Boldogságóra Program

Zsiráf leszek

Mindenkinek vannak gondjai, problémái, amikre így vagy úgy, de reagálni kell. Fontos, hogy minél hamarabb megtanuljuk ezekre a pozitív, erőszakmentes választ, ami valljuk be, sokszor a felnőtteknek sem sikerül. Elsős Csoda-csapatommal ebben a hónapban megpróbáltunk zsiráfok lenni, és ez a folyamat a hónap végén sem fog megállni.

Volt boldogságóránk, de ahogyan lenni szokott, most is az egész hónapban az adott témára összpontosítottunk, nem csak boldogságórán.
Már a hónap elején elkezdtük a babjainkat csíráztatni. Egy-egy „személyre szabott” indítással egyenként dobálták bele a gyerekek a szemeket a kétféle üvegbe, majd egész hónapban a címkének megfelelő hangnemben beszéltünk azokhoz. Volt kedvesség is, de a gyerekek az összes feszültségüket is kimondhatták magukból a „sakáloknak”. Kísérletünk nem ért véget, kíváncsian várjuk, hogy „zsiráfjaink” milyen szépen fognak kihajtani.

Boldogságóránk egy lazító bevezető játékkal indult, mely során a gyerekek párokban dolgoztak, egymás mutató ujjai közé fogott hurkapálcikával sétáltak az Ellazulni, jaj de jó dalra. Figyeltek egymásra, egymás mozdulataira. Ezt a Bori és Julcsi összevesznek című mesével folytattuk, mely során voltak, akik magukra ismertek, így az tökéletes alapot nyújtott beszélgetésünkhöz. Miután egész hónapban a zsiráf-nyelvet próbáltuk használni, így nem volt kérdés, a kézműveskedés során zsiráf ujjbábot készítettünk. Az óra végi meditáció után mindenki kapott egy-egy zsiráf matricát, hogy azokkal egymásnak is jelezni tudjanak a bennük feltörő feszültségeknél, indulatok során.
A hónapban sokat foglalkoztunk az érzésekkel, azzal, hogy miképpen lehet a stresszes pillanatokból „jól kijönni”, azzal, hogy ha a szívünkből beszélünk és cselekszünk, már jó úton járunk. Jól szimbolizálta a zsiráf hatalmas szívét az egyik kislány farsangi szívecskéje, ami innentől a termünkben figyelmeztet arra, hogy igyekezzünk minden helyzetben „zsiráfok lenni”…

Képek