Boldogságóra Program

Osztálytermünket végre elhagyhattuk, a jó idő beköszöntével kinti mozgásos foglalkozást is tudtunk tartani, számos izgalmas játékkal. Kíváncsian vártam, hogy fognak reagálni a gyerekek, hiszen kamaszok, viszont ez az az osztály, aki mindig nagyon szeretett játszani: Még a járványhelyzetben külön megtartott farsangi foglalkozás játékos feladatait is nagyon élvezték kisebb korukban.

Egymástól néhány méterre két vonalat húztunk, az egyik mögött álltak sorba a tanulók. A két vonal közti rész volt a tenger, abban egy “cápa” úszott. A cápa mondott egy színt (pl.: kék), akkor mindenkinek át kell futnia a túloldalra. Akin a kiválasztott színből valamilyen ruhadarabot viselt, azt a cápa az adott körben nem foghatta el. A megfogott tanuló lett a következő játék cápája.

A második feladathoz, Rómeó és Júlia játék, két sálra is szükségünk volt.
Rómeó, hol vagy?-kérdezte az egyik gyerek, Júlia szerepében.
Itt vagyok!-felelete „Rómeó”.
A játék viccesnek ígérkezett, hiszen Júlia – összekötött lábbal, Rómeó bekötött szemmel igyekeztek egymáshoz.

A harmadik játékos mozgásos tevékenységhez a játékosok terpeszállásban, lábfejüket egymáshoz érintve, kört formáltak. Labdát gurítottak egymás felé úgy, hogy igyekeztek azt egyik társuk szétterpesztett lábai közt átgurítani. Ez ellen kézzel lehetett védekezni, lábak elmozdulása nélkül. Akinek a lába közt átgurult a labda, kiesett. A győztes, az utoljára maradó lett.
Csoportok kialakításával a gyerekek oszlopokba álltak, egymás vállát két kézzel fogva sárkányokká változtak. A csapat utolsó tagjának derekára egy sálat rögzítettünk. A nadrág aljába begyűrtük a sál végét. A sárkányok nem engedhették el egymás vállát, nem szakadhatnak szét. Cél a másik sárkány farkának a megszerzése volt. (A sárkány feje szerezheti meg a másik sárkány farkát a játékban.)

Szintén izgalmas játék volt, hogy hullahoppkarikákat húztak a gyerekek egy-egy műanyag bottal, így juthattak előre.

Medvét táncoltattunk, ami egy zsámolyon ült, kezében egy ugrókötél egyik vége. A kötél másik végét a medvetáncoltató tanuló tartotta. (Szabály: A medvetáncoltató és a medve a kötél végét nem ereszthetik el. A medve a zsámolyt nem hagyhatja el.) A többiek a medve körül álltak. Jelre a többi játékos futni kezdett a medve körül és piszkálni kezdték „Medve, medve, fogjál meg!” A medvetáncoltató a kötél végét fogva, próbálta a körben futók egyikét megfogni.

Pihenésképpen leültünk és egy történetet meséltem, amely a megküzdés témájához éppen úgy illeszkedne, mint a hónap gondolatához, hogy mennyit jelenthet a mozgás és az akaraterő az életünkben. „Volt egyszer egy tanuló, aki tűzvész áldozata volt az iskolájában; a baleset után mindenki feltételezte, hogy nem fog élni. Édesanyjának azt mondták, hogy biztosan meghal, mert a tűz az egész testét megemésztette. És ha életben marad, életének végéig megnyomorodik. A bátor fiú nem akart meghalni, és nem is akarta, hogy megnyomorítsák. Mindenki, különösen az orvosok, meglepetésére életben maradt, de sajnos deréktól lefelé nem volt motorikus: kicsi lába egyszerűen lógott, élet nem volt benne. Így engedték ki a kórházból. De a gyermek nagyon elhatározta a járást. Otthon, amikor nem volt ágyban, egy kerekesszékes fogoly volt. Egy nap kiugrott a székéből, és elkezdett kúszni a füvön, maga után húzva a lábát. Elérte a kőkerítést, felállt rajta, és lassan, lassan elkezdett kúszni a kerítés mellett, szilárd elhatározásában a járásra. Ezt mindennap tette, nagy önbizalommal, hogy segítség nélkül képes lesz járni. Vas kitartással és abszolút elszántsággal sikerült fejleszteni az állóképességet, aztán tétován járni, aztán egyedül járni és végül futni. Elkezdett iskolába járni, aztán futni iskolába és végül csak futni a futás öröméért. Később középiskolásként maratoni csapatot készített. 1934 februárjában a híres New York-i Madison Square Garden-ben ez a fiatalember, akiben senki sem számított arra, hogy élni fog, és senki sem gondolta volna, hogy soha többé nem megy, soha nem hagyta abba a futást, és megdöntötte a sebességrekordot. A neve Dr. Glenn Cunningham. A pozitív gondolkodás és az önbizalom erejének szimbóluma, Glenn Cunningham továbbra is sok ember számára inspirációs forrást jelent, és története kiváló bizonyítéka annak, hogy bármikor folytathatja, még akkor is, ha a sors nem kínálja meg.”
forrás: https://hu.koshachek.com/articles/10-sikertortenet-akkor-sikerult-amikor-az-elet.html

A foglalkozás végén összegeztük, milyen jótékony hatásai vannak a testmozgásnak mentális egészségünkre: javítja a koncentrációt, munkakedvünket, oldja szorongásainkat és jobban is fogunk aludni, ha rendszeresen és főleg örömmel végzünk fizikai tevékenységeket. Egyszóval a mozgás az egyik legnagyobb stresszoldó és boldogságfokozó eszköz, amely mindenki számára elérhető, kortól, társadalmi helyzettől és évszaktól függetlenül. Éljünk vele!

Képek