Boldogságóra Program

A januárban a célok kitűzése volt a feladatunk. Fontosnak tartottam beszélni arról, hogy mit is jelent ez. Mik a célok, amiket kitűzünk és melyek az álmok, amiket meg akarunk valósítani, amiket el szeretnénk érni.
Egy beszélgetőkört indítottunk ezzel kapcsolatban, melyben a nagyon nagy álmokról beszélgettünk, hogy ki mi akar lenni, ha nagy lesz. Megvitattuk, hogy mire lesz szükségük ahhoz, hogy ez az álmuk teljesülhessen. Sőt az egyik kisfiú bevallotta, hogy feleségül szeretné venni az egyik csoportba járó kislányt, és mi segítettünk neki, hogy hogyan tudná ezt megvalósítani, mire is van szüksége egy lakodalomhoz.
Készítettünk egy hatalmas kézformát, mely a havi témánk jelképe lett. Erre mindenki a mf. 38. oldaláról kiszínezhetett legalább 3 tevékenység képét, amit az iskolás korukig szeretnének megvalósítani, és ezeket a képeket kivágtuk és felragasztottuk a jelük köré, majd a hatalmas kézformára. A nagyobbaknak azonnal volt konkrét elképzelésük arról, hogy melyek lennének a kitűzendő feladatok, de a kisebbeknek segíteni kellet rávezető kérdésekkel, hiszen ők azt mondták, hogy „már mindent tudnak”.
Alakítottunk 2 csapatot is és megszerveztük a célbadobós játékot babzsákokkal és karikákkal. A cél most az volt, hogy beletaláljanak a karikába. nagy örömmel töltötte el őket, ha sikerült beletaláljanak.
Készítettünk varázshópelyheket is, melyet a csoportszoba dekorálására használtunk fel. Mi festékkel lenyomatozva készítettük el, melyek egy-egy célt szimbolizáltak a bejárati ajtónk téli fáján.
Csoportcélként egy nagy feladat elvégzését terveztem be, mely jól illeszkedett a téma feldolgozását segítő meséhez. Egy másfajta program eszközeként van a csoportnak egy hatalmas vár kirakó, melyet ezelőtt még sohasem láttak, még sosem próbáltak ki a gyerekek. Úgy gondoltam, ez megfelelő motiváció lesz a mese felvezetéséhez.
Együtt kiraktuk a hatalmas várat ábrázoló puzzlet, ami igazi együttműködést, összedolgozást, kompromisszumkészséget követelt meg.
Erről „eszembe jutott” a mese, elmondtam a Boldogvár meséje című történetet a könyvünkből, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Könnyen érthető szövege, a jól követhető események végig fenntartották a figyelmüket. Nekem kifejezetten tetszettek a felbukkanó népmesei motívumok benne.
Ezt követően el is játszottuk, eldramatizáltuk a történetet, amit nagyon szórakoztatónak találtak. igyekeztem úgy alakítani, hogy minden gyermek szerephez jusson, így aki nem volt főszereplő, az is kapott feladatot, például ők voltak a fák az erdőben vagy a lovak a hintóhoz.
Kellemes érzés volt azt tapasztalni, hogy a dramaturgban nem volt szükségük sok segítségre. Figyelték a szöveget, tudták, mi fog következni egyszeri hallás után is.
A mese lezárásaként a munkafüzetünk 36. oldalán levő boldogság vár rajzot adtam színezésre.
A hónap lezárásaként felhelyeztük a csoport boldogság várhoz vezető útra a januári téma jeleit. Alkalmazva a komplexitást itt is, egy kis matematikai számolást is beleszőttem zárásként. Megszámoltuk, hogy hány célt értünk már eddig el, hány lépcsőfokra tudtuk kirakni a jelet és még mennyit kell megvalósítsunk, mennyi lépcső van még hátra a legnagyobb cél eléréséhez, a várhoz való feljutáshoz. Megállapítottuk, hogy épp félúton vagyunk, mert már 5 lépcsőfokra felértünk és még 5 van hátra.

Képek