Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a társas kapcsolataink fontosságához köthető idézet volt a beszélgetésünkhöz a ráhangolódó gondolat. Az életünk minőségét befolyásoló kapcsolataink felidézése során, megkérdeztem a gyerekeket, hogy van-e olyan társas kapcsolatuk, amit nem tartanak elég jónak, vagy van-e olyan, ami teljesen hiányzik az életükből. Ekkor szólalt meg egy kislány és mesélt az örökefogadásáról, a nevelőszüleiről és a velük való kapcsolatáról. A többiek döbbenten hallgatták azokat a dolgokat, amiket nem tudtak eddig társukról és a zárókörben többen is kifejezésre juttatták, hogy mennyire elgondolkodtató volt a beszélgetés, és összekötötték az óra témáját a hálával is, melyről úgy nyilatkoztak, ezek után még tudatosabban odafigyelnek azokra a dolgokra, amelyeket eddig „alap”dolgonak hittek az életükben. Mikor a záró körkérdést feltettem a csoportnak, miszerint mondják el, mi volt a jó ebben az órában, az utoljára felszólaló kislány azt mondta: „Végre egy olyan óra, ahol MI magunk vagyunk a fontosak, nem az, hogy mit tudunk, vagy mit nem”.

Képek