Boldogságóra Program

Nem csak az elméleti oktatásban, hanem a gyakorlatban is nehéz megtartanunk az optimista látásmódunkat. Pedig derűlátás nélkül nem tudunk a betegeknek reményt vagy vigaszt nyújtani.
Kiemelten fontosnak tartottam ezért ezt a hónapot és igyekeztem minél jobban fölkészülni a Boldogságórára. Ráhangólódásként kártyapárosító játékot választottam, amelyben a diákok a kiválasztott kártyáik alapján keresték meg egymás párját, eldöntve, hogy optimista vagy inkább pesszimista hangnemű a kártyán fölvázolt élethelyzet. Miután megmozgattuk a csontjainkat rátértünk a munkalapok kitöltésére. A diákok feladata volt meghatározni, milyen érzéseket és gondolatokat váltanak ki belőlünk bizonyos életszituációk, majd igyekeztünk negatív életeseményeket értelmezni a lehető legoptimistább szemlélettel. Az óra végén választható volt a feladat – a csoport egy része optimista napocskát gyártott. A témának a diákok jövő évi korházi gyakorlattal való derülátó elvárásait, hiedelmeit választottam. A csapat másik fele fogalmazást választott, ahol kifejthette azt, hogyan alakult a nem túl kedvező élethelyzete a lehető legjobb módon.
Az óra az -optimizmus gyakorlására- igényelte a játékkártyák kétnyelvű változatát, valamint az életszituációs munkalap elkészítését. Alapul Bagdi Bella és Dezső Anita Boldogságóra 14 – 20 éveseknek című könyve szolgált. Az optimista napocskát a gyerekek rajzlapra rajzolták, majd kiszínezték. Megjegyezném, hogy a 14 és 20 éves korosztály lételeme a csillámpor és a csillagos konfetti. Az alkotásokat az osztályban állítottuk ki, hogy mások is örömüket leljék a szó szerint vakító művekben. A fogalmazásokat pedig szeretném megosztani veletek! Íme:

„Egy keddi napon történt. Ez egy teljesen átlagos nap volt. Úgy zajlott, mint ahogyan általában a keddi napjaim szoktak. Reggel rögtön felkelés után elővettem az Egészség és betegség alapjai könyvet és elkezdtem fölmondani magamnak az anyagot. Elég nehezen ment, sok mindent elfelejtettem. Kezdtem bepánikolni. Ma dolgozatot írunk az első órán. Nem kaphatok rossz jegyet! Eltettem a könyvet a táskámba, mert már nem volt sok időm indulásig. Készülődés közben folyamatosan a dolgozatra gondoltam. Ötöst fogok kapni! Pedig tegnap két órát ezt tanultam. Egy mély levegő, próbálj megnyugodni. Lesétálok a lépcsőn, megcsinálom a tízóraimat. Eközben anya is felkelt. Elmesélem neki, hogy nem emlékszem semmire, amit megtanultam, és nagyon félek. Ő azt tanácsolta nekem, hogy nyugodjak meg és ne mondogassam magamnak, hogy ötöst fogok kapni. Anyának igaza van! Ha tanultam nem kaphatok ötöst! Jól fog sikerülni a dolgozat! Fél órával később már az iskolában voltam. Óra előtt még átismételtem az anyagot, de ezúttal türelmesen és oda figyelve. Dolgozatírás közben is próbáltam nyugodt maradni. Másnap értesítés érkezett a telefonomra – hármas lett a dolgozat! Nagyon örültem neki. Igaz, nem jeles, de a lényeg, hogy össze tudtam szedni magam. Ha pozitívan gondolkodom sok mindenre képes vagyok!“
Orsi

