Boldogságóra Program

Vigye a haragodat a szél…
Nagyon fontosnak gondolom a megbocsátás gyakorlását elkezdeni már gyermekkorban. A harag érzése, a düh, az indulatok nehéz lelki állapotot idéznek elő, amivel hosszútávon nem könnyű létezni és élni. Ezt a terhet meg kell tanulni elengedni és kezelni, még a gyermekkori apró tettekben és egymással szemben elkövetett apró ballépésekben.
A méhek jól működő családként élnek, ahol mindenkinek megvan a helye, szerepe és dolga. A jól összedolgozás és kommunikáció által tudnak úgy működni, ahogyan kell. Egy hétre mi is méhekké változtunk és szorgosan összedolgozva, egymást segítve gyűjtöttük a mézet. Meseválasztásban könnyű dolgunk volt, hiszen tökéletesen illett Lukács Elvira- Érzi Mézi meséi közül a mese a megbocsátásról. Együtt éreztünk Mézivel a méhecskével, megbeszéltük mit jelent magányosnak lenni. Történeteket meséltünk egymásnak, mikor és kivel szemben éreztünk már haragot, kikkel vesztünk már össze. Eljátszottuk a haragot, a zsörtölődést, a hisztit. Kiabáltunk, dobbantottunk, mérges arckifejezéseket mutattunk egymásnak. Érzékeltük, hogy bár nevettünk is közben, hiszen csak játszottunk, viszont éreztük a bennünk rejlő indulatot is. A gyerekek képesek voltak megfogalmazni, hogy számukra ez negatív érzéseket kelt, és nem jó az az állapot, amiben ilyenkor vannak. Gyakorlatokat végeztünk a harag elengedésére. Óriási levegőket vettünk, és messzire fújtuk a mérgünket, a rossz érzéseinket. Majd labdába/gömbbe tettük és elengedtük/ feldobtuk magasra. Mindezt gondolatban, mozgással egybekötve, de annál hatékonyabban. A magasban láttuk, ahogy az a gömb szétporlik és nincs többé. Mosolyt küldtünk egymásnak, ami sok-sok pozitív energiát termelt, amitől nyugodtak lettünk, amitől újra kedvesség áradt szét bennünk. A méhecskék a szél erejét használták a haragjuk elengedésére. Megtanultak egymástól bocsánatot kérni. A bocsánatkérés formáit átgondoltuk. A gyerekeknek sok jó ötlete támadt, mivel is célszerű bocsánatot kérni egy szerettünktől, társunktól, ha megbántottuk. Elsőre mindenki a ne haragudj vagy bocsánat kifejezést használta, majd eszükbe jutott, hogy mindezt meg lehet tenni egy öleléssel, puszival, kézfogással. Remek gondolatok jöttek elő később, hogy akár virággal, kis saját kezű meglepetéssel is lehet bocsánatot kérni valakitől.
Saját harangunk elengedését csodás alkotásokon jelenítettük meg. Gyakorolva és vizualizálva, amire gondolhatunk a düh elengedése során. Mivel mottónk a „Vigye a haragodat a szél…” mondat volt, így a gyerekek találós kérdés során jöhettek rá melyik virág tudja ezt jelképezni számunkra a legjobban. Amit ha megfújunk (mint a harag kifújása), elszáll a széllel (mint maga a rossz érzés). A gyerekek hamar rájöttek, hogy ez bizony a kedvelt pitypang. Kértem a festés során, gondoljanak arra, hogy ezeket a pihéket hogyan szállítja a szél egyre távolabb, pont, mint a mi összes negatív érzésünket…
A hét végére tartogattuk a legizgalmasabb teendőnket, a „béke süti” készítését. Ki tudna tovább haragudni, ha valaki finom, saját kezűleg készített muffinnal próbál bocsánatot kérni?

Képek