Boldogságóra Program

Az óra első felében beszélgettünk arról, hogy ismerik-e az optimizmust, mint fogalmat, arról, hogy kinek milyen napja van ma, illetve, megpróbáltuk arckifejezésünkkel bemutatni, hogyan érezzük magunkat. Arról is beszéltünk, hogy mi teszi őket szomorúvá és mi vidítja fel egy-egy napjukat. Aztán kis versenyt tartottunk, ki bír komoly ábrázatot vágni egy percig, miközben a többiek mindent megtesznek azért, hogy elnevesse magát a vállalkozó próbálkozó 🙂 Megállapodtunk abban, hogy az egy perc nagyon hosszú idő ilyenkor, senkinek sem sikerült, de arról beszéltünk aztán, hogy ez nem is baj, biztosan azt jelenti, hogy alapvetően vidámak vagyunk és fogékonyak a jókedvre és ez jó. Aztán arról beszélgettünk, hogy a pozitív életszemlélet, a jókedv és az optimizmus miben segítheti az ember életét. Majd rátértünk a fő témánkra: ki milyennek képzeli el önmagát felnőttként, ha minden jól alakul és minden terve valóra válik. Öröm volt hallgatni, hogy legtöbbjük családot, gyerekeket, társat szeretne maga köré. És még csak ötödikesek!!!! Persze ehhez kényelmes, nagy ház és egy autó is kellene, ezt is szeretnék.
Egy nagy sárga színű lapot annyi részre osztottam, ahányan ott voltak (6 fő), és azon a kis cikken kellett lerajzolni a saját életüket 20-30 év múlva.
A feladat arról is szólt, hogy hogyan tudnak egymáshoz ennyire közel kerülve alkotni. Érdekes tapasztalat volt, hogy a közelségből adódó konfliktusokat hogyan rendezték. Megfigyelhető volt a kommunikációjukban és a toleranciaszintjükben bekövetkezett pozitív változás is az óra végére, persze ehhez kellettek az útbaigazításaim és figyelemfelhívó kéréseim.
Nagyon hasznos, többrétű és érdekes volt az erre szánt két tanóra.

Képek