Boldogságóra Program

Szeptemberben megérkeztek a Ficánkák egy élményekben gazdag nyári időszak után. A hónapot sok más tevékenység mellett végig kísérte a hála gyakorlása és megismerkedhettek a Meseszövő Manókkal is.
A hála gyakorlásának témáját az évszakhoz kapcsoltuk. A foglalkozás kezdetén az őszi fákká változunk és eljátszottuk az” égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok” illetve a „fújj-fújj” elnevezésű mozgásalapú relaxációs gyakorlatokat. Majd Boldog Dóra „Kerekerdő kalandra” hívta a gyerekeket, hogy elmeséljen nekik egy történetet a Hálafáról. A mesét beszélgetőkörrel zártuk, amikor felsoroltuk a mesében szereplő állatokat, beleképzeltük magunkat a fa helyébe, jó érzés lehetett-e neki, amikor úgy érezte, hogy nem elég szép és ügyes vagy nem elég erős. Kitértünk arra is, hogy mitől lett jobban, harkály doktor jó tanácsot adott-e a kisállatoknak? A gyerekek a történettel könnyen megértették, hogy mi hozott jó érzést a fának. Végül egy gyertyát adtunk kézről kézre (csak az beszélhetett, akinél volt, a többiek a szavát figyelték) és mindenki választott egy valakit a csoportból, akinek elmondta, miért hálás neki azon a napon. Legtöbben az együtt játszásért fejezték ki hálájukat. Összegeztük is, hogy sokkal vidámabban érezzük magunkat, ha nem egyedül játszunk. A beszélgetőkör zárásaként, akinek volt kedve, elkezdhette kiszínezni a hála fáját saját elképzelése alapján. Aki esetleg nem színezett rögtön, az elkövetkező napokban a színező sarokban elérhette bármikor a színezőt. A hála témája ettől a foglalkozástól kezdve a beszélgetőkörök részeivé váltak, és napközben mi is többször használtuk a következő szófordulatot, ha dícsérni, megerősíteni szerettünk volna: Hálás vagyok, hogy …. eltetted a játékot, magad elé engedted, meg tudtátok beszélni stb. Többször hallgatták meg Bagdi Bella: Szép nap c. dalát is. Hálaszívet is elkezdtek készíteni, amire felragaszthatták, miért hálásak, ebben segítségül hívtuk a munkafüzetben található feladatlapon található szimbólumokat. nagy örömmel színeztek, vágtak, ragasztottak. A beszélgető körökben szép lassan egyre több lehetőséget soroltak fel, így elkészültek a hála buborékok is. Ezeket azért készítettünk el, hogy miután elmondták a beszélgetőkörben, kinek és miért hálásak azon a napon, a buborékba egy csillag nyomdát adhassanak hálájuk jeléül. Egyik nap a szülők iránti hála került porondra. A ki miért hálás a szüleinek kérdésre nagyon sok féle válasz érkezett: azért, mert elpusztult a kiskutya és kaptunk meglepetésből menhelyről másik kutyust vagy azért, mert mindig kapok kakaót, amikor lefekszünk vagy azért, mert ha szomorú vagyok, ad puszit vagy azért, mert nyáron elutaztunk és megnéztük a tengert. Kértük őket, hogy amikor hazamennek, jusson eszükbe és mondják is el a szüleiknek, ha hálásak, hiszen amikor a kispajtásoktól ők hallják, hogy valamiért hálásak, jó érzést éreznek, a szüleiknek is biztos örömet okozna, ha tudnák.
A hálafákból végül egy hálaerdőt készítettünk, ami a Meseszövő Manók Szóperenciás tengerét öleli át. A Meseszövő Manók életével is ismerkedtünk, akik Szív szigeten élnek, ami a Szóperenciás tenger közepén van. Rajzoltak szivárványt is, és rájöttünk, hogy ebben a tengerben él egy Szivárvány hal is, aki a hála buborékokat őrzi. Reméljük sikerül addig még több csillagot gyűjteni a buborékokba, amíg megmásszuk a Süveghegyet együtt!
Szülőin is beavattuk a szülőket a program témáiba. Kaptunk visszajelzést, hogy voltak gyermekek, akik otthon el is mondták, hogy miért hálásak. Örömmel tölt el bennünket, hogy felkeltette az érdeklődésüket és egymásra másképp kezdenek el figyelni.

Képek