szituációt? Mi váltotta ki belőled az örömöt vagy megelégedést? Az egyik fiú a volt néptánc tanárnővel való találkozásról beszélt. Én is csatlakoztam, többször előfordul, hogy véletlenül találkozok a korábbi osztályom tanulóival és mennyire örülünk egymásnak. Egy apró dolog, egy váratlan találkozás is lehet öröm.
Csoportmunkában folytattuk az apró örömök felismerését az életünkben. Évszakok szerint, majd kategóriák szerint (természet, emberi kapcsolatok, testmozgás, hobbi) gyűjtöttük az apró örömöket.
Felolvastam Steve Jobsnak az Apple cég alapítójának tulajdonított (végül is bárki írta értékes) gondolatait, amelyet betegágyán életének végén fogalmazott meg: „A munkától eltekintve kevés örömöm van…” „…. más dolgokat kellene keresnünk, amelynek nincs köze a vagyonhoz…” „Talán kapcsolatokat, talán művészetet, talán fiatalabb korunk álmait…”
Juhász Gyula Az élet szonettje c. költeményét olvastam fel, majd meghallgattuk a Coldplay együttes Yellow című dalát: „Nézd a csillagokat, hogy neked ragyognak.” -közben mindenki egy-egy „örömkincset” nevezett meg és írt fel, amelyet egy kincsesládába helyeztünk.

Képek