Boldogságóra Program

Bújócska a szőlőskertben

Egy napsütötte délután, mikor a nagyapám szőlőskertjében ebédeltünk, nagyapám egy humoros történetet mesélt.
„Ez még a 80-as években történt, amikor ebben a szőlőskertben bújócskáztunk édesapátokkal. Ugyanilyen napsütötte délután volt, hétágra sütött a nap és az édesapátok a sorok között elbújt. Egész nap kerestem. Körbe- körbe jártam a kertben, de sehol sem találtam. Olyan volt, mint tűt keresni a szénakazalban. Késő délután vendégeink érkeztek, de édesapátok még nem volt itthon. Úgy döntöttem elindulok megkeresni azt a huncut csavargót. Amikor léptem volna ki az ajtón, akkor lépett be. Valamit takargatott a háta mögött, de nem mutatta meg. A nagynéniék szeretettel üdvözölték. Mikor édesapátok ment volna fel a lépcsőn, mindenki meglátta, mit rejtegetett: a szakadt nadrágján keresztül a piros szivecskés alsónadrágját. Hangosan nevettünk. Apátok szégyenkezve ment a szobája felé.”
Édesapám ugyanúgy szégyenkezett, mint akkor, mi azonban hangosan kacagtunk. Ez a történet sokáig keringett a családban.