Boldogságóra Program

Beszámoló a havi feladatokról:
Októberben az optimizmus fogalmával ismerkedtünk a csoportommal, aminek megértéséhez szükség volt a pesszimizmus szó értelmezéséhez is. Első lépésben tisztáztuk, hogy mindennek van „jó” és „rossz” oldala is, de a „félig tele a pohár – félig üres a pohár” elv felfogása után gyorsan ráéreztek arra, hogy a kettő közül az a leghelyesebb, ha mindig az előbbire összpontosítunk, vagyis mindenben elsősorban a „jót” keressük, arra fókuszálunk. Ennek jegyében folyamatosan formálódott szemléletünk, megtanultuk, hogy az életben minden nehézséget új megpróbáltatásként fogunk fel, és mindig mindenre létezik valamilyen megoldási lehetőség. Ezért természetesen nekünk is muszáj tennünk, cselekednünk, tehát a felmerülő akadályainkat nem kudarcként, hanem orvosolandó, megújításra váró feladatként szükséges kezelni. Ha kell, többször is belevágunk, neki ugrunk, újra és újra megpróbáljuk még a lehetetlennek tűnő kihívásokat is, s a harcot addig folytatjuk, amíg meg nem találjuk a lehető legmegfelelőbb megvalósítási módot magunk és a külvilág számára egyaránt (Mf. 23-24. o.).
Hogy közben ne felejtsünk el derűsnek lenni és maradni, elkészítettük „Sanyeszt”, a mindig vidám és mosolygós arcú madárijesztőt, aki teljes életnagyságában iskolánk bejáratánál köszönti reggelente tanulóinkat, és az a feladata, hogy pusztán kedves lényével és megjelenésével mindnyájunkat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt jókedvre derítsen.
Mivel az optimizmus jelképe a sárga színű, mosolygós arcocska (smiley), tökből is faragtunk ilyet, sőt, még lehullott falevelekből is megalkottuk a gyerekek nagy örömére (Lsd: képek a lap alján!).
A hónap feladataként a Valóra vált álmok című tablót készítettük el, aminek fő elemei színes falevelek lettek. Ezekre a levelekre rajzoltuk rá az élettel kapcsolatos elvárásokat, terveket, álmokat, melyeket lágyan fújdogál, így egyik helyről a másikra sepreget az őszi, októberi szél, azt szimbolizálva, hogy vannak ugyan vágyak és elképzelések a gyerekek életében, de ezek még folyamatosan változnak, sok átalakuláson mennek keresztül, mire felnőtt korukra kikristályosodnak majd. Ám szerepük rendkívül fontos! Kell, hogy létezzenek a tudatunkban, ez a megvalósulásuk első állomása, alapja, hiszen minden egy gondolattal kezdődik, apró álmokkal, célokkal a jövőt illetően, úgyhogy „merjünk nagyot/nagyokat álmodni!”.
Az órák során sokat játszottunk a „Pozitív gyerek vagyok” című kártyacsomaggal, amit annyira szeretnek a gyerekek, hogy minden foglalkozáson előkerül, szinte kikövetelik tőlem. Közösen fogalmaztunk, készítettünk egy önmagunkra vonatkozó, pozitív állításokat tartalmazó mondatbankot is (Mf. 31. o. segítségével), amit elő lehet venni és olvasgatni, ha szomorúak vagyunk. Az „Örök mosoly” című feladat kapcsán pedig mindenki lerajzolhatta a legvidámabb, legmosolygósabb, legoptimistább önarcképét a fénymásolt tükörkeretbe (Mf. 33. o. alapján).
Már többször is kipróbáltam Prof. Dr. Bagdy Emőke a kézikönyvben megtalálható meditációi és mozgásalapú relaxációs gyakorlatai közül néhányat, amiért annyira hálásak a gyerekek, hogy több szülő elmondása alapján még otthon a családot is tanítják, bevonják a gyakorlásba (Pld: Energiacsillag, Napimádás, légzőgyakorlatok…).
Úgy gondolom, ez a hónap is tartalmasan telt el, sokat tanultunk, alkottunk, fejlődtünk, pozitívan töltődtünk s most így az őszi szünet első napján elmondhatom magamról/magunkról Bagdi Bella dalszövegét idézve, hogy: „Jól érzem magam!”.

Képek