Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániel családterapeutával

November 23-án lesz a IV. Boldogság mesterkurzus, amelyen Kozma-Vízkeleti Dániel pszichológus, családterapeuta is előad. Önkép, önértékelés, önbecsülés, önbizalom – ezek köré a szavak köré épül az egész napos munka, amelyek során neves előadók segítségével juthatunk közelebb ezeknek a szavaknak a mélyebb jelentéséhez. Dániel előadásai legendásak, hiszen szellemes poénjain még a legkeményebb témák ismertetése közben is dől a közönség a nevetéstől. Most azonban próbáltunk komolyak maradni.

Novemberben előadsz az Önbecsülés mesterkurzuson. Miért fontos az önbecsülés a mindennapokban?

Önbecsülésünk üzemanyag: visz előre, bíztat, bátorít munkánk során, kapcsolatainkban, új ismeretségek kialakításakor. Ugyanakkor mentálhigiénés védőfaktor is: csökkenti a külvilágból érkező rosszindulatú megjegyzések, lekicsinylő, leértékelő „beszólások” erejét. Emellett megtartó erő is: önuralmunk, állhatatosságunk és jelenben-levésünk egyik forrása jól működő, megfelelő egyensúlyban lévő önbecsülésünk.

Ha valakinek kevés az önbecsülése az érezhető a társas kapcsolatok kiteljesedésében vagy ennek hiányában is?

Önbecsülésünk és társas kapcsolataink ezer szálon össze vannak zsinórozva: erről szól majd az előadásom. Ha elhiszem magamamról, hogy értékes, érdekes, vonzó vagyok, akkor sokkal könnyebb kapcsolatokat kötnöm, az ismerkedés érzelmi hullámait is kiegyensúlyozottabban viselem és lesz életbátorságom közel kerülni másokhoz. A jó kapcsolatok pedig tovább segítik önbecsülésünk kiegyensúlyozottságát, nagyon fontos tükröt nyújtanak számunkra, elfogadnak, erősítenek, ám nyirbálják is azt, ha túl messzire szaladt önértékelésünk pacija.

Mint tudod a Boldogságóra program gyerekeknek és pedagógusoknak szól. Lehet esetleg számukra speciális üzenete a kurzusnak?

Hogyne, hiszen a bölcsőde, óvoda, iskola életünk meghatározó közössége – gyermekként és pedagógusként egyaránt. Bármelyik szerepben olykor többet tültünk ott, mint családunkkal, barátainkkal. Az iskolában szerzett társas élmények ráadásul egy meghatározó életszakaszban érnek bennünket – megint csak hozzáteszem, hogy például 6-18-24 éves kor között, aztán 24 – 70 éves kor között 🙂 – így megalapozhatják, ám alá is áshatják önértékelésünk, önbecsülésünk gondosan építgetett várát. A szülő – gyermek – pedagógus – intézmény négyszögben óriási lehetőségeink vannak elősegíteni egymás számára, hogy mindannyian jónak éljük meg magunkat az együttműködés, a kapcsolatok által.

A lehetőség egyben felelősség is – mindannyiunk számára.