Ebben a tanévben több alkalommal hiányoztam hosszabb ideig egy betegség miatt, ezért a tematikát tekintve kénytelen voltam eltérni az eddigiektől: sajnos nem tudtuk feldolgozni minden témát, nem a javasolt időben/hónapban foglalkoztunk velük, s talán éppen ezekért nem annyira részletesen foglalkoztunk velük. Mégis újabb és újabb megerősítéseket kaptam, hogy ezzel foglalkozni kell, folytatni kell, szüksége van rá a gyerekeknek, s nekünk, pedagógusoknak is.
Egy évvel ezelőtt részt vettem az EKOP-os továbbképzésen. Körülményeim, lehetőségeim miatt a két programot összefonva dolgoztuk fel a gyerekekkel.
Közeledve a tanév végéhez, egyre nagyobb késztetést éreztünk a szabadlevegőre mennéshez, illetve a mozgáshoz. Ekkor dolgoztunk fel a mozgás örömét témát.
Csoportom az „elmélet” átbeszélése után kezdetben csak saját maguknak, majd egyre többen, még nevelőtanárok is csatlakoztak – heti sportprogramot állított össze. Ez egyben egy kis megmérettetés is lett a csoportok között.
Minden nap estéje más és más sportról szólt. Volt konditerem, kötélhúzás, röplabdázás, s egy könnyed séta a város parkjaiban. Nagyon jó hangulatban zajlottak a mérkőzések, melyek egyértelműen támasztották alá a mozgás boldogságfokozó tényét.
A kollégáknak annyira megtetszett lelkesedésük, hogy a következő hétre szervezett szakmai kirándulás programjába bele is vettünk egy hosszabb sétát.