„Újból itt a szeptember. Oly gyorsan eltelt az a várva várt fantasztikus nyári szünet. Tele volt meglepetéssel, örömmel, bánattal, csalódással, viszont mindezek ellenére boldogan gondolunk vissza rá! Itt álunk egy új ajtó küszöbén, telis-tele új kihívásokkal, álmatlan hétköznapi éjszakákkal, zsúfolt hétköznapokkal, hetekkel, hónapokkal. Millió új érdekesség vár ránk, amiről még nem is hallottunk. A felsőbb évfolyam diákjai arról beszélnek, milyen nehéz lesz nekünk, másodikosoknak ez az új tanév. Már koránjában elrettentünk ezektől a pletykáktól, ezért mindenki félve tekint az új tanévre. Ha jobban belegondolunk, bizony nem mástól függ az életünk. Minden ember más, mindenki másként éli meg az élete eseményeit. Minden rajtunk ál, nem máson. Sokszor a másik felet hibáztatjuk, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy mi szeretnénk. Magunkat kell első sorban rendbe tenni – pesszimista elme – pesszimista élet. Ne hagyd soha, hogy más irányítsa az életed. Magadnak élsz és magadnak tanulsz új dolgokat. Gondolkodj mindig optimistán és boldog új életet élhetsz! “
Viki

„Mindig szerettem volna táncolni. Anyukám ezért öt évesen beíratott táncra. Akkor még nem nagyon ment, aztán idővel kezdtem belejönni. Sokszor feladtam volna, mert elestem vagy mert nem annyira ment, mint másoknak, de próbálkoztam tovább! Haza mentem és gyakoroltam minden nap. Ez hét évig tartott. Voltak fellépéseink is – valamelyiken nem vettem részt mert nem ment jól a koreográfia, de később már az első sorban táncoltam. Talán azért rajongok a táncért, mert az egész családom néptáncos. A családom minden egyes föllépésemen jelen volt, mindig nekik akartam megmutatni mi minden újat tanultam. Az időmet most a tanulás köti le, de a tánc még mindig érdekel. Igaz, hogy aktívan most nem táncolok, de a csoportom föllépéseire eljárok és buzdítom őket. A jövőben újra szeretnék foglalkozni a tánc valamelyik formájával. “
Emese

„A tegnapi napom szeretném nektek elmesélni, ami nem sikerült valami jól. Az este annyira fáradt voltam, hogy elfelejtettem beállítani az ébresztőórám, így jóval az után keltem fel, mint ahogy szoktam. A nagy sürgésben otthon felejtettem a reggelim és az italom, amit már csak a suliban észleltem. Ez nem is jelentett volna gondot, ha csak öt óránk lett volna, de pont ezen a napon csak este hatra érek haza az iskolából. Kinyitottam hát a pénztárcám, hogy ebédszünetre készíthessek pénzt, de csak egy eurónyi aprót találtam benne. Kicsit megijedtem, hogy mi lesz velem így estig, hisz ha nem sikerül reggelit szereznem estére már nagyon éhes leszek. Megkérdeztem az osztálytársaimat, nincs- e ételtöbletük, de már mindenki elfogyasztotta a sajátját, vagy neki is csak kevés volt. Nagyon elszomorodtam. Mi lesz így velem? Akkor toppant be a padtársam. Elmondtam neki is mi történt velem. Szerencsére az anyukája sok tízórait készített neki, így ő megosztotta velem. Még narancslét is kaptam. Nagyon hálás voltam neki, így nem kellet egész nap éheznem.“
Barbi

„Reggel négykor kellet kelnem, ezért véletlenül lyukas pólóban indultam el otthonról. Az iskolában aznap palacsintát sütöttünk és még össze is piszkoltam az amúgy is lyukas pólómat. Megijedtem, hogy egész nap ebben kell lennem, és még haza is kell vonatoznom. Ötletem sem volt, mit csináljak mivel az összes osztálytársam kisseb méretű ruhát hord. Szerencsémre az egyik barátnőmnek, aki épp nem volt suliban itt maradt a tornapólója. Fölhívtam őt, hogy kölcsön vehetem-e. Ezzel megoldódott a problémám és nem kellet koszos pólóban hazamennem.“
Szandi

„Ma reggel sikerült elaludnom. Nagyon siettem, így sikerült időben beérnem a suliba, de a tízóraim otthon maradt. Gondolkoztam, hogy még úton az iskolába beugrom egy boltba, de akkor már biztos elkéstem volna. Így hát reggeli nélkül maradtam. Amint beértem a suliba, azt a hírt hallottam, hogy a diáktanács ma palacsintát süt. Nagyon megörültem! Érdeklődtem a tanárnőnél, hogy nem kell-e segíteni a sütésben. Örömmel fogadtak. Így a palacsinta volt a reggelim. Egész jól végződött a napom!“
Eszter

Képek