De jót játszottunk! A játék neve Titkos karmester. Ez a játék nemcsak a mozgásról szól, de fejleszti a figyelmet, az összpontosítást, a kreativitást, a folyamatosságot. Bár elég könnyen és gyorsan rájöttünk a karmester kilétére, mégis izgalmakkal teli perceket töltöttünk együtt játék közben.

Májusban a testmozgás örömét helyeztük előtérbe. A Csodabogyók mindig, minden pillanatban szeretnek mozogni, játszani, de a testnevelés óra a legjobb alkalom arra, hogy igazi mozgásterápiában részesüljünk. Igazi játékóra volt ez. Hullámvasútba „ültettem” a gyerekeket először. Nagyon vidám kis vonatok alakultak ki, bóják és zsámolyok között kellett hullámozni, mókás testtartással haladva úgy, hogy egymás vállát nem lehet elengedni. Kis versengést is becsemepésztünk, a lányok vonata versengett a fiúk vonatával, majd közös együttműködéssel vegyesen hullámoztunk. Nagyon élvezték! (Én is!), majd a Medve-Mormota játék megismerése következett. Új játék volt ez, kicsit gondolkodni is kellett, de sikerült! Zárásként az osztály kedvenc játékával zártunk, a Kő-papír-olló játékkal. Két csapatban , hullahopp karíkákból kialakított pályán egymással szemben indultak el a csapattagok. Találkozáskor a kő-papír-ollóval döntik el, ki haladhat tovább. Imádjuk ezt a játékot! A feltöltődés, a mozgás örömének élvezete garantált volt az órán.

„Nagyobb gonddal ápold tested épségét is, hogy az méltó lakása legyen lelkednek s könnyebben cselekedhesd a jót…” Széchényi Ferenc

Nagyon izgalmas hónapot tudhatunk magunk mögött most is. Táncoltunk, járt a kezünk, lábunk a hónap dalára. Hetente több alkalommal is. Köszönjük ezt a minden porcikánkat táncra hívó dalt. Ízelítőt kaptak a gyerekek az Erősségközpontú Oktatási Programból. (Tudom, hogy ez nem számít bele a hónap feladatába, de úgy gondoltam megosztom itt is).
Választottunk magunknak idézetet. A gyerekeknek azért ez tetszett, mert fontos számunkra a jót megélni, kerülni akarják a rosszat, kellemetlen érzéseket. Amikor a testmozgás fontosságáról beszélgettünk, a gyerekek kitalálták, hogy hozzuk létre a saját városunkat, ahol a házikójukban mindenki a kedvenc sportját gyakorolhatja. El is neveztük Jól érzem magam városnak. Bemutatták az úszást, focizást, kerékpározást, tornázást, futást, rollerezést, bokszot, közös játékot.
Ezután a csoportom kapott egy kis ízelítőt az Erősségközpontú Oktatási Programból (most végeztem a képzést). A gyerekek nagyon lelkesek voltak. Mindenféleképp szerettem volna az idei csoportommal kipróbálni.
A ráhangolódás során elsőként csukott szemmel kellett nekik a kis magocskából virággá nőni, hogy mindenki a saját elképzelése szerint valósíthassa meg. Ezután nyitott szemmel újra átéltük a növekedés örömeit. Fontos volt, hogy csendben tegyük, csak a szelet, madarak csicsergését, rovarok zümmögését utánozták közben. Eljátszottuk, hogyan nyílik ki egy virág. El kellett képzelni milyen az, amikor a virág még csak magocska, kicsirázik, kibújik a földből, növekszik, leveleket és bimbót hoz, majd kinyílik. Éreztük, hogyan tárul elénk a világ, közben éreztük a szellő susogását miközben hajladoztunk általa, az esőcseppek simogatását éreztük miközben végig folyik a virág szárán, a nap meleget adó sugarainak csiklandozását a virágszirmainkon.
Megnéztük az Erősségek kertje című animációs kisfilmet.
Az előre kinyomtatott, lelaminált 4 részből álló erősségkertet közösen kirakták többször is. Beszélgettünk arról, hogy milyen erősségeket láttunk a kisfilmben, hogyan lehet ezeket táplálni megfelelően.
A gyerekek kiscsoportokba rendeződve megkapták a kinagyított erősségvirág csoportokat, amelyeket kiszíneztek a filmben látottaknak megfelelően. Nagyon ügyesen tudtak összedolgozni közben. Volt, aki a szirmokat, míg a másik gyerek a belsejét színezte. A színezés előtt megkérdeztem, hogy milyen színűek a virágok. Nagyon jól megfigyelték. A csoportok színeit már nem tudták megjegyezni, ezért kivetítettem a kertet. Ezután a kiszínezett erősségvirág csoportokat elhelyezték az erősségkertben. Előtte én odakészítettem az erényeket. Itt szinte meg se kellett kérdeznem, hogy mit gondolnak az erősségkertről, maguktól kezdték el mondani azokat a gondolatokat, amiket színezés közben egymásközt megosztottak.
Lezárásként választhattak maguknak erősségvirágot. A gyerekek nagyon aktívak voltak végig, szeretik ezeket a helyzeteket. Ezzel nagyon tudnak engem is motiválni, számomra ez a legnagyobb élmény mindig. Úgy érzem célt értem abban, hogy a gyerekek érdeklődését fel tudtam kelteni. A gyerekek figyelték egymást, meghallgatták a másikat, ez már jól kialakult a boldogságórákon. A gyerekek reakciója akkor lepett meg, amikor kétszer is meg akarták nézni a kisfilmet, mert már akkor voltak felvetéseik, elindult bennük az érdeklődés, gondolkodás.

A foglalkozás légköre olyan volt, mint a boldogságórán, figyeltünk egymásra, mindenkinek adtunk teret, én tartottam a témának megfelelő keretet, amin belül volt szabad mozgása a gyerekeknek. A gyerekek végig lelkesek voltak, amit nagyon fontosnak tartok. Azt is tudom, hogy a lelkesedésükhöz elsőként kell egy lelkes pedagógus, aki így kezdeményezi a foglalkozásokat. Hiszen ha a gyerekek nem érzik a velük foglalkozó pedagógus lelkes a foglalkozásai iránt, akkor őket se fogja érdekelni. Lelkesedésem jutalma a sok-sok boldogan együtt töltött perc, móka, és a még több a gyerekek által kimondott szó. Ugyan ezt a lelkesedést látta Bagdi Bellán a videókban, ami teljesen feltöltött, ezt adtam, adom tovább.
Köszönöm a lehetőséget, hogy részese voltam a képzésnek, sokat tanultam. Amit tudunk, érzünk, gondolunk, most összeszedve, rendszerezve kaptuk meg.