Boldogságóra Program

A hónap témáját a „Megküzdési stratégiákat” több foglalkozáson keresztül mutattam be a gyerekeknek, illetve több alkalommal is foglalkoztunk a témával. A tevékenységek kezdetét mindig egy Bagdi Bella dallal kezdem, általában a témához ajánlott éneket szoktuk meghallgatni a gyermekekkel, így már tudják milyen foglalkozás fog következni. Az első alkalommal megismerkedtünk a témával. Elmagyaráztam nekik, hogy mindig lesznek dolgok, események, amelyeket majd nem fognak szeretni, komoly problémákkal kell majd küzdeniük az életben, esetleg félni fognak valamitől. Azt is elmondtam, hogy sokszor bántanak meg bennünket a környezetünkben lévő emberek, vagyis rosszul fognak esni dolgok. Ezekre a pillanatokra, élethelyzetekre tervet lehet készíteni, fel lehet készülni rájuk vagyis stratégiát kell készíteni. Meg kell küzdeni a problémákkal, félelmekkel, aggodalmakkal, hogy boldogak és elégedettek lehessünk az életben. A foglalkozás keretén belül elmesélték a aggodalmaikat, problémáikat (ezekre a dolgokra azonban máskor is hagyok időt, úgy érzem a gyerekek bizalommal fordulnak hozzám). Közösen próbáltunk tervet készíteni a problémák megoldására. Voltak akik az iskolától féltek, egy kisfiú a csúfolódástól. Az összeveszett barátnőknek is sikerül kibékülniük. A Boldogságóra program témai lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a gyerekek nyíltabbá váljanak velem és társaikkal szemben is. A Boldogságórák témáját igyekszem beilleszteni az éppen aktuális projektünkbe. Ezúttal az óvodánkban rendezett farsangi mulatság illett a hónap feladatához, mivel a gyerekek többsége szuperhősnek öltözött. A torna foglalkozás záró játékaként a boldogságóra könyvben ajánlott hajótörés játékot játszottuk, közben Bagdi Bella „Világomban minden rendben van” című CD-t hallgattuk. Nagyon élvezték a játékot, pokróc helyett karikákat használtam. Feladatként adtam fel, hogy az egész csoport meneküljön meg a tutajok körül úszkáló cápáktól. Az elején párosával álltak a karikákban, majd minden alkalommal amikor újra bekapcsoltam a zenét elvettem egy karikát. Míg a zene hallatszott szabadon szaladgálhattak, illetve „úszhattak” a tengerben, ha a zene elhallgatott be kellett futniuk a karikákba. Mivel aznap kevesen voltunk, utoljára a legnagyobb karikát hagytam, amelyben a végén mindannyian elfértek. Egy páran már a karika szélén álltak, de átkarolták egymást és nem engedtek senkit a tengerbe esni. Öröm volt Őket nézni. A gyerekeknek A hónap utolsó foglalkozásán, amikor megkértem Őket, hogy rajzolják le kedvenc szuperhősüket meg is beszéltük, ki miért öltözött épp annak a szuperhősnek és melyek azok a tulajdonságok, amiért épp azt a szuperhőst választották. A tevékenységet közös fényképezéssel zártuk, vidáman helyezkedtek el a képek kedvéért, annak külön örültek, hogy a csoportszobában helyeztem el a plakátokat a szuperhőseikről.

Képek