Boldogságóra Program

Elvégzett feladataink:

Április a megbocsátás hónapja. Életünk során gyakran kerülhetünk kellemetlen, vitás helyzetekbe, adódhatnak összeütközéseink, nézeteltéréseink, belekeveredhetünk nem kívánatos szócsatákba, veszekedésekbe másokkal. Ez az élet természetes velejárója, de a megoldás mindig a feszültségek feloldása, a megbocsátásra való törekvés kell, hogy legyen. Ehhez önuralom, fegyelmezettség, együttérzés szükséges mindkét fél részéről, ami tanulható és gyakorolható. Ezt tettük mi is az április 23-i boldogságóránkon, ismét az iskola, az osztályterem valóságos falai között.

Az oktatási segédanyagban található relaxációs gyakorlattal (Bagdy Emőke: Mozgassuk meg magunkat!) lazítottunk az óra bevezető részében és légzőgyakorlatokkal oldottuk a napközben felgyülemlett stresszt. Elkészítettük a munkafüzetben (132. oldal) található rejtvényt, aminek megfejtéseként a bocsánatkérés egyik fontos kulcs szavát kaptuk meg: SAJNÁLOM!
A „Kőbe vésve” című feladat kapcsán készítettünk ”megbocsátó szívecskéket”, amikre mindenki ráírhatta annak/azoknak a személyeknek a nevét, akiket a közelmúltban megbántott, így jelképesen a szívecske odaajándékozásával bocsánatot kérhetett tőle/tőlük. Voltak olyan tanulók, akik április elején, még az oktatás online/digitális részében, igazi kavicsra festett szíveket is készítettek, amit elküldtek számomra (Lsd. képek között, alul!).

Készítettünk színes papírból „megbocsátó kesztyűt” is, mindenki csak egyet, a jobb illetve a bal kezére valót, attól függően, hogy melyikkel fog kezet. Ez a kesztyű a képzeletünkben varázshatalommal bír, hiszen ha a kezünkre húzzuk, majd utána kezet fogunk vele, azzal a személlyel, akit megbántottunk, elnyerjük a bocsánatát.

A legizgalmasabb feladat azonban a „megbocsátás hajóinak” elkészítése volt. Mindenki a kapott lapból kis csónakot hajtogatott, amire varázsszavakat írt: sajnálom, bocsánat, köszönöm, szeretlek, megértelek. Utána a járműveket „vízre” bocsátottuk és együtt, „közösen evezve” képzeletben elutaztunk a „szeretet szigetére”, ahol mindig békesség és egyetértés honol. A vizet egy padlóra leterített, sötétkék színű, általunk kissé meggyűrt asztalterítővel helyettesítettük.
Közösen megnéztük a „Fragmentos” című kisfilmet is. Tanulságként megbeszéltük, hogy a szereplők arcán, kezén akkor jelennek meg a gondokat jelentő barázdák, törésvonalak, amikor valami rossz és kellemetlen hatás, érzés, benyomás éri őket. A megnyugvást pedig a megértés, a megbocsátás és a feloldozás hozhatja el mindenki számára, amit kiválthat egy egyszerű ölelés vagy éppen egy kézfogás. Ez az, amire mindig, minden helyzetben törekednünk kell!

Beszélgetéseinket, alkotótevékenységeinket a következő mondóka (áprilisi segédanyagból vett) együtt mondásával, hangos ismétlésével zártuk:
„Ha valakit megbántottál, akit nagyon szeretsz.
Meséld el a szíved súlyát, könnyebb lesz neked.
Ő pedig majd mosolyogva ölel át téged,
Veled örül majd, mert nagyon szeret téged,
S ezen túl, ha megbántod a másik szívet,
A varázsszavakat elmondani ne feledd:
Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek!”
Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalának meghallgatása után mindenki vidáman és feltöltődve távozott a foglalkozásról.

Képek